majdnem az igazi //Befejezett //

1.rész

-Olivér rádkacsintott. - szólalt meg Szilvia, ezzel teljesen kizökkentve a zavaros gondolataim tengeréből

-Mi az? - kaptam rá a fejem , mire felnevetett

-Te sosem figyelsz. Már megszoktam ezalatt a tizenvalahány év alatt, ne aggódj - rázta meg a fejét, majd nekidőlt a hideg fehér falnak

-Amúgy hány óra van mert mintha sose lenne vége ennek a tesinek. - fogtam meg a fejem, amire rápillantott a karórájára

-Még van egy 10 perc, ki bírod. - lökött oldalba, majd leszökkent a korlátról. - Na gyere csak! - ragadta meg a karom, majd szaladni kezdett az öltöző felé

Tudni illik, hogy a tesiterem akkora mint a fél iskola, így már a fele futásnál készen voltam hasra vágodni, főleg, hogy alig 5 perce volt annak a bizonyos száz "egyszerű" gudolásnak. A női öltözőbe beesve, megragadtam a vizes palackom, jól meghúztam, majd lihegve visszaraktam a helyére

-Ugye tudod, hogy ezért még megöllek. - jelentettem ki két levegővétel között

-Ugyan már, tudom, hogy szeretsz. - libbentette meg a szőke tincseit, majd egy elégedett mosollyal leült a padra

-De te mit is mondtál az előbb? - emlékeztem vissza a pár perccel ezelőtt elhangzott mondatára - Valamit Olivérről... - tódtam ki a mondatot, hogy hiszen kicsit fura fejet vágott az előbbi félkész mondatocskámra

-Jah igen, rád kacsintott egy picit meg mosolygott is, de nem nagy dolog. - legyintette le

-Hogy mi? - böktem ki, majd hírtelen köpni-nyelni nem tudtam - Neked elmentek otthonról. NEM NAGY DOLOG? - hangsúlyoztam ki minden egyes szót, amire csak egy "aha"-t kaptam válaszul - Ő a suli egyik legmenőbb sráca! Ráadásul már mióta tetszik ember! - vágtam oda a fejéhez, ezzel is nyugtatva magam

Az angolon szinte alvó állapotba kerültem. Már nem is számoltam a perceket, csak elterültem a hátsó padon, a csengőt várva. Valami unalmas olvasmányt elemeztek, amihez senkinek semmi kedve nem volt, főleg egy tesi után. A tanárnő 20 perc múlva már nem is próbálkozott többé, adott másolni valót, s lehuppant a katedrába a telefonját görgetve. "Majd bepótolom" gondoltam magamban, s végleg elterültem a padomom.

Azon kaptam magam, hogy mindenki felállt a helyéről, s valaki éppen fejen kapott egy papír galacsinnal, szóval biztosan vége az órának. A fiúk szokás szerint kimentek, egyes lányok pedig átültek barátnőik mellé beszélgetni.

-Hallod Marika tanárnő olyan pipa most rád! - bökött oldalba Sára - Fel akart kelteni, de te észre sem vetted. Sok szerencsét kívánok, mert ő nem fogja annyiban hagyni. - Paskolta meg a vállam majd alrábbb ment egy pár paddal beszélgetni.

-Oh basszus. - csaptam a fejemre - Adod? - vettem el Szilvitől az angol füzetet, majd neki is álltam a másolásnak hiszen volt egy jó fél oldal, ami egy tudós macskáról szólt aki feltalálta az ugatást

"Engem most ugye csak szivatnak?" röhögtem el magam, majd másolni kezdtem az érdekes szöveget. Pont ahogy befejeztem szólt is a csengő, ami azt jelentette, hogy újra beözönlenek a fiúk, mint egy tehén csorda. A fiúk, amelybe Olivér is beletartozik.

-Héj, van matek házid?-tette fel a szokásos kérdést Oli, amire csak passzoltam neki a füzetet egy kedves mosoly kíséretében - Nah, kösz. - biccentett, majd az írásba fogott.