savior boyguard ||vkook|| [2]

78 - fulladás

namjoon egész éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludt. folyton megrémisztette valami, az immunrendszere a sok sétálástól és az ijesztgetéstől pedig legyengült.

a hátát nyomta a táska súlya, a lába alatt besüppedt az esőtől megázott talaj. fáradtan kapkodta a levegőt, miközben a telefonjára pillantott.

nem messze volt attól a ponttól, ahol jin állítólagosan lezuhant a bighit fedélzetéről, tzuyuval egyetemben. tovább kellett sétálnia, de a lába már nem bírta tovább.

egy fának támaszkodott, lecsúszott a kéreg mentén, majd leült a vizes avarra. halkan, de gyorsan kapkodta a levegőt, miközben próbált magánál maradni. a nap első sugarai már áttörtek az erdő sötétjén.

hajnal hasadtával namjoon végre lenyugodott. a szíve sem vert olyan gyorsan, nem látott mindenhol rémeket, és szemei előtt minden árny kitisztult. sikerült elaludnia.

közeledő léptek zajára riadt fel. feljebb tolta magát a fa mentén, majd körbenézett. rémület csapta ki szeméből az álmosságot, ahogy meglátta a vele szemben lévő farkast.

a pulzusa az egekbe szökött, egész testében remegni kezdett. lassan, akadozva feltápászkodott, majd reszkető lábakkal hátrálni kezdett.

a ragadozó csak morgott rá. namjoon gyorsan körbepillantott, és megkönnyebbülve állapította meg, hogy nincs társa. egyedül érkezett, habár ez sem adott a fiúnak biztonságérzetet.

hátatfordított, majd felkapaszkodott a fán. a növény ágai recsegtek a súlya alatt, de ez ebben a pillanatban nem tudta érdekelni. az élete forgott kockán.

sérülésekkel nem foglalkozva mászott feljebb, míg biztonságos magasságba nem ért. a kezeit több helyen is pehorzsolta, de a testében sebesen száguldó adrenalin miatt ezek a kis sebek nem voltak érezhetők.

a farkas egy ideig még morgott rá, és a fán is megkapaszkodott, de felmászni szerencséra már nem tudott, így namjoon hamarosan egyedül maradt. ennek ellenére lihegve maradt fent a fán.

már se híre, se hamva nem volt az állatnak, mégis fél órába telt, mire namjoon remegő kézzel engedett a fát érő szorításán. reszkető lábakkal mászott lejjebb.

mikor a talpa alatt érezhette a talajt, frusztráltan borult térdre. azután talán csak hallucinált, de hallani vélt egy erőteljesebb morgást a fák közül. felkapta a cuccát, majd rohos lépésekkel elszelelt.

tovább folytatta az útját jin vélt helye felé. a térképen követte az utat, közben egyre gyorsabban szedte a lábait. minél előbb oda kellett érnie.

az óra fél kilencet ütött, mikor namjoonnak hirtelen bűntudata támadt. otthagyta a társait, nem bízott g-dragon embereiben, és most biztosan aggódhatnak érte.

jogosan lehetnek mérgesek rá, hiszen szó nélkül lelépett, és még a jacksonnal tett ígéretét is megszegte. tényleg, mi lehet a férfivel?

megbarátkozott a többiekkel? nem lett botrány az ottalvásából? hogy fogadták őt a fiúk? biztosan nem ismerték. elmondta, hogy a jint kereső osztagba tartozik? elhitték?

na és jungkookék kérdezgetnek róla, namjoonról? szomorúak, hogy lelépett? biztosan. de nem volt más választása, teljesen becsavarodott volna, ha csak ül és néz ki a fejéből.

a tehetetlenség eddig emésztette. nem tehette meg, hogy engedjen ennek az érzésnek, és ölbetett kézzel várjon. így aztán elindult, hogy felfedezze ő maga is, és visszahozza a szerelmét.

namjoon sóhajtva támaszkodott meg egy fánál. nem messze látta, hogy vége van az erdőnek, de a sok beáramló fény miatt nem látta, mi van azon túl.

nagyokat lélegezve próbálta ébren tartani magát. a kialvatlanságtól, a farkasos kalandtól és a múlt esti frusztrált légkörtől jócskán lecsökkent az ébren maradása esélye.

le-lecsukódtak a pillái, közben óriás kortyokban kapkodta az éltető oxigént. összeszorította a szemét, közben az oldalába belenyilalt a fájdalom.

