majdnem az igazi //Befejezett //

20.rész. Befejezés

      A reggeli napfény besütött az ablakon. Arany világa átjárta, s felmelegítette a szóbát. Még így a tél ellenére is felcsicsrgett egy kismadár, azt jelezve, hogy a mai nap különleges lesz.
       Amikor kinyitottam szemeim, s felültem az ágyon, Ati már kikelt az ágyból, nem volt a szobában. Csak Nia tartotta a társaságot. Ott feküdt mellettem, békésen aludt. Nem tétováztam tovább, ki keltem az ágyból, s a konyha felé vettem az irányt. Nem meglepő módon, Ati épp a konyhában volt, a pizsamájában.

- Jó reggelt édes! - köszöntöttem. - Hogy, hogy már ilyen korán fent vagy? Jajj hány óra is van? - kérdeztem

- Jó reggelt neked is! Egy pillanat, megnézem. - mondta majd a telefonja kijelzőjére pillantott. - Fél 6. - mondta könnyedén

- Jézusom! Hát mire kell ilyen korán felkelni? - nevettem el magam

- Hát azért mivel négy és fél óra az út, Budapestig, és nekem el kellene érnem a koncertre olyan két órára. - vakarta meg a tatkóját. - Vagyis nem. 3 órára, ami ugye nekik ott 2 óra. - nevette el magát- Kérsz kávét?

   Erre bólintottam majd amíg készült a kávé, addig elmentem felöltözni. Egy szürke pótót, fekete nadrágot, fekete sapkát, s egy vörös kabátot készítettem elő magamnak meg egy pár karika fülbevalót.
    Amikor Ati szólt, hogy kész a kávé, lementem, s közösen megittuk a részünket. Körben Nia is felkelt, s boldogan futkározott fel, s alá. Miest elfogyott a kávé, Ati elment öltözni, hisz azért nem pizsamában kellene koncertre mennie. Egy ilyen tipikus Atis ruhát vett fel, most nem tudom pontosan körülírni, hogy az milyen is de biztos gondoljátok.
     Közben nagy okosságunkkal kiszámoltuk, hogy kilenckor már indulni kellene, így már nem ártana lassan készülődni. Idő közben áthívtuk Lauékat segíteni. Néha segítettek, néha pedig inkább csak hátráltak minket. Nyolcra végeztünk is, még maradt egy szabad óránk.

- Ennek megint nem fogsz örülni, de gyere csak velem. - nevette el magát Lau

   Nem tudtam mit szólni, megint elhúzott a szobánkba, s már lehetett is hallani ahogy Atiék tárgyalni kezdtek. Megint nem tudtunk mit beszélni, újra a TikTok görgetésénél ragadtunk le.

- Gyertek kérlek le!- kiáltott nekünk Ati

Még mielőtt elindultam volna, ránéztem a telefonomra. Már 8:45 volt. Lementünk, majd Ati utasítására készülni kezdtünk, beültünk az autóba, persze még mielőtt elmentünk, bezártuk a lakás ajtaját, majd elindultunk.
    Az autóút hosszú volt, ezért a fiúk azzal dobták fel, hogy gyakoroltak a koncertre, énekeltek. Eközben én békésen írni kezdtem. De most nem a megszokott könyvem, hanem egy másikat, egy másikat amit még soha nem említettem, s Ati se tud rolla.
   Mindkettőjük hangja csodás volt. A harmónia amit ők ketten alkottak, engem is olyannyira megragadt, hogy csatlakoztam.

- Lexaaa... Hát neked ilyen gyönyörű hangod van, édesem? Miért nem mondtad el sosem? - sokkolt le Ati, amit Desh, de még Lau is hasonlóan fogadott

- Ha te mondod... - legyintettem, hisz sosem gondoltam volna, hogy jó a hangom.

  Erre nem mondtak semmit, csak énekeltek tovább. Már 11 óra felé lehetett amikor még mindig énekeltek. Egy kis idő után abbahagyták, inkább tartogatták a hangukat a koncertre. Még két és fél órányi autóút maradt hátra. Az út további része nagyon hamar eltelt. Időközben a rádióban Atiék egyik száma is elindult, amitől mindannyian meglepődtünk. A dalt hallgatva haladtunk tovább. 
     Időközben a rádióban elindult a kedvenc dalom. Nem haboztam tovább, énekelni is kezdtem. Mindannyian csodálva hallgatták az énekem.

