majdnem az igazi //Befejezett //

6.rész

   Miest meghallottam eme szavakat, elakadt a lélegzetem. Hírtelen nem tudtam mit szólni, csak arra tudtam gondolni, hogy miért nevezett szépségnek. Ennyire jól néznék ma ki vagy csak jópofizni akar...

-Sz-Szia.... - mondtam kissé dadogva- Szóval, te híres lennél? - néztem rá kérdéses tekintettel.

- Szóval már tudsz róla... - nevetett fel- Én már csak annak örülök, hogy egy darabig nem jöttél rá, így tudtunk beszélgetni a reggel.

  Erre a kijelentésére nem tudtam, hogy miért de olyannyira elpirultam mint még soha. Eltakartam kezeimmel az arcom erre ő megérintette kezeim s arráb csúsztatta a hajam irányába.

-Ne takard el a szépséges arcod- mondta szelíden- Engedd meg, hogy mindenki lássa milyen gyönyörűen mosolyogsz - erre ő is elpirult.

   Lehetett érezni a feszültséget kettőnk közt. Még csak pár órája ismerkedtünk meg. Egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Csak úgy csillogtak a szemei, akárcsak egy rettentően fényes lámpás.
    Nem szóltunk egymáshoz, mégis mintha egy egészen különös módon, de mégis kommunikáltunk volna egymáshoz. Egyre közelebb hajolt. Már csak pár centi választott el minket egymástól amikor Lau közbevágott.

-Látom jól elvan a gerlepár. - nevetett fel, majd a fülembe súgott- Velem jönnél egy percre?

-Persze miért is ne... - feleltem rá kissé kényszerérzettel a szívemben.

   Elindultunk a folyosó felé, majd bementünk a fürdőszobába. Kerestünk egy nyugisabb zugot majd belekezdett a mondanivalójába.

- Ugye mond, hogy jól láttam- hadarta el izgatottan- Ennek a palinak eskü bejössz.

    Erre nem tudtam mit szólni, pedig tudtam, hogy nagy eséllyel igaza van. Éreztem, hogy pír szökött az arcomra.

- Úr Isten! Neked bejön - mondta izgatottan.

  Csitítgatni próbáltam, hisz egy nyilvános női mosdóban akárki meghallhatja amit beszélünk, így nem akarom, hogy túl hangosan kimondja amíg nem biztos minden. Ránéztem a telefonom kijelzőjére, s láttam, hogy pár percen belül becsengetnek így jobb lenne visszatérni az osztályba.

   Mire visszaértünk már alig volt egy bő 2 percünk az óra kezdetéig így leültünk a helyüknre, s előkészítettük az órához szükséges füzeteket, könyveket. Elkezdődött az osztály főnöki óra. Még mielőtt elkezte volna a mondandóját, megszólított egy diákot.

-Mond kedves Attila, miért jelentkezel?

- Nem lehetne, hogy előrébb üljek? Nem látom jól a táblát.-mondta mosolyogva

-Természetesen megoldható. Hova szeretnél átülni? - kérdezte

- Nem lehetne, hogy átvegyem Áron helyét?- erre elmosolyodott

  Nem tudtam, hogy kiről beszél így nem vetettem rá nagyobb figyelmet majd Lau megbökött.

- Nincs honnan tudjad, ezért én mondom el neked. Melléd akar ülni.

   Elsőre nem akartam hinni neki, majd csak arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ülő fiú elhagyta a helyét. Csodák csodájára Ati tényleg mellém került. Erre eléggé elpirultam.

-Szia szépség. -mondta boldogan- Úgy tűnik mostantól közelebb leszünk egymáshoz- kacsintott rám.

   Ezzel kezdetét vette az óra. Próbáltam figyelni arra amit az oszi mond de mind csak azon kaptam magam, hogy Ati néz, így nem tudtam teljesen figyelni. Vége lett az órának. A további iskolai nap nagyrészt a megszokott módon alakult.

     Már hazafelé készülődtem amikor valaki megállított.

- Azt hitted ennyiben hagyom az egészet? -szólalt meg Ati-  Ugye elkísérhetlek hazáig?

- Persze... Természetesen - vágtam rá.

   Ezzel elindultunk hazafelé. Az úton jól elbeszélgettünk. Bár még nemrég ismertem meg, tudtam, hogy egy nagyon jó ember, s arany szíve van. A személyígése pedig mindent megér. Elértünk egészen a tömbházunkig amikor pedig el akartam volna tőle köszönni rávett arra, hogy had maradjon tanulni.

    Felmentünk a lakásomra, majd a szobám felé vettük az irányt. Letettük táskáinkat majd felajánlottam neki, hogy nyugodtan használhatja az íróasztalom, én majd írok az ágyban.
   Kis idő múlva arra lettem figyelmes, hogy mellém szegeződött s kényelembe helyezte magát az ágyamon, mellettem. Eléggé fájni kezdett a szemem így felvettem a szemüvegem, s felfogtam a hajam egy egyszerűbb kontyba.

-Cukin nézel így ki. - suttogta a fülembe, majd közelebb kúszott hozzám.

  Éreztem, hogy pír szökött az arcomra, amit ő is észrevett, s ő is szintén így reagált. Már lassacskán végeztünk a tanulással amikor kibökte, hogy még nem akar elmenni, s nem-e maradhatna még egy kicsit, s akár nézhetnénk egy filmet is.
  Erre én persze, hogy mondhattam volna nemet így gyorsan kiválasztottam egy filmet. Közös elhatározással a "Az első az igazi?" mellett döntöttünk (ha neked ez a film nem jön be, vagy akár elírtam a címet sry).
   Eléggé érzékeny típus vagyok így egyes részeknél kissé bekönnyeztem. 
      Ekkor mindig közelebb s közelebb húzott magához...

~~~~~

    Hellósztok drágáim. Köszönöm a türelmet, s azt, hogy elolvastátok ezt a részt is. Ez az egész nagyon fontos nekem szóval remélem tetszett. Mára ennyi lett volna. Jövőhéten nem biztos, hogy ráérek írni, csak esetleg hétvégén így egy darabig csak ennyivel tudok szolgálni.
   Legyen szép napotok! :3