majdnem az igazi //Befejezett //

18.rész

    Egy különös kaparásra riadtam fel. Nagy ilyedtemben nem tudtam, hogy mit tegyek. Mi van ha egy betörő próbál éppen bejutni? A szobában kihűlt a levegő. Lehetett hallani a szívem heves dobogását. Egy idő után nem bírtam tovább a szűntelen kaparászást.

- Psztt Ati.. - költögettem a sírásomat visszafolytva. - Ati, kérlek kelj fel. - szólongattam - Ati...

Erre hírtelen felpattant. - Mi a gond életem? - kérdezte aggódó tekintettel miközben mindvégig a felzaklatott szemeimet kémlelte.

- Kérlek... Valami ka... Valami kaprászik odakint. - mondtam elcsukló hangon. - Kérlek megnéznéd, hogy mi vagy ki van ott? - Mondtam kisírt szemekkel

    Erre bólintott majd szó nélkül felkapott egy melegítő nadrágot s félmeztelen elindult a hátsó bejárathoz. Kis idő múlva a kaparászás megszünt, léptek tömege közeledett a szoba ajtajáig. Még mielőtt belépett volna az ajtón, hátat fordított nekem.

- Szóval.. - kezdett bele- Szóval bemutatnám a kaparászó hang tettesét. - mondta majd megpördült egyenesen arcal felém. Egy kiskutya volt a kezei közt. Kis szegény, vacogott a félelemtől.

- Elvehetném? - Ajánlkoztam

- Hát persze- mosolygott majd átadta a csöppséget.

- Hát ez mesés. - egy pillanatra elgondolkodtam. - Nem is tudom... Egy gyönyörű husky.. A neve mondjuk legyen Nia. De várj. Neki vajon nincs gazdája vagy valami ilyesmi? - néztem rá Atira kissé elszomorodva

- Nem hiszem. - mondta fülig érő mosollyal. - Vagy várjunk csak. De, van gazdája- már épp szólni akartam volna amikor közbevágott. - Mi vagyunk a gazdái. - mosolyodott el.

     Én is követtem példáját majd csak azt vettem észre, hogy Nia békésen alszik az ágyon.

    Olyan kis édes volt.
Miután teljes mértékben lenyugodtam, s feldolgoztam az eseményeket, el helyezkedtem az ágyban. Egy darabig mosolyogva néztem Atira, majd Niára. Újra Atira, Niára.... Atira... Addig folytattam ezt az egészet amíg el nem nyomott az álom.

     Reggel arra ébredtem, hogy Ati a gitárján gyakorol s közben Deshsel és Lauval beszélnek video chaten. Valami új számot készültek megalkotni. Az a 6 secundum amit eddig hallottam, az alapján már most megállapítható, hogy egy nagyon jó zeneszám lesz.
     Miközben pihentem az ágyon, arra lettem figyelmes, hogy időnként rám nézeget s hülye grimaszokat vág,amiktől egyértelműen elnevetem magam, amire ő is elneveti magát, majd Desh és Laura is csatlakozik. Egyszerűen nevetséges szituáció...
Fogtam magam s kimentem a konyhába, hogy megigyak egy nyugtató teát. Az utóbbi időben valami különös ok miatt rászoktam az almás - fahéjas teára. Egyszerűen a Karácsonyt idézi elő bennem. Miest kiértem a konyhába, s kutatni kezdtem a szekrényben a teafilter után,nem találtam sehol.

Ez nem lehet igaz. Ezt nem hiszem el. Mormoltam magamban. - Kedves Attila. - kezdtem bele. - Kérlek megmondanád, hogy hova a fészkes fenébe tűntek el a teaplikjeim? - mondtam durcizva.

- Jajj édesem... - nevetett fel majd ironikusan folytatta. - Hát az úgy volt, hogy amikor elmentél innen akkor valahogyan felszívódtak. Najó... Igazából ott vannak a bal polc, alsó szekciójában. - nevette el magát.

