majdnem az igazi //Befejezett //

9.rész

   És igen... Elaludtunk mint valami kisovodások. Arra ébredtem meg, hogy Lau beront az ajtón.   
      Megszeppenve körülnéztem majd azt vettem észre, hogy Atin fekszem. Fogalmam sem volt arról, hogy hogyan is kerültem rá nem, hogy mellé mert azért emlékeztem az előző estére. Nem tudtam sokáig ámélkodni Lau máris leordította a fejem.

- Látom ti ketten ráértek- kiáltotta, hogy tiszán halljuk-, aminek én örülök meg minden de a suli egy olyan hely ahova szívás késve beérni.

     Erre a nagy zenebonára Ati felpattant az ágyból én meg le repültem a földre arcal telibe. Bevallom fájt is az esés de úgy gondoltam, hogy ezt ők nem kell tudják ezért amikor Ati fel akart segíteni akkor persze engettem, hogy felsegítsen de nem mondtam semmi olyat, hogy "ez fájt" meg társai mert az buzis. Gyorsan felkaptam pár tisztának tűnő göncöt meg egy pár darab gyűrűt. Eközben Ati is összekapta magát. Kontyba fogtam a hajam és már indultunk is a suliba.
   Az úton a suli felé nem volt túl sok időnk beszélgetni mivel egy szűk 5 percünk ha maradt arra, hogy beérjünk. Még szerencse, hogy nagyjából minden tanár késik legalább 20 percet így nem kellet túlságosan aggódni amiatt, hogy elkésnénk. 8 óra múlt 5 percel amikor az épületbe kerültünk így hamar elhelyezkedtünk s felkészültünk a halálra(jó, nem pont a halálra de hasonló a szenvedés xdd).
   Az órán Ati beszélni próbált hozzám de a tanárnak ez nem tetszett így nem volt mit tenni, kussba kellett vágja magát, márpedig ha nem akar magának egy egyest nincs más mit tehetne.
      Eljött a szünet ami azzal járt, hogy mindketten rádöbbentünk arra, hogy nem hoztunk kaját így nagy eséllyel éhezni fogunk egészen amíg nem végzünk.

---Ati szemszöge---

      És ekkor eszembe jutott valami. Valami ami még az ételnél is fontosabb nekem. Az a kis dolog amit soha feledni nem tudok... A közös csókunk.

- Neked az egész múltkori jelentett valamit?- kérdeztem de mikorra kimondtam rájöttem, hogy valószínüleg nem tudja, hogy miről beszélek így mire feladtam volna, meglepett.

- Nem is tudom... - erre elpirúlt amit annyira szeretek-Te neked mit jelentett?

- Hát igazából- erre közbe vágtak

- Szóval te vagy ugye az a Pule pali? - tekintett rám egy random csaje.

- Bármit is szeretnél, először tisztázzunk valamit. Én nem akarok tőled semmit és ezzel el is mehetsz.- már tudtam, hogy mit szeretne, így nem tehettem mást mintsem elzavarni a fenébe-Épp valaminek a közepébe vagyok.

    Ezzel el is ment. Jól esett látni ahogy eltávozik. Ez lehet, hogy gonosznak hangzik de nekem csak egy lány fontos igazán, és ő pont itt áll előttem. Vajon ha el vinném egyik koncertemre akkor élvezné?

-Min gondolkozol? - kérdezte szelíden.

- Semmi olyasmin ami miatt aggódnod kellene. - feleltem rá.

   Még beszéltem volna vele de bejött a tanár, így az alkalom elszállt, várnom kellet rá még egy kerek 50 percet. Hogy lehet egy olyasvalakibe ennyire belehabararodni úgy, hogy kerek 4 napja sincs, hogy ismerek? Tehetném fel ezt a kérdést milliónyi alkalomkor, mégis csak egyszerűen az lenne a válasz, hogy ő az igazi és ezen semmi se tud változtatni. Még csak két perc telt el mégis egy örökkévalóságnak tűnt. És még a java hátra van.. Rossz akár belegondolni is.
   Végre elérkezett a szünet, de mire szólni akartam volna addigra Lau elrabolta. Pakolni kellett hisz épp tesi következett. Átcseréltük a dolgainkat majd beléptünk a tesiterembe. Hírtelen azon akadt meg a szemem, hogy egy pali le akarja smárolni Lexát ami neki látszólag is nem tetszik ígyhát cselekednem kellett.

- Vedd le azokat a mocskos kezeidet az én csajomról. - kiáltottam rá, amin látszólag mindketten meglepődtek.- Jól vagy? - kérdeztem már kissé nyugodtabban.

-Mostmár igen. - felelte megrettenve

  Erre mindketten meglepődtünk majd elmosolyodtunk. Összenéztünk. Hírtelen azt vettem észre, hogy a pali még mindig néz minket ígyhát cselekedtem. Közelebb hajoltam Lexához, egybenéztünk. Kezem a mögöttünk lévő falhoz támasztottam. Szólni akart volna de erre én a mutató ujjamat ajkaira helyeztem és lesissegtem, hisz biztos ő is tudta, hogy mit is szeretnék. És igen, lesmároltam. Mindenki minket nézett de ennek én csak örültem mivel így legalább mindenki tudta, hogy ne kezdjenek ki vele. Ezzel az egész ceremóniával kezdetét vette a tesióra.
   A többi óra unalmas volt mint ahogy azt megszokhattuk. Szerencsére vége lett a napnak így mehettünk haza. Megint mentem volna hozzá de akkor a szülei még a végén azt hitték volna, hogy nincs ahol élnem, így inkább kihagytam a mai alkalmat.
  Hírtelen támadt egy ötletem...

_______________________

     Na hellósztok. Ennyi lett volna a mai hétre, remélem tetszett. Az eleje humorosnak indult de a végére egy teljesen más hangulata lett. Annyi biztos, hogy még vannak ötleteim így még egy olyan 5-6 rész szerintem simán lesz még.
  Mostantól lehet, hogy ritkásabban lesznek részek mivel teljesen be vagyok táblázva legalább 3 hónapon keresztül. Még biztos találkozunk valamikor, sziasztok!
_______________________