majdnem az igazi //Befejezett //

Az Élet Fordulatai

Új nap virradt. Lehetett érezni a levegőben, hogy valami nincs rendben. A szokásos nyüzsgést a csend töri meg ami eléggé szokatlan egy oly forgalmas otthonban mint a miénk.

Még csak ébredeztem mire édesanyám rontott be a szobámba és kissé zavarodottan kinyögte, hogy holnap költözünk. A hír hallatán hirtelen mintha egy másodpercre is de meg állt volna az idő, nem tudtam egyszeriben mit reagálni.

Ha csak egy percre is, de azt reméltem, hogy csak viccel mert nagyon nem akartam elhagyni a barátaim. Amikor már számomra is teljesen világossá vált, hogy ez az egész teljesen komoly, könnyekkel küszködve, de elkeztem készülődni.

Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy a telefonom megrezzen s mikor ránézek látom, hogy legjobb barátnőm ír, hogy mennyire várja már, hogy találkozzunk. Arcomra teljes szomorúság, elkeseredettség szökött s nem mertem neki elmondani hogy bíz többé nagy eséllyel nem találkozunk. Egy könnycsepp érződött legördűlni az arcomról, elkeseredettségemben.

Miután összetápászkodtam lementem a konyhába s főztem magamnak egy kávét. Amíg készült a kávé addig csak meredten néztem körül a házban s próbáltam feldolgozni s elfogadni a tényt, hogy ezután nem itt fogok élni. Oly üresnek, ridegnek, s ismeretlennek tűnt a lakás. Mintha nem is én éltem volna le itt a teljes gyerekkoromat.

Miután elkészült a kávé, kezeimbe vettem, s a konyhapultnak nekidőlve elszürcsölgettem. Jött egy újabb üzenetem... Nem volt túl nagy kedvem akár rá se nézni de édesapám csak nyaggatott, hogy legalább vessek rá az üzenetre akárcsak egy pillantást. Az egyik iskola volt. Levelükben ez állt:

Kedves Alexandra! Mivel tudomásunkra jutott, hogy ezután ön a mi iskolánkban folytatja tanulmányait, megkérem arra, hogy szerezzen be egy inget, szoknyát, s egy pár közepes méretű magassarkút egyenruhaként. Tudom ez az egész furcsának hangozhat de itt ez az egyenruhai szabályzat, ezáltal a továbbiakban kérem, hogy ön is kövesse. Legyen szép napja, a zilahi iskola igazgatója
Szűcs Annamária.

Az üzenet láttán kicsit lesokkoltam, hogy hogy lehet egy dresscode-ban magassarkű, de most nem ez a lényeg.

Beléptem a fürdőszobába, felfogtam a hajamat majd megmostam a fogamat.
Testvérem már teljes türelmetlenséggel döngette az ajtót azért, hogy jöjjek már ki mert nem lessz elég ideje elkészíteni a haját, erre én mint jó testvér kijöttem a fürdőszobából, s hagytam, hogy rendberakja a haját. Már kora reggel felidegesített mint szokása szerint, de nem tehettem mást. Beletörődtem...

Miután elkészültünk, el indultunk az iskolába, a tudattal a lelkünkben, hogy ez az utolsó nap. Már félúton jártunk amikor öcsém megkérdezte

-Tényleg itt kell hagynom a barátaimat? - mondta bús hangon-Egyáltalán hova fogunk költözni?

-Zilahra. -feleltem - És igen. Itt kell hagynod a barátaid, de csak fél órára leszel tőlük, ne búsulj.

Miest észrevettem az iskolát megszeppentem, majd arra lettem figyelmes, hogy valakik mögöttem vannak... A barátaim voltak.

-Szia drága barátosnénk! - hangzott egyszerre mögülem.

Hirtelen nem tudtam mit szólni csak meredten álltam, majd a csendet megtörve sikerült annyit kimondanom, hogy

- Gyertek el fogunk késni.

A testvérem megbökött s nagyra kerekedett szemekkel figyelt.

-Ők még nem tudnak róla? - mondta gyanakodva

- Még nem jött el az idő arra, hogy elmondjam. - vágtam rá.

Miről nem tudunk?!!? - hallatszott egyszerre- Valamit titkoltok előlünk?