    Hálásan rápillantottam miután megtaláltam a kis teás tasakot. El is készítettem azon percen, majd a gőzőlgő teával tértem vissza a hálószobába. Eközben Nia is megébredt, s jókedvűen rohant felém. 
      A lábam alatt szaladgált körkörösen. Miután már végleg kifáradt, nyugottan tudtam alrább lépni vagy kettőt, hisz nem merült fel az, hogy mi van ha megbotlok benne, s a forró teát a nyakába zúdítom. Leültem a puha ágytakaróra, majd Nia is mellémhuppant.
   Megittam a zöld bögrében lévő teát, a bögrét az éjjeliszekrényre helyeztem, majd kiterültem az ágyon, s csak hallgattam Ati kellemes hangját meg a gyönyörű gitárjátékát.
     Hírtelen egy ötlet bevillant a fejembe. Most rögtön, összeállt egy kép a fejemben. Egy kép ami Atit, Niát és önmagamat foglalja magában. Hamar odahuppantam az íróasztalhoz, előkaptam a színesceruzáim majd neki is láttam a megalkotásának. Hisz mit ér egy műalkotás, ha csak az ember fejében létezik? Nemigaz? Óvatosan nagy odafigyeléssel, s kis ügyességgel húzogattam a műalkotás kecses vonalait. Atinak minden egyedi vagy kevésbé egyedi, vonásait próbáltam a lehető legjobban megörökíteni.
Már a felénél jártam amikor Ati végzett a felvétel elemzésével majd óvatosan mögémlopakodott majd megilyesztett. Erre ő csak nevetett, de én nagy haragomban odaszóltam neki egyet.

- Nézd mit tettél. - szóltam rá, majd egy alig észrevehető hibára mutattam. Érthetetlenül nézett rám. - Nézd! Elbasztam! - fakadtam ki. - De semmi gond... Megpróbálom kijavítani.. - sóhajtottam egy nagyot.

- Nyugi... - letérdelt mellém majd mélyen a szemembe nézett. - Helyre tudod hozni. Én bízok benned.

    És igaza volt. Nem hagyhattam abba, tovább folytattam. Egy óra múlva már végeztem is vele. Ati gyönyörködve nézte végig a procedúrát. Már fél kettő volt. Hátradőltem s büszkén néztem a végeredményt.

- Na látod! - mondta kissé hencegve Ati. - Én megmondtam, hogy jó lesz. Tisztára olyan mit egy idazi fotó. - csodálkozott.

- Köszi a lelkesedést. Ez nagyon kedves tőled- mosolyodtam el.

     Nagy fáradatomban bele is hupantam a puha ágyban, majd az ezt követő fél másodperc alatt, a drága kutyánk szabályosan rámugrott. Nem tudtam mérges lenni rá. Nem csináltam semmi mást csak élveztem az ágy kényelmét.
     Arra lettem figyelmes, hogy Ati mellém kúszik s átölel. Már nem is tudom, hogy mennyi idő telt el, csak arra lettem figyelmes, hogy már fél hat. Csak az járt a fejemben, hogy hogyan tudtam aludni 4 órát?   
      Eközben Ati békésen aludt, a göndör fürtjei a szemébe lógtak. Óvatosan félresöpörtem őket, egészen a feje tetejére. Csendesen kiosontam a hátsóudvarra. Nagyon kellemes idő volt odakint, szetter se kellett. Bár mit várunk a nyártól..
        Letelepedtem egy nagy fa árnyékába s írni kezdtem. Egy teljesen új könyv, másak a szereplők, igaz a történet, sokkal jobban a szívemhez húz. A nagy fán, pár madár telepedett meg, csodásan daloltak, egy kellemes harmóniát adva. Nagyon könnyen ment az írás. A szavak, mondatok, csak úgy száguldottak ki a szívem legmélyéről. Nem tudtam abbahagyni az írást. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már nyolc óra, ideje lenne bemenni. Amint beléptem az üveg ajtón, Atival találtam szembe magam.

- Szia kis aranyos - köszönt

- Szia te jóképű- vágtam rá, de mire befejeztem, elnevetem magam

- Van egy kis meglepetésem számodra. - mondta - Csukd be a szemed.

     Teljesen ráhagyatkoztam. Bíztam benne. Kis séta után megérkeztünk.

- Kinyithatod. - mondta miközben pír szökött az arcára.

     Nem hittem a szememnek. Amíg én kint voltam addig készített spagettit. Oly szépen kidekorálta az asztalt, mintha egy fancy étteremben lennénk. Válaszúl némán bólogattam majd nyomtam egy puszit a szájára. Elvezetett a székemhez majd enni kezdtünk. Úgy viselkedett mint egy igazi úriember. Rengeteget beszéltünk.

      A nap hátramaradt  része a megszokott módon telt. Néztünk egy kis filmet, majd eljött a takarodó ideje. 
     Nia is békésen aludt egy takarókupacon.

Helló mindenki.
Ennyi lett volna a mai részre, remélem tetszett.
Már rég nem írtam, ezért bocsánat, mostantól próbálom bepótolni a kimaradt részeket.
Mindenkinek kívánok egy szép napot!
Hellósztok

________________

1050 words
________________