"ah, basszus..." nyögte fájdalmasan.

szúrt a dereka, és mire odakapta a kezét, a térdei rogyadozva adták fel a szolgálatot. elborult a földön, forgott körülötte a világ, szemei előtt elfeketedett a két.

pár perc múlva a rosszullét továbbált, így namjoon is talpra tudott állni. újra elindult az erdő vége felé, hogy szerencsésen egy újabb tisztás nyíljon meg előtte.

amikor végre kiért a fák takarásából, elámzlva vette szemügyre az elterülő tájat. egy festőien szép helyen találta magát, mintha egyadik világba csöppent volna.

az erdő közepén kisebb patak csörgedezett. a hideg levegő miatt namjoon látta, hogy kisebb jégdarabokat sodor magával, azonban ezzel együtt gyönyörű látvány volt.

eltátotta a száját, majd miután jobban szemügyre vette az egészet, közelebb merészkedett. végigmérte az egész tisztást, majd egy fa tövében telepedett le.

a már kiüresedett kulacsát felkapta, majd a vízhez sétált. néhány kövön átmászva hajolt le, és aggódva állapította meg, hogy a víz inkább hasonlít egy folyóra. elég széles volt, és a mélysége még egy embert is elsodort volna.

feltöltötte a kulacsát, és még egy kövön állva elővett a telefonját, hogyegn3zze, hol is van most. legnagyobb meglepődésére pont ott állt, ahol a bighit hajó 'horgonyzott' egy héttel ezelőtt.

a lábát valami iszonyúan hideg érte, és éppen volt idege kiugrani az újabb hullám elől. ekkor viszont figyelmetlenségében elejtette a készülékét, ami csobbanva a folyóba esett.

"baszki!" kiáltott fel, de már csak akkor észlelt fel, amikor a víz elsodorta a mobilt. "azt a kutya fáját..." morogta.

gyorsan a partra futott, felkapta a taskáját, majd rohanás közben begyömöszölte a kulacsot a zsákba. utána viszont gyorsabb tempóra kellett kapcsolnia, ugyanis a folyó sodrása igen gyorsnak bizonyult.

futott a parton, közben néha a lába elé is nézett, de egyébként a mobilját szuggerálta. a készülék néha-néha felsejlett a hömpölygő jeges vízben, de egyébként csak úszott az árral, szó szerint.

rohamtempóban haladt, néha elbotlott egy gyökérben, vagy távolabb kellett húzódnia egy szikla miatt. ennek ellenére még mindig kitartóan futott a folyó mellett a mobilja reményében.

nem tudta, hogy vízálló-e, bár bízott hoseokban, hogy nem valami vackot vett nekik. a fiú amúgy is azt mondta, hogy ez mindent kibír. remélhetőleg a jeget is.

már majdnem ott volt, hogy röptében elkapja a mobilt. egyetlen hajszál választotta el attól a nyomorult készüléktől. kinyújtotta a karját, hogy megmarkolja.

nem figyelt előre, csak a tulajdonát sziggerálta, így aztán azt sem tudta, hogy mi van a lába előtt. nem figyelt, és már csak arra észlelt fel, hogy repül.

aztán zuhan. kemény puffanással csapódott a földbe. gurult párat, majd lassan, akadozva felemelte a fejét, hogy lássa, miben botlott ekkorát.

egy nagy valami lehetett, talán egy állati tetem. amikor azonban namjoon közelebb merészkedett, egyszerinen megdermedt. körülötte csak akkor vette észre a fehér zubbonyt, ami az aladályhoz volt rögzítve.

egy emberi test volt az.

tehát, itt is lennék egy új résszel! remélem tetszik! bocsánat a késői posztolásért, sok dolgom volt, de remélem, ezzel kárpótollak titeket. igen, elég váratlan befejezés, de ilyen is kell néha, nem?

~johi