-Ugyan már, dehogy. - vágtam rá kis idegességgel

Erre mindenki elhalgatott s mentünk tovább. Miután beérkezdtünk az iskolába elköszöntem öcsémtől(mivel az ő osztálya a földszinten van a miénk  meg az emeleten), majd mentünk tovább a folyosón.

Miest beértünk az osztályba, minden szem ránk szegeződött. Mi csak néztünk magunk elé mivel nem értettük, miért is néznek ennyire minket. Pár pillanat elteltével beültünk a padokba s onnantól kezdve telefonon kommunikálunk.
 
* A - Anna, Sz-Szilvia, S - Sara, Sr-Sára,M-Móni

A - Szóval mit is nem mondtál el???

Sz- Ugyan már. Hallani akarjuk!!

Me- Nem is tudom hol is kezdjem.....

M-Nah... Kérlek kérlek kérlek... !!!

Me-Szóval... Holnap költözünk...

S, M, Sr, Sz, A- Micsoda?!?!!

Me- Igen...

Erre mindannyian nagy szemekkel rámnéztek és remélték, hogy csak viccelek, de mégsem így történt.
Nem tudtak túl sokáig faggatózni mivel bejött a tanár.

Az órán próbáltak megszólítani de én inkább csak hallgattam. Helyette inkább azt találtam a legjobb megoldásnak ha minden szünetben elvonulok egyik barátnőmmel s elmagyarázom, hogy mi is történik.

Első szünetben le is mentem Annával, s elmondtam neki, hogy mi is történik éppen. A reakciója nem meglepően csalódottság volt, de nem volt mit tenni.

Következő szünetekben kimentem a többiekkel s reakciójuk hasonló volt. Legutolsó szünetben azon gondolkodtunk, mivel lehetne lezárni a legutolsó együtt töltött napunkat, majd arra az elhatározásra jutottunk, hogy gyüljünk össze az otthonomban s írjunk egy listát arról, hogy mit szeretnénk még így közösen habár legutoljára is de elvégezni.

Nem tudtak dűlőre jutni annyi minden volt a gondolataikban. Miután már vagy 1000 tevékenységet is fel soroltak, hogy mit tudnának még ma elvégezni,közbevágtam

- Inkább csak egyezzünk meg annyiban, hogy most elmegyünk egy étterembe mert baromira éhes vagyok s majd a többi elválik.

  Meg is egyeztünk s elmentünk a kedvenc pizzériánkba. Mindenki rendelt magának s amíg vártünk, addig beszélgetésbe egyeledtünk.
Miután megérkezett a pizza, mindenki jóízűen elfogyasztotta, majd ránéztem a telefonomra s láttam, hogy kezd késő lenni, pakolni kellene.

Visszamentünk otthonomba s pakolni kezdtük bőröndjeimet. Hamar végeztünk mivel sokan voltunk. Még így legutoljára tartottunk egy karaoke estet lezárás képpen. Természetesen órákig énekeltünk hisz ha egy dal véget ért máris kerestünk egy újat hisz nem akartuk, hogy az este akár túl hamar véget érjen.
   Elköszöntem mindenkitől majd visszatértem a szobámba. Körbe néztem, hogy nem-e hagytam ki valamit de mindent bepakoltunk ami kellett. Sorba helyeztem bőröndjeimet az ajtó mellé,majd lefeküdtem a puha ágyra s azon gondolkodtam, hogy mi tévő legyek.
Még azt sem tudom, hogy ki is vagyok valójában legbelül, most meg itt a költözés. Legalább sikerül elfelednem azt a fránya Olit. Vajon mi lessz a barátaimmal? Tudok majd velük rendszeresen találkozni, vagy csak ritkásan? Egyáltalán tudok majd velük találkozni?!?

Ezekkel a gondolattal álomba is merültem, tudva, hogy holnap egy teljesen új kezdet vár rám.

~~~~

Halii. Remélem, hogy tetszett ez a rész. Most ez a rész kicsit hosszabbra sikeredett amire nem is gondoltam volna de azért a fojamaton is látszik hiszen napokig írtam... A vége felé eléggé elhanyagoltam amiért bocsánatot szeretnék kérni de tényleg ki akartam már rakni és így este nem voltam annyira kreatív tulbonyolítás / túlmagyarázás terén xd
Nem is szaporítanám a szót, csak annyit szeretnék mondani, hogy a következő részre egy extra csavart tervezek s remélem, hogy tetszeni fog  :3
Ennyi lettem volna mára. Legyen szép napod, estéd, reggeled.