savior boyguard ||vkook|| [2]

79 - erdő

csak az autó zötykölődése törte meg a csendet. mindenki síri hangulatban ült egymás mellett. taehyung időközben elnevezte a kutyáját, mind kiderült yeontannak.

tehát yeontan és a gazdája éppen aludtak. jimin a másik szélen szintén húzta a lóbört, így a középen egymas mellett ülő fiúk voltak csak ébren.

"hyung, az normális, hogy féltékeny vagyok egy állatra?" kérdezte hirtelen jungkook, amivel igencsak meglepte yoongit.

"hát... nem tudom. ha jiminről van szó, akkor én is mindent el akarok tűntetni a közeléből." sóhajtotta az idősebb őszintén beismerve az érzelmeit.

ugyanakkor kook felvetésére majdnem felnevetett. egy állatra? azután eszébe jutott, hogy ő pedig egy serpenyőre volt féltékeny, amikor jimin főzött.

"én is így vagyok tae-vel." mondta majd hogy nem suttogva a kisebb. "bár nem tudom, jogom van-e féltékenynek lenni..." vallotta be kelletlenül.

"együtt vagytok. ez természetes. viszont el kell fogadnod, hogy taehyung mással is szívesen barátkozik, vagy fogad a baráti körébe. lesz egy olyan időszak, amikor már nem csak ketten vagytok. lásd, most is vagyunk hatan, hoseokkal heten. oké, mindenkinek van párja szegény hobit kivéve, de én veled is beszélgetek, taehyung meg jiminnel, vagy akáe namjoonnal." magyarázta a menta hajú.

jungkook a gondolataiba mélyedt pár másodpercig. aztán jutott csak az eszébe, hogy az említett szingli is itt van a kocsiban, így az éppen hozzájuk hátraforduló hoseokra nézett.

"bocsi, hoseok hyung. nem akartunk ezzel megbántani."

"semmi baj. egyébként már én sem vagyok sokáig szingli, szóval nem kell sajnálni." vakarta meg zavartan a halántékát j-hope.

"oh, hobi! van, amiről nem tudunk?" mosyodott el yoongi sejtelmesen.

"még semmi nem biztos, úgyhogy nem mondok semmit." nevetett fel halkan a fiú. a szemei csillogtak, reményteli tekintettel meredt előre. "amúgy hallottam, amit beszéltek, de esküszöm nem akartam hallgatózni. csak annyi jungkook, hogy szerintem hagynotok kéne egymásnak. persze, csak ha azt érzed, hogy néha folytogató, hogy melletted van." vonta meg a vállát hoseok.

jungkook a szavain gondolkodott. hogy taehyung jelenléte folytogató lenne? épp az ellenkezője! az ezüsthajúellett lenni olyan volt a kisebb számára, mint egy égi áldás!

az illata, a jelenléte, a biztonságot adó izmos alkata, aggódó, csillogó szemei, békés tekintete, gyönyörű arca... és kook még estig tudta volna sorolni, hogy mit tart lenyűgözőnek a párjában.

"egyáltalán nem folytogató..." rázta meg a fejét. "szeretem tae-t, és remélem, hogy ő is így van vele. soha nem éreztem rosszul magam a közelében, soha nem gondoltam azt, hogy túl sok lenne..." akadt meg azonnal. "vagyis de. egyszer még régen, de az már elmúlt. akkor még nem voltunk együtt, ezért nem tudtam, mikor jön majd el a pillanat, amikor nem tudok majd uralkodni az érzelmeimen."

felsóhajtott, ahogy visszagondolt sz említett helyzetre. azonban ugyanakkor az is az eszébe jutott, hogy a minap taehyunggal megbeszélték ezt. mindent elmondtak egymasnak, már nem nyomta a vállát ez a teher.

"nem akartam mellette lenni minden pillanatban, nehogy felfedjem magam, de tekintve, hogy a testőröm volt, ez aligha volt lehetséges." sóhajtotta kis mosollyal az arcán.

"értem, azta... biztos nehéz lehetett. de majd szólj neki, beszéljétek meg, ha mégis megtörténne, hogy elmúlik ez a szoros kapocs köztetek." nem először fordult elő, hogy hoseok kételkedett.

kételkedett taehyung és jungkook kapcsolatában. amikor a szökésre készültek, és a pajtában lebuktak a lányok előtt, akkor sikerült elbizonytalanítania a legfiatalabbat. ez okozta későbbiekben, hogy nem bízott az ezüst hajú szerelmében.