majdnem az igazi //Befejezett //

10.rész

------Lexa szemszöge------

   Vége lett a sulinak, el kellett köszönnöm Atitól mivel ma nem maradt nálam. Bevallom kissé bántam, hogy nem jött be, mivel már annyira hozzászoktam ahoz, hogy mindig nálam van. Bementem a panelba, a lift felé vettem az irányt, majd felmentem az emeletünkre. Kinyitottam az ajtót, majd arra lettem figyelmes, hogy az egész család felém fordult.

-Most, hogy nincs itt az a hogy is hívják? Igen, igen az az Attila? - kérdezte anyám

-Igaz, hogy híres? - mondta izgatottan öcsém

- Most nem volt kedve jönni. - kezdtem- És igen, híres, vagyis legalábbis híresebb személynek mondható. De most ha nem bánjátok akkor mentem a szobámba. - s ezzel rájukvágtam az ajtót.

   Kicsit hangosabbra sikeredett mint ahogy akartam, de mostmár ez van. Alig voltam a szobámban legalább 10 perce, megszólalt a csengő. Mentem is nyitni az ajtót. Csodák csodájára Ati várt az ajtóban izgatottan. Beljebb eresztettem majd a szobám felé vettük az irányt.

-Szóval... Támadt egy ötletem-kezdte s ezzel elkezdte felvázolni a tervét- Mit szólnál ahoz hogyha hozzám költöznél? Várj, nem is... Talán úgy kéne kifejezzem magam, hogy vettem egy házat. Hozzám költöznél?

    Csak meredten álltam, s néztem magam elé amikor valakik megszólaltak..

- Hülye vagy? Mondj igent végre. - mondta kedves anyám

Elmosolyodtam, ennyire támogató a családom? - Persze, hogy hozzádköltözöm! - mondtam jó hangosan, hogy még a szomszéd is meghallja.

   Erre Ati megölelt. Kezeimet a nyaka köré tekertem. Erre betört a családom a szobámba, s mindannyian megöleltek minket. Ati kapta is elő a telefonját,s megmutatta az új lakhekyem. Csak 20 percre volt a szüleim házátol ami elég közel van ahoz, hogy hogyha kell valami akkor át tudjak ugorni érte, de elég messze ahoz, hogy ne mindig nálam csöveljenek szüleim.
   Ezzel kezdetét vette a pakolás. Laza 2 óra múlva, sok nevetés és majdnem három bőrönd megtelítésével, de elkészültünk. Az autóút rövidnek tűnt pedig több kilóméteres utat megtettünk. Nagyjából fél hétre oda is érkeztünk. Nagy meglepetésemre nem egy panelben kellett élnem ki tudja meddig, hanem egy házban aminek akkora kertje van mint a panel lakás ahol eddig éltem.
   Nem volt túl sok időm berendezkedni, meg kellett írjuk a házi feladatot mivel holnap szükség van rá ha meg akarjuk tartani mind ketten az első tanulói címünket. Nem is tudom, hogy hogyan sikerült az élre törnöm. Talán figyelembe vették a régi iskolámban lévő jegyemet vagy a fene tudja. De igen, első tanuló vagyok.... Amikor végre végeztünk vele akkor egy kisebb problémába ütköztem.

- Hol fogok aludni? - kérdeztem kellemetlenül

- Akár beköltözhetsz a vendégszobába vagy lehetsz ott is ahol eleve akartam, az én szobámban vagy ha neked az kellemetlen akkor kiköltözök a nappaliba is. - Mondta mosolyogva

-Jó lesz a szobád is. - vágtam rá hisz nem vagyok annyira hülye, hogy a másik kettő opció közül válasszak

  Egymásra néztünk. Intett nekem, hogy jöjjek közelebb. A nyakába ugrottam, amitől szegény majdnem felborult de meg tudott tartani. Olyan édes volt, hogy készített nekem vacsit majd elmentem zuhanyozni. Mire visszaértem már az ágyban várt.  
      Hozzábújtam majd lassan álomba szenderültünk.

_____________________

    Na hellósztok! Ennyi lett volna a mai rész, remélem tetszett. Mostantól tényleg ritkásabban lesznek részek mivel megszületett a tesóm így kell rá ügyeljek. De ez már csak egy mellék információ. Remélem, hogy mindenki jól van. Legyen szép napotok/estétek, ki mikor olvassa. Na sziasztok
_____________________