majdnem az igazi //Befejezett //

13.rész

     Amíg Atira vártam,addig sürgöttem forgottam a konyhában. Amikor egy tojásért nyúltam volna, hogy rántottát készítsek magamnak, megszólalt a telefon.
    Gyorsan felkaptam majd recsegést hallottam.

-Halló....? - szóltam bele majd megzörrent az ajtó.

    Hírtelen egy ismerős férfialak lépett be az ajtón, aki miest megpillantott, kinyomta a telefont, s ilyesztően szpihopata mosoly kerekedett az arcára.

-Oli.. Oli? - gondolkodtam kicsit el majd megrettentem.

     Egy nagyon rossz érzés fogott el. A levegő is kihűlt, kívülröl mint valamilyen ördögi ricsaj kerekedett. Nagyon bepánikoltam, még a tojást is a földre ejtettem ami azon percen összetört. Hírtelen futni kezdett felém. A lélegzetem elnehezült, tekintetem elhomályosodott. Hírtelen megragadt, s húrcolni kezdett. Teljesen összetörtem mint lelkileg, mint eszme szempontjából. Hírtelen éreztem, hogy a szemhéjam elnehezedik, lassan lecsukódik, majd képszakadás.

***

     Lassan kinyitottam szemeim. Még mindig vezetett. A csomagtartóban találtam magam. Rámjött egy kisebb-nagyobb roham, nem is tudom jól leírni azt az érzést. Egy világ tört össze bennem. Abban a pillanatban összetörtem, nem bírtam tovább, némán könnyezni kezdtem. Csak úgy patakoztak a könnyeim. Próbáltam visszatartani az érzéseim mert a végén még hangosan sírni kezdek, s nem akarom, hogy megtudja.. hogy megtudja azt, hogy már eszméletemhez tértem. Olyan gondolatok cikáztak a fejemben mint, hogy vajon mit akar velem, tőlem. Vajon valaki meg fog menteni? De ki lesz az? És mikor?

        Nagyjából még öt percig haladtunk majd megállt. Lecsuktam szemeim s minden erőmmel csitítgattam magam.
    Behurcolt egy sötét szobába majd amikor hallottam, hogy léptei lecsendesülnek, teljesen elhalkulnak, akkor kinyitottam szemeim. Egy székhez voltam kötözve. Számon egy anyag feszült, kezeimet, lábaimat egy vastag kötél erősítette az ócska székhez. A szobában csak egy kis ablak volt amin nagyon minimális fény szűrődött be. A villanykörte hiányzott, de alrébb egy sarokban összetörve tekintettem meg.

     Most nagyon semmi se érdekelt csak az, hogy végre kijussak innen s Atival Deshsel meg Lauval lehessek. A mellettem lévő szobából egy hang szűrődött ki. Oli éppen telefonált valakivel s pénzt követelt értem. Ennyi volt amit fel tudtam fogni az egészből. Miután letette a telefont, egy ördögi nevetés vette át a suhogó szél hangerősségét. Az a mocsok felém se nézett, így legalább ki tudtam magam szabadítani. Az ablakot méregettem. Nem volt merszem az ajtón keresztül távozni így azt néztem, hogy az ablakon vajon kiférek-e.

    A tanakodásomat egy suttogás zavarta meg. Ati volt az. Annyira boldog voltam, akár sikítani is tudtam volna de nem mertem mert a végén még lebukunk.

- Gyere, nyisd ki az ablakot s bújj ki rajta. - suttogta nekem Ati.

    Hála Istennek, kifértem az ablakon, s futásnak eredtünk. Ati két utcával arráb állt meg a kocsijával, hogy ne legyen feltűnő. Nem volt idő az udvariasságra, a "tessék hölgyem, kinyitom önnek az ajtót, üljön be" féle hülyeségekre, behuppantunk az autóba s gyorsan elhajtottunk onnan.

-Már hívtam a rendőrséget, ne aggódj kedvesem. - mondta még mielőtt rákérdeztem volna.

    Nem tudtam, hogy vajon hogyan találhatott rám, nem is nagyon kérdezgettem. Most megöleltem volna de nem akartam semmi képpen veszélyeztetni a szituációt inkább megvártam amíg hazaérünk. Helyette inkább hálálkoztam neki. Két óra múlva hazaértünk. Miest leállította az autót, bezárta kulcsával, máris odarohantam hozzá, karjaiba ugrottam, s nyomtam egy jó nagy puszit a szájára.