majdnem az igazi //Befejezett //

5.rész

  Csak néztem reá nagy szemekkel, majd a jeget megtörve, megszólalt.

- Hali. -mondta kissé elpirúlva. - Attila vagyok, de nyugottan hívj csak Atinak. Te ki vagy? - kérdezte még elpirúltabban mint legelőször.

-Alexandra vagyok - mondtam

      Furcsa volt azt látni ahogyan teljesen elpirúlt a nevem hallatán, de ez nem tántorította el attól, hogy közeledjen felém.

-Ugye az a Lexa(tudom h ez az Alexa beceneve de nagyon megtetszett xd) vagy aki könyvet ír? - kérdezte oly izgatottan mintha a legnagyobb rajongóm lenne.

-Eltaláltad-ezzel a szavamba vágott

- Úgy reméltem, hogy az te vagy - mondta oly örömteli hangon, hogy majd le esett a padról- Még rengeteget beszélnék veled, de mennem kell.

-Semmi gond-mondtam, majd azzal a lendülettel el is iszkolt.

    Gondoltam biztos siet, ezért nem adtam rá különösebb figyelmet.

    Már fél 8 felé járt az idő, tehát hazamentem készülődni iskolára. Bepakoltam a táskám; füzetek, könyvek, tolltartó, kulacs...

     Miután végeztem, el indultam az iskolába. Nem figyeltem az időt, így amikor már láttam, hogy 7:45 van, hírtelen sietni kezdtem, hisz nem akartam már az első nap elkésni, mert az elég kellemetlen lett volna. 
       Útközben találkoztam egy lánnyal aki hirtelen mellém szegült s emiatt eléggé meglepődtem.

-Laura vagyok. - kezdeményezte a beszélgetést majd folytatta- Nyúgottan hívj csak Launak. Téged, hogy hívnak.

- Lexa vagyok. - mondtam majd a szavamba vágott, nem hiszem el

-Az a Lexa aki könyvet ír? - nagy felismerésében csillogó szemekkel próbálta kitudakolni

- Igen én vagyok az de nem annyira nagy ügy. - intettem le egy halvány mosollyal

-Még, hogy nem nagy ügy - fortyant fel- az egész város ismer, s fogadni merek, hogy még messzébbről is vannak olvasóid...

     Erre nem tudtam mit szólni. Csak meredten néztem magam elé, hisz ez tényleg nagy dolog, én meg jóformán fel se fogtam. Egy hobbi immár hivatássá lett...

      A továbbiakban csak siettünk az iskolába, nem annyira csevegtünk. Laza 5 percel az óra elkezdete előtt be is értünk, s elfoglaltuk helyünket. Mint ahogyan kiderült, csodás módon padtársakká lettünk, s ez adott egy kis önbizalomlöketet.

     Az utolsó percben belépett az osztályba egy srác. Miest megláttam tudtam; Ő az a srác akivel beszélgettem a parkban. Egy kisebb sokk végigfutott rajtam, majd azon kaptam magam, hogy Lau szólóngat.

- Ki ez a pali? - kérdeztem, hisz hirtelen nem tudtam mit szólni

- Hát nem ismered?

   Csóváltam a fejem mint egy idegbeteg, majd folytatta mondanivalóját.

-Paul street... Pule... Azahriah. Beugrik valami? - kérdezte már teljesen összetörve

    Nem tudtam mit szólni, erre mutatott egy screenshotot az egyik dalárol.

-10m megtekintés... - néztem nagy szemekkel.

Kis időnyi álmélkodás után újra megszólaltam-Ha hiszed ha nem... Konkrétan ez a pali ma beszélgetett velem...

    Erre a kijelentésre, Lau kissé lesokkolt. Csak nézett rám egy darabig de amikor szólni akart volna, bejött a tanár. Megkért arra, hogy mutatkozzak be.

- Gáll Alexandra - mondtam, erre Lau közbevágott

   Megbökte a vállam s azt súgta, hogy már nem sokáig. Csitítgattam, hisz még együtt se vagyok senkivel, meg pláne így random 18 évesen még nem a házasságon vagy akár a névváltáson jár az eszem. Gyorsan befejeztem bemutatkozásom, majd hozzá is láttunk a tananyaghoz.

     Szerencsére, oly jó időpontban jöttem az új suliba, hogy már csak pár hét volt a nyári szünidőig.

     Vége az órának. Máris jött felém a parancs, hogy menjek s beszéljek Atival. Erre én persze nem ellenkeztem. Összeszedtem a bátorságom, majd odamentem hozzá.

-Szia szépség....

Mára ennyi lett volna. Nagyon remélem, hogy tetszett a "Majdnem az igazi" 5-k késze is. Ezt a részt a suli miatt kissé tovább tartott megírnom, de minden erőmmel azzal leszek, hogy hetente legalább 1 részt tudjak publikálni. Legyen szép napod :3