savior boyguard ||vkook|| [2]

57 - bizonytalanság

eltelt öt nap, és a bts egész csapata konstantálta taehyung furcsa, egyik pillanatról a másikra átváltozó viselkedését. mindenkinek feltűnt.

talán pont ezért is ültek most össze az ebédlőben egy titkos találkára az ezüst hajú nélkül. mindannyian suttogva hajoltak az asztal felé.

"szerintem vaalmi nem okés taehyunggal. nem lóg annyit jungkookkal, és már bocsi, de nem is érinti meg. csak a kezég fogja, de se puszi, se nyálas csókok..." magyarázta a kételyeit jin.

"igen. alapesetben örülnék, hogy nem kell az undorítóan szerelmes parocskát bámulnom, de ez tényleg furcsa tőle." morogta yoongi, és persze viccnek szánta a sértegetést.

"mindenesetre mintha taehyung teljesen kifordult volna önmagából." folytatta namjoon.

jungkook csak ült. el sem merte képzelni, hogy mi van, ha ez nem az ő taehyungja, ha az igazi valahol máshol van, esetleg más kezekben.

de valahogy lehetetlennek tűnt számára, hogy a mostani tae megint elforduljon tőle. miután a mosdóban történt pár dolog, és az idősebb azt mondta neki, hogy szereti.

na, meg a szájpuszi. azt sem kapott, pedig egyértelműen igennek vette, hogy taehyung akkor megcsókolta.

biztosra vette, hogy ha taehyungot kicserélték, akkor az tuti a mosdós incidens után lehetett. addig ugyanis minden pillanatban együtt voltak.

fáradtan hajtotta fejét a fehér asztalra, miközben hallgatta, miként találgatják a társai, hol lehet most taehyung.

jungkook is próbált visszaemlékezni, de semmi olyan részlet nem jutott az eszébe, amit használhatonak vélt volna ebben a bonyolult ügyben.

olyan volt ez, mint egy feladvány: összekevertek, majd széthányták a kirakós darabjait, és nekik kellett felgöngyölíteni az ügyet, hogy minden darabka a helyére kerüljön, ezzel felfedve az igazságot.

"jungkook, te nem tudsz hozzátenni semmit?" fordult az említett felé hirtelen namjoon.

"n-nem... azt hiszem, nekem sem jut eszembe most semmi." rázta meg barna tincseit szomorúan.

már öt nap eltelt azóta az ominózus eset óta, és taehyung tényleg furcsa volt vele. vagyis éppen az, hogy nem viselkedett vele sehogy. ha legalánb elmondta volna, hogy megbánta.

akkor nem törte volna kook szivét újra darabokra. most viszont azt sem tudta, hova kapjon, mit érezzen.

azt akarta ugyanis, hogy az illető taehyung legyen, de mégsem. nem akarta, hogy újra összevesszenek, így szentül hitt benne, hogy ez a tae most nem igazi.

ugyanakkor nem akarta azt, hogy ez az elmélete valóra váljon, ugyanis akkor lehet, hogy az igazi szerelmének baja esik, vagy éppen már baja is esett.

ez a két választás valóságosan megőrjítette a világosbarna hajú fiút. szerette volna, ha minden ugyanolyan marad, mint régen volt, a buszos kis kalandjuk előtt.

akkor nem hitte volna azt a kisebb, hogy az ő hibája az egész, akkor nem vesztette volna el a bizalmát tae felé, és talán akkor még mindig együtt lennének.

ez is ő miatta van, vagyis ezt hitte. megint magát hibáztatta a sok 'mi lett volna, ha...?' kérdéssel, és nem bírta elfogadni a tényt, hogy ezt most nem ő csinálta.

tudta pedig, tudta jól, hogy taehyung szereti. a másik, amiért magát ostorozta, a jelenlegi érzéseivel ellentétes érzete volt: miért nem bízik egy kicsit jobban taehyungban?

hiszen ezért volt az előző bonyodalom is! mert kook nem hitte el, hogy tae még mindig szereti, nem bízott eléggé az idősebb iránta fűződő szerelmében. pedig kellett volna.