Beépülés|JiKookMaffiaFf|BEFEJEZETT

Tizenkettedik lövés

Ugyan már május volt, a levegő mégis fagyosnak és kellemetlennek ígérkezett. A lehúzott autó ablakból fagyos szél süvített az arcomba, azonban szükségem volt a beáramló levegőre, ugyanis minden egyes lélegzetvétellel közelebb kerültünk a lebukáshoz. Sajnáltam hogy nem láthattam JK arcát a maszktól, azonban biztos voltam benne ő is éppúgy retteg mint én.

-Tudom hogy nincs itt az ideje annak hogy megbeszéljük ezt, sőt...De azt hiszem el kell mondanom valamit. -Búgtam halkan, rávezetve a tekintetemet.

-Pont itt az ideje! -Nevetett fel szórakozottan, majd a visszapillantóra vezette a tekintetét. -Lehet néhány percen belül már nem lesz rá lehetőséged.

-Miattad lettem rendőr. -Szomorúságtól ittasan hajtottam le a fejemet, visszaemlékezve a bennem kavargó múltra. -Meg szerettelek volna találni téged, ezért határoztam el hogy zsaru leszek.

JK meglepetten vezette rám a tekintetét, azt hiszem minden érzelmet ki tudtam olvasni az íriszeiből. Láttam bánatot, sajnálatot és némi haragot is a pilláiban, amiket egyhamar elszakított rólam.

-Akkor úgy gondolom nekem is el kell mondanom valamit. -Nyögte ki halkan. -Én tényleg meg akartalak ölni aznap este mikor találkoztunk. De aztán eszembe jutott hogy te voltál a legjobb barátom, és ismét lehetnél az.

-Barátság...Mekkora vicc! -Mosolyodtam el.

-Egy maffiózónak egy barát jelentheti a legnagyobb kincset. Azon nyomban hűséget fogadtam neked, hogy őszinte voltál hozzám. Úgyhogy minden áron meg foglak védelmezni téged!

-Én bízom benned! -Jelentetten ki őszintén, majd magam elé pillantottam.

S ekkor vettem észre, hogy JK sebesen közeledik egy autóhoz, amely épp egy piros lámpánál állt. Azonban mielőtt rászólhattam volna, ügyesen kikerülte azt, tovább cikázva az autók között. Az adrenalin szinten az egekig repült, azonban a belé vetett hitem miatt nem kételkedtem az ügyességében. A három rendőrautó kitartóan követett minket, s olykor újabb és újabb autók bukkantak fel a semmiből hogy minket üldözhessenek. Lassan egy egész sorfal gyülekezett fel a hátunk mögött a visító szirénáikkal, azonban JK Roys Roll-ját nehéznek bizonyult megközelíteniük a sebessége miatt.

-Bassza meg! -Kiáltott fel, mikor az egyik mellékutcából kielőzött minket egy zsaru, ezzel majdnem kizökkentve minket az útról. Az autó véletlenül egy másik kocsinak ütközött, amiből a sofőr erélyesen rivallt ránk ezzel rendre utasítva minket. -Ha elérjük a Busan határt, onnantól nem üldözhetnek minket. Onnan egyenesen egy másik autóval Incheonba megyünk anyához, míg lecsillapodnak a kedélyek.

-Ezzel nem sodorjuk őt is veszélybe?

-Nem igazán. Tudod Incehonban hamis néven futok a rendszerben. A minket követő zsaruk pedig nem lehetnek száz százalékban biztosak abban hogy te vagy Jimin.

Mikor elhagytuk a belvárost, az út egyre veszélyesebbé vált. A rendőr autóknak már nem kellett figyelembe venniük a civileket, ugyanis a pusztán úgy vezethettek ahogy kedvük tarthatták. Ellenben JK is padlógázra kapcsolhatott, hogy minél előbb kijuthassunk Busanból.

-Felszólítjuk magukat, hogy álljanak meg! A következő figyelmeztetést már figyelmeztető lövés mellett hajtjuk végre! -Szólalt fel mögöttünk a bemondóból egy férfi hang, azonban Jk figyelmen kívül hagyta.

Néhány pillanattal később egy hangos dörrenés zajdult fel, ezt követően pedig még kettő érkezett, pontosan a jármű elé célozva. JK elővette a saját fegyverét, majd egy dühös szitkozódás után rám pillantott.

-Megtudnád tartani a kormányt?

Riadtan kaptam a kormány után, ugyanis szó nélkül eresztette el, majd megigazítva az arcán a maszkot, kihajolt a sebesen haladó autó ablakán, s a rendőrök kocsijára lőtt. Az autók egyszerre fékeztek le, hangos gumi csikorgások közepette. JK visszaült a helyére, s végre átvette a vezetést a jármű felett, egy halk kuncogást hallatva.