savior boyguard ||vkook|| [2]

70 - reggel

reggel egymáshoz tapadva keltek. mindkettejük meztelen volt, és a másikat ölelték olyan szorosan, mintha csak az életük múlna rajta.

először is taehyung kelt fel. csendben figyelte szuszogó szerelmét, aki a mellkasán pihentette a fejét. pár barna tincs a szemébe hullott.

ezeket a hajszálakat tae a legnagyobb szeretettel és törődéssel simította ki az arcábóm, majd egy aprócska puszit nyomotg a homlokára.

haját kezdte simogatni, miközben visszavondolt mindenre, ami eddig történt vele, velük. mert együtt voltak, mindig egymás mellett.

emlékezett, mennyire haragudott jungkookra, és mennyire el volt keseredve, mikor a herceg bevallotta jinnek, hogy már nem érzi magát jól vele.

soknak tartotta, és ekkor kezdtek egy kissé elhidegülni egymástól. ezután volt az, amikor is a kisebbik anyja megverte a fiát korbáccsal, ami egy életre nyomot hagyott a testén.

taehyung kitapogatta jungkook lapockáját, majd a hátán húzódó, kidudorodó hegekre vezette ujjait. végigsimított rajtuk párszor, mire a másik teste kissé megremegett.

kinyitotta szépséges szemeit, majd megilletődve nézett a sebhelyeit simogató fiúra. megpróbált elhúzódni, de a szpros ölelésben ez aligha volt lehetséges.

"ne... kérlek, tudom, hogy rondák..." hajtotta le a fejét, szeméből egy könnycsepp hullott alá.

taehyung némán meredt elpityeredő társára, majd mégegyszer és mégegyszer végigsimított a nyomokon, míg jungkook már temegett a zokogástól.

"ne... légyszives, ne érj hozzám ott..." hüppögte.

"kookie." ejtette ki végtelen gyengedséggel a hangjában a nevét. a síró fiú felpillantott rá.

"kérlek..." suttogta elgyötörve. "olyan rondának érzem magam ezekkel..." szája lefelé görbült, szemeiből záporoztak gyémántcseppjei.

"te vagy a peggyönyörűbb ember, akit valaha is láttam. imadlak téged annyira, hogy arra már nincsenek szavak. fordulj a hasadra, légyszives." simított arcára másik kezével.

a vörös függönyök még el voltak húzva, így némi piros fényt beengedtek a szobába. ebben a túlfűtött félhomályban jungkook úgy tet, ahogy a párja kérte.

még mindig sírva, de némileg megnyugodva a másik szavaitól támasztotta meg állát a kezein, miközben kíváncsian várta a fejleményeket.

taehyung elégedetten nézte, hogy kook azt csinálja, amit mondott neki. ezután átlendítette lábát a hátán, majd takaróval fedett fenekére ült.

derekától kezdte a masszázst. hüvelykujjával kissé megnyomogatta a bőrfelületet, majd körkörös mozdulatokkal haladt egyre feljebb. elérte a nyakát, majd lapockái alá benyúlva kezdte ujjainak mozgásáf gyorsítani.

"ah!" szökött ki egy meglepett, de annál élvezetesebb nyögés jungkook eddig zart ajkai közül.

mikor taehyung megismételte a mozdulatot, kisebb megint felnyikkant. felbátorodva kezdte ott masszírozni, mire csak egyre hosszabbodó és növelvő sóhajokat, majd nyögéseket sikerült kicsikarnia az alanyából.

megelégelte, hogy nem azt csinálja, amit először elgondolt, így aztán kezeivel végigsimított párszor a párja hátán, majd ujjaival sorra vette a fehér, már beforrt hegeket.

jungkook teste újra remegésbe kezdett, mire taehyung eldöntötte, megpróbálja szavakkal megnyugtatni. először viszont össze kellett szedni a gondolatait, hogy sorba rakja mindazt, amit a kisebb iránt érzett.