savior boyguard ||vkook|| [2]

68 - lakhely

mikor pár hét elteltével újra a birtokon voltak, már megismerhették kai dúsgazdag, ám nagyon is kedves szüleit. az anyukája egy csupaszív nő volt, aki, mint kiderült, már hallot róluk a lányoktól.

mély részvétét fejezte ki a bigbang ott lebzselő tagjainak a hajójukat illetően, és még sütivel is megkínálta őket.

"van egy masik házunk a kert túlsó végében. az nem ilyen nagy, mint ez, de szerintem megfelel, mert van benne elég szoba. a falak hangszigeteltek, ezért nyugodtan bulizzatok, ha kedvetek tartja. az elveszett barátotoknak is maradjon ám hely, jólvan?" kacsintott játékosan, majd visszasétált a szobájába ottjagyva a kulcsot az asztalon.

"nagyon aranyos anyukád van." mosolygott rá jimin kai-ra, mikor kiértek a házból, és hátrafelé vették az irányt.

"hát, igen, de az ideje nagy reszét nem itthon töltik. apuval megint egy honapra el kell majd utazniuk, szóval az egész telek a mienk lesz." nevetett fel zavartan, mire a rózsaszín hajú is felkuncogott.

azonnal elámultak, amint odaértek a másik lakrészhez. ez sem kevesbé volt szép, mint a másik, ugyanolyan györnyörűen állt a puha fűben.

heuningkai anyukájának abban igaza volt, hogy nem olyan nagy, mint amiben laknak, de ez sem volt kicsi. legalább három szintje volt, mindenhol ablakok voltak, és ahogy beljebb értek a boltíves ajtón, megint elámultak.

"ennél gyönyörűbbet még soha nem láttam..." bámészkodott jimin. "itt fogunk lakni heten?"

"hehe, csak hatan... én kai-nál alszom. a többiek meg a saját házukban. de bármikor áthívhattok minket, vagy átjövünk mi magunktól is." nevetett fel hoseok zavartan.

"ha bármire szükségetek van, csak szóljatok. kellenek majd ruhák nektek, úgyhogy majd azt is elmegyünk venni." gondolkodott el kai.

"de... nekünk nincs penzünk ilyesmire... mármint kookie-nak van, de mi csórók vagyunk." húzta el a száját taehyung.

"jaj, hagyj már! szerinted azt gondolom, hogy majd a saját pénzetekből kell vásárolnotok? dehogy is!" legyintett hetykén. "persze, majd szerzünk nektek munkát, hogy ne bántsa a lelketeket, hogy mi fizetünk mindent, de ezt nem kell visszaadnotok." mosolygott kedvesen.

"nem, ezt nem engedhetjük meg magunknak!" rázta meg a fejét namjoon.

"dehogy is nem! ezt mi engedjük meg, és magunknak. nektek nem kell beleegyezni, mert ez természetes." zárta le kai.

"mi most megyünk, pakoljatok ki, pizsamát találtok az ágyon. jó pihenést, ha valami kell, nyugodtan szóljatok. reggeli mibden nap nyolctól tízig lehetséges, de ha tudtok főzni, akkor azt is meg tudjátok oldani." magyarázta hoseok, majd ezután átölelte heuningkai vállát, és együtt visszavonultak a másik házba.

mikor végre maguk voltak, el kellett dönteni, hogy ki melyik szobában lakjon. a döntés egyszerű lett volna, de most, hogy jin eltűnt, senki nem akarta egyedül hagyni namjoont.

"megleszek, ne aggódjatok. tudom, hogy g-dragonék meg fogják találni. nem lesz semmi bajom. most csak egy kicsit szomorú vagyok, meg azért elég furcsa érzés, hogy megöltem egy embert, de... azért tettem, mert ezt véltem hekyesnek. úgyis belehalt volna a robbanásba, ha meg nem, továbbra is csak megkeserítené az életünket." azzal becsukta maga mögött az ideiglenes szobájának ajtaját.

amint csak négyen maradtak, vállat vonva meredtek egymásra. kimondatlanul aggódtak a csapat vezetőjéért, nem akarták, hogy valami kárt tegyen magában.

"jut eszembe, te is lepuffantottál valakit..." szólt yoongi jungkookhoz, aki csak lehajtotta a fejét.

"de az taehyungie miatt volt." motyogta.