Beépülés|JiKookMaffiaFf|BEFEJEZETT

Hatodik lövés

Mikor elértem Busan állomását, Shik már feszülten várt rám a fekete autója mellett. Szégyelltem magam amiért újfent hazugságra készültem, azonban ez már nem JK miatt volt, hanem részben magam miatt is.

-Kölyök...Minden elismerésem. -Mosolyodott el a zord külsővel megáldott férfi, majd kinyitotta előttem az autója ajtaját. Lehajtott fejjel ültem be, majd feszülten meredtem az érdekesnek tűnő semmiségbe. -Hogy sikerült ezt elérned?

-Mégis mit? semmit sem sikerült kihúznia JK-ból. A saját anyjában sem bízik eléggé ez a fiú...

-De megtaláltad a gyenge pontját. Ez is több mint a semmi, legközelebb vele fogjuk megzsarolni azt a patkányt.

Legszívesebben felkiáltottam volna, és tiltakoztam volna az ellen hogy bántsák SooMin asszonyt, azonban nem volt beleszólásom. Én csak egy rendőr vagyok akit madzagon rángatnak a színfalak mögött, s azt mondom amelyet ők rágnak a számba. Habár fájt kimondanom, mégiscsak a szerepemben kell maradnom.

-Ha arra kerül a sor, magam végzem el.

-Kellemesen csalódtam benned kölyök.

A hazafelé tartó úton, a gondolataimba mélyedve bámultam kifelé az ablakon. Olykor bólogattam mikor Shik tett egy két pozitív megjegyzést az irányomba, de képtelen voltam válaszra méltatni őt. A mamának sem számoltam be otthon semmiről, ugyanis aggódtam hogy még baja származhat belőle. Lassan de biztosan én is a maffia tagja leszek...Ez a sötét világ erre kényszeríti az ember. Csak egyszer tedd be a lábad a negyvenkét negyedbe, és máris azon kapod magad, hogy szimpátiát érzel a gyilkosok iránt, és pillanatok alatt vér tapad a kezeidhez.

-Pihend ki magad kölyök, este átküldök neked egy dokumentumot amelyet át kell nyálaznod. Utána egy menettervet is hozzácsatolok.

-Viszlát Shik.

Kiszálltam az autóból, majd benyitottam a lakásomba. Keserű ábrázattal ültem le az ágyamra, majd az arcomat a tenyereimbe temettem. Megterhelő volt egyszerre két szerepet játszani, s egyben kiábrándító is. Ugyanis sokkal jobban foglalkoztatott a maffia mint a saját dolgom itt Busanban. Az elején rettegtem hogy ez be fog következni, és elpártolok a saját oldalamról. Azonban most hogy megtörtént sokkal inkább érzek izgatottságot mintsem félelmet. Elképzeltem ahogy fegyvert ragadok pár hét múlva, és szemrebbenés nélkül lepuffantok egy idegent, teljes hidegvérrel. Bűntudat nélkül simítom el az illető nyomat, a testét pedig behajítom az öbölbe a lábára szerelt súllyal hogy többé ne legyen rá gondom. Talán ez vár rám, de még mindig jobb mint a halál, JK keze által. A mama majd megfulladna a könnyeiben a hír hallatán...

-Hű de kiábrándítóan gondterhelt valaki!

Pánikszerűen pattantam fel az ágyról, mikor egy hang szólalt fel a hátam mögül. JK gondtalanul sétált ki a másik szobából, majd szemtelen nyugodtsággal ült le a fotelembe. Vigyorogva nézett végig a riadt valómon, azonban egyhamar sikerült összeszednem magamat. Nem lehet túl meglepő, ha egy gyilkos betör a házadba nem igaz?

-Más körülmények között biztosan pipa lennék amiért betörtél hozzám, de most örülök neked. Egyébként is beszélni akartam veled.

-Túl sok a duma, elsőnek kínálj meg valami itallal.

-Van egy üveg borom...-Sóhajtva tettem karba a kezeimet, mire hírtelen kuncogni kezdett.

-Ne légy ilyen feszült, csak vicceltem! Mond, miről szerettél volna beszélni?

Visszaültem az ágyamra, majd elővettem a telefont amelyet a felvétel található. Magam mellé helyeztem, ám mielőtt megnyomtam volna a lejátszást, megpróbáltam elmagyarázni neki a jelenlegi helyzetet.

-Ha ezt most lejátszom neked, szigorú szabályokat sértek meg a rendőrségen. Ezentúl nem lesz nekem visszaút, ami azt jelenti hogy megbízhatsz bennem JK.

JK arcáról lemosódott a mosoly, s rémisztően komoran nézett rám. Feszülten dőlt előre a fotelben, a fejével biccentve hogy indítsam el azt a felvételt. Felharsant az anyja hangja, ahogy kérdőre vonja a fiát hogy miért nem látogatja őt. Ekkor egyre dühösebb ábrázatot öltött, ami zavartságra adott okot, ugyanis még sosem nézett így rám. Mikor a telefonbeszélgetés a végéhez ért, JK felpattant a fotelből, és előkapta a fegyverét. Sóhajtva hunytam le a szemeimet, minden bátorságomat összeszedve. Egy hangos kattanás, majd dörrenés harsant fel a szobában, amelyre kipattantak a szemeim. A mellettem pihenő telefonon egy óriási lyuk tátongott, a közepén pedig egy összezsugorodott töltény hüvely. JK elrakta a fegyverét, majd felém nyújtotta a kezét. Felálltam az ágyról, majd elfogadtam a barátságos gesztusát, és megfogtam a kezét.

-Köszönöm hogy meglátogattad anyát, és végül nem ártottál egyikünknek sem. Megbízom benned Jimin.

-Én is átadom neked a bizalmamat JunGkook.

Kedves mosolyt húzott az arcára, amelytől teljesen megváltozott a külleme. Megpillantottam abban a mosolyban azt a fiút akit régen annyira kedveltem.

-Este a főnököm átcsatolja nekem a küldetésemmel kapcsolatos terveket, átfuthatjuk együtt őket. Nagyon kacifántos, de megpróbálom majd neked elmagyarázni.

JunGkook hálásan bólogatott, majd lecsatolta az övéről a fegyverét, és kirakta a dohányzó asztalra. Talán ez jelentette nála a bizalom jelét, talán ez is csak megjátszás a részéről. De ha az is, én megpróbálok bízni abban hogy a jó oldala még mindig él, és csak egy tökéletes álca az amit a külvilág felé mutat.

Sziasztok! Még egy részt hoztam, mert volt időm rá ^^ nos remélem tetszett. A következő részig is pápá! :3