Már 6 hónapja, hogy befogadtuk Niát. Az a 6 hónap mintha egy szempillantás alatt eltelt volna. Azóta a tél is beköszöntött. Immáron December 4-et írunk.
A hat hónap alatt rengeteget civakodtunk, ami csak még erősebbé tette a kapcsolatunkat. Ezalatt az idő alatt Ati nagyon befutott, két kezemen nem tudnám megszámolni, hogy hány koncerten vett részt. Nagyon szeretik a rajongói... Őszintén szólva jól esik látni a sok kislány irigy pillantásait amikor áthaladunk a városon. De álmodozhatnak hisz Ati az enyém, és tudom, hogy nagyon szeret.
,, Te vagy a legjobb! ",, Édesem ez csodás!" ,, El nem tudod képzelni, hogy mennyire szeretlek! ",, Te vagy a mindenem, az életem!",, Kérlek édesem! ",, Ragyogóan szép vagy!"
Elmosolyodtam. Épp az utcán sétáltunk, amikor beugrodtak Ati kedves szavai amelyekkel engem illetett. Kezünket összekulcsolva sétáltunk a fehér utcákon. Szorosan magához húzott az érdekében, hogy még ne betegedjek. Néha egybe néztünk és csak mosolyogtunk. Nem szóltunk egymáshoz, mégis kommunikáltunk egymással.
Egy hangulatos kis kávézóba tértünk be, ahonnan két forrócsokit vettünk. A kis kerek asztalnál ülve el is fogyasztottuk miközben Ati egy pillanatra se vette le a kezét combomról. Egy basic outfitet vettem fel.
Miután már a forrócsoki is elfogyott, s kellő képen kibeszéltük magunkat, elindultunk az örök kedvenc parkunkba.
- Nagyon szép a hely, főleg most, télen. - Mesélte Ati- Na de gyere, kincsem.
Gyengéden fogta a kezem, miközben a hidegben haladtunk. A táj ténylegesen gyönyörű volt. A kis tavacska befagyott víze tündökölt a gyenge napfényben. Délután 2 óra felé járhatott az idő. Átsétáltunk a kis fahidacskán ami a tó fölött ívelt, de félúton megálltunk. Megálltunk, egy pillanatra körbenéztünk, gyönyörködtünk a festői tájon.
- Ez mesés. - súgtam oda Atinak.
- Tényleg nem is oly rosz. - vágta rá nevetve majd magához húzott s egy csókot adott.
A meleg lehelete átjárta a testem, melengette. Kissé kezdett hűvösödni az idő s ezért visszaindultunk a lakásra. Miközben haladtunk a hűvös utcán, Atit Desh tárcsázta s amikor felvette, beszéltek egy csomó szarságról. De a lényeg, hogy lebeszéltek egy találkát azzal a koncepcióval, hogy majd lesz valahogy, a többi elválik. Alig értünk haza, máris csöngetett Desh, Lau társaságában. Amikor beléptek a házba, Lau elhurcolt a hálóba.
- Kérlek drága, gyere velem. - mondta örvendezve. - Ne! Ne kérdezz semmit, csak gyere! - szólni se tudtam volna, máris elrántott Atitól, aki közben egyre izgatottabban pillangatott Desh irányába.
Berohantunk a szobába, Lau bevágta az ajtót, majd neki is látott. - Na szóval... A fiúk egy NAGYON FONTOS dologról beszélnek, amit te nem hallhatsz meg.. - kezdett bele s kínjában, idegesen nevetni kezdett. - Bízz bennem, nagyon jó lesz. Én már tudok róla, te majd megtudod... Mivel... Mivel, hogy szóval megigértem nekik, hogy neked nem mondom el, szóval kérlek, ne faggass.
Én csak nagyokat pislantottam, hisz lövésem se volt arról, hogy mire is készülnek, de belenyugodtam abba, hogy egy darabig még sem fogom megtudni. Leültem az ágyra, majd Lau is mellém helyezkedett. Nem találtunk közös pontot, így arra jutottunk, hogy keressünk valami filmet, ami a végén abba torkollott, hogy fél órán keresztül görgettük a TikTok-ot.
Mindeközben a fiúk beszélgettek, néha meg-meg álltak egy másodpercre, hogy hallgatolózzanak az ügyben, hogy vajon mi halljuk-e amit ők beszélnek. Amikor meggyőződtek arról, hogy nem figyelünk rájuk, folytatták a csevegést. Nem hallgatolóztam, de mégis egy bizonyos bekezdésre különösen felfigyeltem.
,, Na akkor itt is van. Mit gondolsz? Nem túl kicsi? Vajon tetszeni fog neki?"
Emiatt a kijelentés miatt végképp kíváncsi lettem, de próbáltam visszafogni magam. Fél órányi csevegés után, a fiúk kihívtak minket, hisz live-ot indítottak, s azt akarták, hogy mi is szerepeljünk benne. A chat nagyon aranyos volt, mindenki örült a Lau és az én jelenlétemnek. Persze Deshnek és Atinak végképp örültek, hisz már ősidők óta nem volt live. A telefonom lemerült, ezért rohantam a töltőért amikor egy különös kis párbeszédre lettem figyelmes.
- Ugye, hogy nem sejt semmit? - kérdezte Ati Lautól.
- Hát én neki nem mondtam semmit, de azért ti néha egy picit hangosak voltatok. - nevette el magát Lau
- Na ez az én csajom! - szólt közbe Desh, amire mindannyian nevetésbe törtek ki.
Nem tétováztam tovább, felkaptam a töltőm majd visszatértem a nappaliba. Miest kinyitottam a szoba ajtaját, egyből csend telepedett a lakásra. Többet egy mukkanást sem lehetett hallani.
Amikor leértem a kanapéhoz, Ati az ölébe huppantott, majd adott egy puszit az arcomra. Desh és Lau gyorsan kikerestek egy nyálas filmet majd bele is vágtunk. Már nem is tudom, hogy mikor történhetett, hogy elaludtam, de csak arra lettem figyelmes, hogy Lau ébreszget.
Miután feleszméltem, adott egy puszit a homlokomra, megölelt s Deshsel elmentek. Már olyan fél kilenc felé járhatott az idő. Annyira fáradtak voltunk mind a ketten, annyira, hogy nem ettünk semmit, csak hamar letusoltunk, majd behuppantunk az ágyba. Nia még ugatott egy darabig.
Amikor már végre abbahagyta, nyugodtan álmomba szenderültünk.
El is felejtettem említeni, hogy hétvégén lesz Atinak a koncertje, ami a rengeteg előkészület alapján, minden idők legjobb koncertjének ígérkezik.
Ekkor még nem tudtam, hogy ez ténylegesen az életem legszebb koncertje lesz.
Na hellóka mindenkinek.
Remélem, hogy tetszett a mai rész.
Ezer bocsánat azért amiért elhanyagoltam az írást, de az iskola elveszi minden időmet.
Sajnálattal, de mégis örömmel egyben szeretném közölni, hogy nemsoká ki fog jönni a legutolsó rész.
Nagyon köszönöm azt a sok támogatást amit kaptam tőletek. Nagyon hálás vagyok azért amiért vagytok nekem! <33
_________
860 words
_____________
DU LIEST GERADE
majdnem az igazi //Befejezett //
Romantik//BEFEJEZETT // Lexa is csak egy átlagos iskolai diáklány, egy valamennyire átlagos élettel. Egy nap hírtelen elköltöznek, ami sokk ként illeti, de idővel hozzászokoik az új körülményekhez. Kalandos életszakaszát mutatja be ez a kis rövid történet...
