Beépülés|JiKookMaffiaFf|BEFEJEZETT

Huszonharmadik lövés

Az előttem álló abban a pillanatban kétségbe esetten rogyott térdre, miközben őszinte könnyeket kezdett hullajtani. Bocsánatkérő pillantásait az enyémekbe fúrta, majd váratlanul a lábaimba kapaszkodott.

-Minden jogod megvan ahhoz hogy megölj engem! -Helyeselt bólogatva, miközben hebegve-habogva kereste a megfelelő szavakat. -Az elmúlt hetekben ezerszer megbántam amit tettem, de tudod engem is értek veszteségek. Nekem is volt családom!

-Csak próbál összezavarni téged. -Állapította meg Kwanghee érzelemmentes arccal, azonban a Farkas mit sem törődve az imént mondottakkal tovább folytatta.

-A két éves fiamat, és a menyasszonyomat megölte az a szemét áruló akit te tettél ál láb alól. Jogomban áll ezek után őrültségeket elkövetni annak reményében hogy egyszer a mellkasomon tátongó lyuk fájdalma enyhülni fog. -Gyötrelmesen felzokogott, majd az ujjaival görcsösebben belemarkolt a ruhám anyagába. -Rossz ember lettem, képes vagyok beismerni. Úgyhogy ha meg akarod bosszulni JK-t, tedd meg nekem azt a szívességet hogy megölsz. Fogalmam sincs hogy együtt tudnék e élni azzal a tudattal hogy megöltem egy barátomat.

-Ha ezt szeretnéd...-Érdektelenül vontam vállat míg rendíthetetlenül a szemibe fúrtam az enyémeket, majd a fejéhez szegeztem a pisztolyomat. -Csikarj még ki magadból egy őszinte és fájdalmas bocsánatkérést, anélkül nem engedem hogy meghalj.

-Őszintén sajnálom JK...-Szakította el rólam a pillantását, hogy a földre szegezett tekintettel itathassa tovább az egereket. -Annyira sajnálom...De már nem forgathatom vissza az időt, ezzel kell tovább élned miattam. Szeretném ha mielőbb újra összeszednéd magad, és az az ember lennél aki elsőnek ült le mellém abban a bárban. Kicsit ugyan őrült voltál, de a szíved a helyén volt, és nem szégyellted azt megmutatni mindenkinek. Bárcsak olyan lehettem volna mint te...

-Esélyt adok az utolsó szavak lehetőségére, ne pazarold el a nagylelkűségemet...Hisz meg sem érdemled.

Nagy sóhajt hallatva fonta ki az ujjait a ruhám anyagából, majd lesütött szemekkel térdepelt vissza a helyére. Két alig hallható nevet mormolt el az orra alatt, amely minden bizonnyal a fia és a menyasszonya nevei lehettek. Az ajkai meg-meg remegtek a pisztoly elsütésére várva, miközben csak szakadozottan volt képes levegőhöz jutni a testét elöntő félelemtől. A könnyei egyfolytában folytak, azonban mindezt megpróbálta emelt fővel tűrni és jelét sem adni az összetörtségének. Láttam rajta az őszinte megbánás jeleit, amelyek olyan feltűnően törtek felszínre belőle. Holott tudtam hogy ez az ember végzett az életemmel, valamilyen oknál fogva az irgalmam képes volt felülkerekedni a haragomon. Miután egy kattanást hallatva eresztettem le a pisztolyomat, Taehyung még mindig földre szegezett tekintettel ugrott meg egy pillanatra a váratlan nesztől. Majd mikor tudatosult benne hogy már nem szándékozom megölni őt, meglepetten húzta fel a szemöldökét, és még a könnyei is az íriszeibe fagytak.

-Amikor az ember azt hinné hogy már semmilyen érzelem nem lapul a lelkében, hírtelen a könyörülete erősebbé válik bármilyen másnemű érzésnél. JK megtanított arra hogy bármilyen ellenségből válhat szövetséges, és ezt megpróbálom örökké a jó tanácsainak listájára helyezni hogy emlékezhessek rá. -Végül leguggoltam a meglepett Taehyung elé, majd a vállaira fektettem a tenyereimet. -Most pedig válassz! Örökké eltűnsz Busanból és soha többé nem térsz vissza ide, mert ha az ellentétjét teszed, akkor megöllek. Vagy leszel a jobb kezem, és egész életed hátralévő részéig megpróbálod helyrehozni a tetteid súlyát, amit ellenem követtél el.

-A-az utóbbi jobban hangzik. Mindent megteszek hogy helyrehozzam. Ezúttal nem fogsz bennem csalódni JK. -Hadarta el a sorait lelkesen, majd a segítségemmel felegyenesedett a földről.