savior boyguard ||vkook|| [2]

72 - szökés

namjoon a szavai ellentéte képpen cselekedett. mikor jacksont letette aludni, ugyanis felajánlotta, hogy maradhat éjszakára, a saját szobájába ment.

egy ideig kényszerítette magát, hogy megbízzon g-dragon csapatában, és aludjon nyugodtan, de aztán feladta. csendben pakolni kezdett.

elővette a táskáját, beeldobált pár pulóvert, egy zseblámpát, és a telefonját pedig zsebretette. ezután kilopózott az ajtaján, majd sorra benézett a szobákba.

yoongi és jimin egymás mellet aludtak a franciaágyon, valamu érthetetlen pózban. taehyungra és jungkookra összebújva talált rá. a két fiú békés arccal, ölelkezve húzfa a lóbőrt.

miután jó csapatkapitány módjára betakargatta őket, még bepillantott jacksonhoz is. a férfi mélyen aludt már, mintha semmi nem zavarhatná meg. ezért namjoon nagyon irigyelte.

magára kapta a cipőit, majd egy utolsó, drámai visszapillantás után a kapátjába belebújva kinyitotta az ajtót. vitt magával egyet a bejárat mellett álló asztalkára helyezett kulcsok közül.

azután kilépett az ajtón a hideg ékszakába. reszketegen szívta be az éjjeli levegőt, minek kissé még esőillata volt, ugyan a zápor már elállt. nekivágott, már nem fordulhatott vissza. nem, mintha akart volna.

meg kellett mentenie a szerelmét, csak ez lebegett a szeme előtt.

viszint ahovy körbenézett a sötét birtokon, egy pillanatra epbizonytalanodott. gondolt arra, milyen jó penne most visszafeküdni a puha ágyba, majd elaludni, de...

tudta, ez nem menne neki. nem, amíg tudatában van annak, hogy jinnek nemhogy ágya, még étele sincs. lehet, hogy fázik, biztosan fél, és arra vár, hogy valaki megtalálja.

ezután megköszörülte a torkát, majd lábait egymás után téve nekivágott az éjszakának. elsétált kai szüleinek háza mellett is. csemd volt, nem hallott semmit.

ezután továbbindult a kapuhoz, de egyszercsak megtorpant, amikor a gyér lámpafényben meglátta az őröket. hát persze, gondolta, a heunging birtok gazdag, éjszaka védelemre szorul.

inkább lefordult balra, egyenesen az oldalsó kerítés felé. tudta, hogy ha nem akar meghalni, most midnen erejét be kell vetnie. így aztán megragadott egy rudat, majd megkapaszkodott benne.

felhúzta magát, lábát az egyik vízszintes rúdra tette. egyre feljebb jutott a két méteres, fekete vaskerítésen, majd mikor a tetejére ért, kissé kifújta magát.

leugrott róla, még pont időben, mert amint pár métert elhaladt a kerítéstől, nagy léptekkel közeledett egy őrség. namjoon gyorsan a főút felé vette az irányt. 

éles memóriájának és a telefonján található térképnek köszönhetően gyorsan eltalált a metróig. emlékezett, hol kell leszállni, melyik úttesten átmenni, hol kell felszállni a buszra.

egy jó háromnegyed órás út után tanácstalanul bolyongva nézett körbe. egy úttest lözepén állt egy kis betonszigeten, körülötte autók suhantak minden irányból.

úgy látszott, kifogta magának a város éjszaka is forgalmas részét. ahogy végigfuttatta tekintetét a téren, valahol éppen akkor váltott a lámpa zöldrőlpirosra, vagy éppen fordítva.

átfutott az egyik csíkos jelzésen, és nem vette észrre, hogy az addig zöld lámpa most egyenletes villogásba kezdett. leggyorsabb járással is még csak a felénél volt, így futnia kellett, hogy még a váltás előtt átérjen.

biztonságban csapta le a lábát a járda szélére, amikor is észrevette, hogy éppen a kereszteződés másik végén van az erdő. sóhajtott.