Stranger [Dabi × Reader - Befejezett]

9.fejezet

[Név] három óra elteltével – fél tízkor – Dabi ajtaján kopogott.

A férfi rövid pillanatokon belül ajtót nyitott. Szemei karikásak voltak, álmatlanságról árulkodtak. Ruhája ugyanaz volt, mely az éjjel is rajta volt. Valószínűleg pizsama. Akkor nem is vette nagyon szemügyre a bő mackónadrágot és az igencsak testhezálló felsőt. Az utóbbin talán túl sokáig is legeltette tekintetét, mindenféle köszönös nélkül, s végül a férfi hangja rázta vissza a valóságba az elbambulásából.

- Tudod az arcom idefent van – ahogy hangja megütötte a lány füleit, elvörösödve felkapta a tekintetét, rögvest a férfi széles vigyorával találva szemben magát.

- É-én... - próbált szóhoz jutni, miközben rögvest lesütötte tekintetét – Ne haragudj... - hebegte lehunyva szemeit.

- Ugyan miért haragudnék azért, ha egy igencsak gyönyörnek nevezhető lány rajtam és a felső testemen legelteti a tekintetét – támaszkodott az ajtófélfának, mire [Név] aprót nyelt.

Amikor látta, hogy a lány képtelen egy szót is kinyögni, mosolyogva folytatta: - Na és minek köszönhetem a látogatásodat? Nem rémlik, hogy valaha is kerestél volna – döntötte oldalra a fejét.

- Én csak... Szeretném megköszönni az éjjelit – suttogta.

- Ugyan már, akkor is mondtam, hogy erre nincs szükség – húzta össze szemeit rosszallóan.

- Tudom, de mégis... Áthívhatlak egy kávéra? – kérdezte bizonytalanul.

- És ha azt mondom, hogy inkább teát kérnék? – incselkedett, mire a lány felsóhajtott.

- Valahol a konyhaszekrényem mélyén talán porosodik néhány filter – rántott vállat – Azt mondjuk nem mondom, hogy iható lesz – mosolyodott el zavartan, a tarkójára helyezve a kezét.

- Elfogadom a kávét – lépett előre, becsukva maga mögött az ajtót, majd hagyta, hogy a lány beinvitálja őt a lakásába.

Dabi orrát rögvest megcsapta az ital kellemes aromája, és mosolyogva foglalt helyet a lány által felkínált bárszéken.

- Hogy kéred? – kérdezte előtte csészébe töltve a forró italt, míg a férfi a pulton megtámaszkodva bámulta az arcát.

- Jó úgy, ahogy te iszod.

- Rendben – biccentett aprót.

- Egyébként véletlenül nem azt mondtad abban a bizonyos kávézóban, hogy nem igen vágysz kapcsolatra? Hogy semmi szükséged jelenleg egy férfira az életedben? – vigyorgott rá, mire a lány gondterhelten felsóhajtott.

- Ha netalántán kapsz egy esélyt azt mindig szereted ilyen módon eldobni magadtól? – vágott vissza összeszűkült szemekkel, mire a férfi mosolya még szélesebb lett.

- Mondjuk? – döntötte oldalra a fejét kuncogva – Na és te? Gyakran ilyen hamar meggondolod magad? Vagy én különleges vagyok? – húzta kezei közé a már kész kávéját, mire a lány csak rosszallóan a fejét rázta.

- Továbbra is nagyon elvagy telve magadtól. Pedig tudtommal csak egy egyszerű újságíró vagy, aki mellesleg nem is olyan helyes – folytatta a szócsatát, a szavak hallatán pedig Dabinak egészen a homloka közepéig felszaladtak a szemöldökei.

- Ezt vond vissza! – sziszegte komoran.

- Az igazság fáj – rántott vállat [Név].

- Valóban? Még ha te szomorú is volnál, ha nem láthatnád az én „Nem is olyan helyes" arcomat? – nyalt végig ajkain, s kimondottan élvezte azt, hogy a lány tekintete rögvest az említett helyre tévedt. Hirtelen kedve támadt az ő ajkain is végig nyalni.