- Kész, vége. - szólalt meg Ati a zeneszám végén. - Beveszünk a csapatba. Kérlek szívem, énekelj velünk. - kérlelt engem

- Hát persze, életem. - bólintottam rá lelkesen

   Az út többi részén mosolyogni tudtam csak, annyira izgatott voltam.
Idő közben elkértem Deshtől  a zeneszámok listáját, hogy tudjam, hogy mire számítsak. Desh átnyújtotta a listát, majd abbahagytam az írást, s olvasni kezdtem a listát.

-------

- Meg érkeztünk! - szólalt meg Ati

      Emiatt nagyon meglepődtem hisz számomra nagyon elsuhant ez az egész. Fél kettő volt már. Még sehol senki. Nyugodtan tudtunk készülődni. A színpad hatalmas volt, de azért a nézőtér sem volt pici. Kicsit lámpalázas lettem, a szívverésem felgyorsult.

- Nyugalom kincsem, nem lesz semmi gond! - nyugtatott Ati.

- Köszi, ez sokat jelent nekem. - súgtam oda neki majd megcsókoltam.

   Erre ő elmosolyodott, majd felhívott a színpadra. Megmutatta, hogy mi hogyan működik, mit kell tennem, mikor kell énekelnem, mikor kell feljönnöm a színpadra, meik számnál, meik résznél... Olyan sok dolog, amit még kell jegyezni... Gondoltam magamban, de Atiért megpróbálom. Eme gondolattól majd elmosolyodtam.
    A maradék, szűk negyed órában, újra megnéztük, hogy minden működik-e, majd a maradék időt beszélgetéssel ütöttük el.
   Az emberek lassan gyülekezni kezdtek. Féltem, de felkészültem az előadásra. A számok amelyekben szerepelek a következőek:
       Angel dust
       Comical tragedy
       Press f
       Rip gemini pt 2
       Yellow card
       4k love
       Midle door(outro)

     Kicsit izgatott voltam, hisz ez nem kevés zeneszám de bízom magamban, s a világért se hagynám cserben Atit. A nézőtér egyre nőtt. Túlzás nélkül, már legalább vagy 2 ezren lehettek. És el is érkezett a pillanat. Ati és Desh felmentek a színpadra s bele is kezdtek. Szépen vártam a soromra.
   Amikor felléptem a színpadra, mindenki ujjongásba tört ki. Nagyon jól esett. Adott nekem egy rakás önbizalmat, amitől a lehető legszebben énekeltem el a zeneszámokat.

  A koncert nagyon sikeres lett. Már azt hittem, hogy végeztünk amikor Desh, a színpadra hívta Laurát. Mélyen a szemébe nézett, s bele is vágott a közepébe.

- Laura. Hozzám jönnél feleségül? - kérdezte Desh reménykedve

Laura nagyon meglepődött, majd hevesen bólogatni kezdett.- Igen! Igen! Igen! - mondta miközben a szemei könnybe lábadtak a kitörő boldogságtól.

   Ati picit durcás lett, de a végén ő is gratulált nekik, mind mindenki más. Miután lementünk a színpadról, Lau a nyakamba borult. Most nem osztogattunk autogramot mivel Lauék siettek haza, de Ati sem akarta marasztalni őket.
    Estére haza is értünk. Alig értünk be a házba, Atinak támadt egy ötlete.

- Kérlek, menyjünnk el a parkba. - kérlelt minket

- Felőlem mehetünk. - mondta Desh és Lau szinte egyszerre.

    Én sem elleneztem, majd elindultunk. A park ahova Ati vitt minket, gyönyörűen ki volt világítva. Átkeltünk a hídon, majd leültünk egy padra. Ati egy pillanatra elhívott. Egy gyönyörűen kivilágított helyre terelt. Repkedtek a szentjános bogarak. A tó vizének a csobogása hallatszott a háttérben. Ati letérdelt elém. Csak úgy csillogtak a szemei.

- Alexandra, lennél a feleségem? - kérdezte reménykedve

Egy pillanatra megállt az idő. - Igen, leszek a feleséged! - mondtam nagy örömmel.

Ati nyakába ugrottam. Gyengéden megcsókolt, majd odarohantam Lauhoz, és megöleltem.

- Nahát, ha teljesen őszinte szeretnék lenni veled, drága feleségem. - kezdett bele Ati nevetve. - A koncerten akartam megkérni a kezedet, de Desh ellopta a reflektorfényt. Ezért improvizálnom kellett.

- Én is el kell mondanom valamit. - mosolyodtam el. -Írtam egy könyvet a történetünkről. - mutattam neki a telefonom.
- Nézd! Majdnem az igazi...

~~~Vége~~~

Na helló mindenkinek. Ez a nap is elérkezett.
Befejeztem a könyvem.
Eléggé fura érzés, de mindennek van egy vége.
Remélem tetszett!
Ennyi lett volna, sziasztok!

____________

1089 words
____________