savior boyguard ||vkook|| [2]

65 - terv

miután jin nagyjából vázolta az eddigi eseményeket, nekiálltak tervet kovacsolni. kellett valami, amibe kapaszkodhatnak vész esetén.

"tehát, felix és én a foglyokkal elmegyünk a központba, és lekapcsoljuk a nyakörveket." tervezgetett changbin. "addig a bts itt marad, és vigyáz a sérültekre. a txt lemegy a bigbang-hez, bár szerintem a kamerák miatt már tudjak, hogy itt vagytok." állapította meg, majd az órájára pillantott.

izgatottság vibrált a légkörben. mivel jungkook, taehyung, namjoon és jimin használgatatlanokká váltak, és rájuk is kellett vigyázni, igencsak hátrányban voltak a határozatlan számú ellenséggel.

"oké, tehát a txt csapata lemegy az irodába, és megmondja g-dragonnak, hogy készüljenek. a mai taehyung és jimin elrablásunk után biztos vagyok benne, hogy park jinyoung mára tervezi az utcsó összecsapást. régről ismerem az öreget, tehát tuti valami csicsás végösszejövetelt szervez. valami látványosat, tele robbanásokkal, tele klisés, filmbe illő cuccossal." forgatta meg a szemét.

mindenki komolyan vette a szavait, itt most nem volt helye viccelődésnek. tudták, hogy most sincs vesztegetni való idejük, ha életben akarnak maradni. ez volt az igazi éleshelyzet.

"oké, akkor mindenki most indul. fegyvereket biztos, hogy jinyoungék is használnak, tehát nálatok is kell legyen pár." azzal changbin levette magáról a hátizsákot, ami eddig rajta volt.

a zsákban valami fémesen csapódott egymásnak, és a fiú izmainak feszüléséből úgy tűnt, elég súlyos is. kinyitotta a cipzárt, és óvatosan kifordította a táska tartalmát a padlóra.

"ezekből mindenki vesz egyet, még azok is, akik a szobában maradnak. jiminnek és taehyungnak is kell maradnia, mivel a menekülésnél szükség lesz rá. amikor mi binnie hyunggal elértünk a vezérlőbe, bemondatjuk a hangszórókba az evakuálási gyakorlatot. mindenkinek épségben kell lejutnia a gépről." vette át a szót felix.

"jólvan. indulás!" emelte fel a hangját changbin, mire mindenki csordaként indult meg az ajtó felé.

aki kiment a szobából, volt egy pisztoly a kezében. kis kézifegyver volt, mattfekete bevonattal, öt tölténnyel. természetesen rakniuk kellett tartalék golyót is.

a furcsa az egészbe az volt, hogy ebben a szituációban senki nem ódzkodott a kezei bemocskolasát illetően. mindegyikük csendben elvette a fegyverét, majd vagy leültek az ágyra, vagy elköszöntek.

"na, majd találkozunk a szárazföldön. felixszel megyünk a vezérlőbe, majd a fegyverraktárba, és utána ha összefutunk, megdobunk titeket bár segítő füstbombával." mondta changbin, majd az összevert foglyot maga után húzva kilépett az ajtón.

felix is ment utána, még egy utolsót visszamosolyogva rájuk. senki nem tudhatta, hogy ez tényleg az utolsó lesz, vagy még van esélyük találkozni?

a drámai lelépőjük után a txt csapata is szedelődszködött, hogy elinduljanak. hoseok valamiért csak a pisztolyát bámulta, és csak akkor rántódott ki a bambulásból, mikor soobin hozzászólt.

"hopi, te maradk jinnel és yoongival, jó?" kérdezte, mire az említett ránézett.

"d-de... segítenem kell nektek!" mondta, majd előrébb lépett, hogy tetteivel nyomatékosítsa szavait.

"nem. nem akarjuk, hogy bajod essen. maradj itt szépen, jó?" kérte kai.

"de-"

"nincs de! itt maradsz, és majd odalent találkozunk!" enelte fel a hangját a szőke fiú, mire a legtöbben megilletődtek. "csak... csak ígérd meg nekem, oké?" hajtotta le a fejét.