savior boyguard ||vkook|| [2]

73 - különböző

a mai nap más volt, mint a többi, ez érezhető volt a levegőben. amikor a taekook páros felkelt, valami megmagyarázhatatlan vibrálás fogadta őket.

kimentek reggelizni, még pizsamában. odaültek az asztalhoz, és látták, hogy a személyzet már ellátta őket minden jóval. enni kezdtek, és yoongi meg jimin is lassan feltűnt a színen.

valahol fél tíg felé járhatott az idő, mikor egy ismeretlen, kócos barna hajú férfi támolygott ki az egyik szobából. szemei alatt fekete karikák díszelegtek, és nem zavartatva magát odaült az asztalhoz.

"maga meg kicsoda?" eszmélt fel yoongi legelőször.

"oh, sziasztok. namjoon még nem kelt fel?" ásított az idegen.

"nem. de még midnig nem válaszolt a kérdésre." kezdett ideges lenni jimin is.

"jackson wang a nevem. a kim seokjint kereső csapat egyik tagja vagyok, azonban tegnap este ideküldtek, hogy atadjak információt kim namjoonnak. ő megvendégelt, és, mint látjátok, még alvóhelyet is biztosított nekem."

látszott rajta, hogy tisztában van a helyzetével, miszerint egyik gyerek sem bízik benne. a szavai légbőlkapottak voltak, és hihetetlenül adta elő a szerepét.

"nyugodjatok meg, igazat mondok. ha namjoon végre kifárad a szobájából, amkor majd ő is elmondja." sóhajtott, majd gondterhelten az említett ajtaja felé tekintett.

az ajtó nem nyílt ki, namjoon még mindig bent lehetett a szobában. a férfi úgy godnolta, soha nem szegné meg a szavát a fiú, nem menne el, és hagyná itt a társait.

"jó." ennyi volt a válasz yoongi részéről.

a reggeli kínos csemdben telt. amióta jin eltűnt, mindenkin feszült hangulat uralkodott, és erre még egy lapáttal namjoon rosszkedve is rátett.

az evés befejeztével mindenki ment a dolgára. jimin és yoongi filmnézés céljából visszavonultak a szobájukba. taehyung és jungkook pedig leültek a kanapéra, és várták a csodát.

tévét akartak nézni, csak nem tudták, hogyan kell bekapcsolni a szerkezetet. az ilyen újfajta eszközökkel mindig meggyűlt a bajuk, így most sem tudtak maguktól rájönni a dolgok nyitjára.

végül jackson volt az, aki a segítségükre sietett, és bemutatta a távirányító hasznalatát taehyungnak. a fiú értetlenül állt a dologhoz, de nem akart a szerelme előtt gyengének tűnni.

"szóval, ezzel váltasz csatornát." mutatott az idegen egy kissé hosszúkás, fekete gombra a szerkezeten.

"aha." bólintott tae, mjntha csak az egészre rájött volna.

"és ezzel kezeleld a hangod. a mínusszal halkítod, a plusszal hangosítod." bökött szavaival párhuzamosan a jelekre.

taehyung bólogatott, kissé lenőtt tincsei követték feje mozgását, együtt rázkódtak vele. jungkook ezt magában magyon aranyosnak találta.

"ez az a gomb, amivel ki- és bekapcsolhatod a tévét, érted?" kérdezte nem igazán bízva a birodalmomból érkezettekben.

"értem. persze." bólogatott a fiú, ám a szavai nem voltak túl meggyőzőek.

jackson csak sóhajtott egyet, majd nehézkesen ugyan, de elvonult a szobájába. taehyung azonnal megnyomta a piros gombot, mire a képernyő felvillant.

azután, ahogy megpillantotta a labdát ütögető embereket, elámult. jungkookra pillantott, és látta, hogy a kisebb is ugyanilyen extázisban néz a tévére.