Stranger [Dabi × Reader - Befejezett]

3.fejezet

[Név] feszülten lépkedett az utcán, folyton folyvást hátra pillantgatott, hogy nem-e követi Dabi. Hogy nem-e jön utána, több csevejre vágyva. Csak pár tíz méter választotta el a panelház ajtajától, ahol a férfi is lakott, ha haza akart volna ő is indulni, tökéletes kifogás lehetett volna ez a beszélgetés folytatására, aminek a lány nem igazán örült volna.

Legalábbis... Ezzel hitegette magát, próbálta ezzel beetetni az elméjét. De igazából... talán reménykedett benne, hogy követni fogja, hogy utána siet.

Mélyet szippantott a hűvös levegőből, míg megdörzsölte a halántékát. Hitetlenkedve nézett ismét maga mögé, hol ugyan az utcán jártak emberek, őt nem látta sehol. Miért is látná?

Egyértelműen visszautasította és ott hagyta. Mégis mi a francot vár?

Megállt, reszketegen levegőért kapott, majd hagyta, hogy a feje felett képzeletben megjelenő két kis alak civakodjon egymással. Az elhangzott érvek pedig egymás ellen, csak elbizonytalanították.

„Nem lehetsz vele. Nem lehet normális kapcsolatod. Hisz mi van, ha megtudja...?"

Nagyot nyelve igyekezett fel a lakásába, hátra sem nézve.

Szíve hevesen vert a mellkasában, erőteljesen rántotta be maga mögött az ajtót, majd összeszorított szemekkel, megkapaszkodott a nappaliban elhelyezkedő kanapé háttálájában.

Vannak dolgok, amik ellen már nem tehet. Vagy ha mégis tehetne, nem akar. Nem akarja felrúgni a jól összerakott kis életét. A megszokott hétköznapokat...

Idegesen fújtatott, majd a táskájából előkotorta mobilját, s az egyetlen legjobb barátnője számát tárcsázta.

A rózsaszín hajú lány hamar felvette, hisz ritkán hívja [Név], úgy gondolta, hogy valami fontos lehet, bár csak félig-meddig volt igaza.

- Szia – szólt bele rekedt hangon a továbbra is kanapéjának támaszkodó, beletúrva tincseibe, miközben kipillantott a hatalmas üvegfalon, elmélyedve a látványban.

- Valami baj van? – kérdezte rögvest a vonal túlsó oldalán lévő lány.

- N-nem tudom... Nem mondanám – sóhajtotta gondterhelten [Név].

- Mi történt? – érdeklődött ezúttal egy picit visszafogottabban.

- Én... - próbált belekezdeni de elakadt a hangja – Nos... nem tudom – hunyta le a szemeit elkeseredetten – V-van egy férfi... és...

- És...? – kérdezett vissza elnyújtva az aprócska szót.

- És nem tudom – nyögte vállat rántva.

- Reménytelen vagy, remélem tudod – válaszolt a barátnője felsóhajtva.

- Azt hiszem érdeklődik irántam. Pár nappal ezelőtt összefutottunk. Konkrétan nekirohantam, aztán csak úgy felszívódtam. Mint kiderült ő az új szomszédom. Bemutatkozott, próbált velem beszélni, de leráztam. Ma pedig a kávézóban csatlakozott hozzám, flörtölt velem, de én... a szemébe mondtam, hogy nem kérek belőle...

- Most pedig bánod, mi? – kérdezte amolyan logikusan következően.

- Nem tehetem ezt – szólalt meg komoran.

- Ugyan, miért nem? – kérdezett vissza értetlenül.

- Tudod jól – suttogta halkabban, mire a másik lány ismét felsóhajtott.

- Csak emiatt nem zárhatod el magad a külvilágtól! Rád férne már egy kapcsolat! Talán így könnyebb lenne ez az egész... nem is tudom, hogy hívjam... ami körülötted folyik! Talán segítene! És te sem lennél folyton egyedül!