majdnem az igazi //Befejezett //

4.rész

   Eljött a költözés napja. Lassacskán felébredtem, fáradt tekintettel körbenéztem majd különös zajokat hallottam. A költöztetők voltak azok.
    Miután teljes mértékben felébredtem, felkaptam egy bő pulcsit, farmer nadrágot, pár ékszeremet, majd elvettem a bőröndjeimet az ajtó mellől, s elindultam lefelé a lépcsőn.
       Nem volt túl nagy kedvem ezt az egészet végig vinni,de nem volt mi mást tenni.
Pakolás, dobozok, zaj, vitatkozás. Rövid időn belül egy költöztető autó már meg is telt, s elindult az új otthonunk felé. Egy pillanatra elszomorodtam de tudtam, hogy egy új kezdet sose annyira tragikus mint ahogyan én vagy akár mások gondolják.
Amíg egy kis időm akadt, el búcsúztam barátaimtól.
Dél felé már minden készen állt, útnak indultunk. Az út oly rövid volt, mégis rettentően hosszúnak tűnt.
Az úton csak nézegettem ki az autó ablakán kedvetlenül.

- Ne aggódj kincsem-szólalt meg édesanyám az anyósülésről-, majd szerzel új barátokat, s fogadni merek, hogy az új otthonunkat is éppen annyira fogod szeretni, mint a régit.

Nem tehettem mást, elmosolyodtam majd előre szegezett tekintettel az utat kémleltem. Egy idő után eléggé unatkozni kezdtem, s elkezdtem írni. Eddig sose írtam oly sokat de most elkapott az ihlet.
    Olyannyira fantáziadússá vált elmém, úgy jöttek az ötletek, hogy röpke 30 perc alatt egy 2000 szavas remekművet megírtam, ez még csak az első része volt abból a sokból amit terveztem.
     Amikor be értünk a városba, hiába nem figyeltem a környezetre, mégis rájöttem arra, hogy bizony megérjeztünk, mivel olyannyira nagy zaj csapott meg mint még nagyon soha. Már ebből a pár pillanatból amit hallottam, tudtam, hogy nem lesznek túl kellemes éjszakáim ugyanis ez a megye központi városa több ezer lakossal( 55 924 lakos, amiből 11 014 lakos magyar, ezúttal elég érdekes lessz ott élni XD).
      Még pár percig közlekedünk a városban, körforgalmak, tengernyi jelzőlámpa, ez ami eléggé megragadt bennem.
Tömérdek pláza... Ez már most jól kezdődik - gondoltam magamban.
      Laza fél óra múlva végre már közel jártunk a lakásunkhoz. Miest megláttam, hogy egy tömbházlakásban fogunk élni, kicsit eltántorodtam, de amikor megláttam, hogy nagyobb mint a régi házunk, ami eléggé meglepő volt számomra, máris jobb kedvre derűltem. Hamar fogtam a holmiaimat s rohantam a szobák felé, hogy kiválasszam a saját kis zugom.
      Már jó pár szobát átnéztem, amikor beléptem egy olyan szobába, amitől elállt a lélegzetem. Olyan gyönyörű kilátása volt, máris tudtam, hogy ez kell nekem.
       Tágas tér, gyönyörű kilátás, bőségesen nagy erkély. Mivel a szobák üresek voltak, csak hamar lepakoltunk, s elindultunk bútorokat nézni. Igaz, hogy a lakás nagy részére már volt bútorzatunk a régi otthonunkból, még kissé hiányos volt a berendezés.
      Egy közeli plázába be is tértünk s elindultunk a bútor részlegre. Sétáltunk fel s alá, üzletről üzletre, hogy lássuk a teljes kínálatot.
Már nagyjából az egész házat összekerestük, már csak az én szobám maradt hátra. Nem akartam elkapkodni az egészet, ezért is nem választottam ki a legelső bútordarabot ami megtetszett ugyan is, biztosra akartam menni. Nagyjából tudtam, hogy még mi hiányzott, ami nekem nem volt meg a régi szobámban, a színskálákat figyeltem.
   Már mindenki elfáradt mire megtaláltam a nekem való bútorokat s estére járt már az idő mire hazaértünk. Leszállították a bútorokat s el is kezdtünk berendezkedni. Már késő estére járt az idő mire nagyjából végeztünk a felével. Már mindenki pihenőre tért de én nem tudtam aludni ezért is fenn voltam egész éjjel s mire a többiek felébredtek, már a ház készen állt.
      Festeni nem kellett, annyira jó színválasztást kaptunk. Az elektronikai eszközök beszerzése már piskóta volt, estére be is lettek mind szerelve. Pár elektronikai cikk maradt hátra, ami nem volt a lakásban, vagy elromlott, mint például a termosztát.
        Másnap még pár igazítást elvégeztünk, majd lementem sétálni egy kicsit. Kis ideig keresgéltem, felfedeztem az egész környéket, mire találtam egy kis parkot.
      Sétáltam a fűben, majd leültem egy padra. A park teljesen üres volt ezért is amikor lépéshangokat hallottam kicsit körbenéztem, s nem tudtam hinni szemeimnek.
       Olyan egy helyes fiú közeledett felém, mint amilyen senki más. Nagyon meglepődtem amikor mellém ült, s éreztem, hogy elpirúltam, de meglepődöttségemben nem tudtam mit szólni.

~~~~

    Halihó. Remélem tetszett ez a rész. Próbáltam élvezhetőbbre összehozni, remélem sikerült valamennyire. Már vannak gondolataim arra, hogy hogyan folytassam de még nem tudom, hogy mikor tudom teljesen megvalósítani.
     Mostantól lehet, hogy ritkásabban lesznek részek mert nemsokára iskolába kell mennem de azért próbálok időt szakítani az írásra is.
Legyen szép napod <33