Stranger [Dabi × Reader - Befejezett]

27.fejezet

Dabi értetlenül figyelte a feléje magasodó épületet. Egyszer már említették neki ezt a helyet, de sohasem gondolta volna, hogy egyszer így fog itt kilyukadni. Óvatosan végig nyalt az ajkain, majd erőt véve magán belépett a mámort rejtő birodalomba.

Azonnal megcsapta az orrát az alkohol szaga, tömény parfüm illatával keveredve, miközben elveszett a tömegben.

Te szent ég, még csak kedd volt!

A zene dübörgött a helyiségben, teli többségében férfiakkal, kik jól szórakozva legeltették tekintetüket egy-egy táncoló lányon, vagy flörtölgettek velük. Dabi talán két éve járt utoljára sztriptízbárban. Igyekezett elvegyülni. Az egyik asztalon meg támaszkodva járatta körbe a tekintetét a helyiségen egyetlen személy után kutatva. Tudta, hogy még nem fogja megtalálni. Idő kell neki.

Eltelt egy perc. Aztán még egy. Egyre idegesebb lett és egyben dühös is. De tévedhetett is. Mi van, ha rosszul látta azt, amit látott?

Aztán megtörtént a csere. Új táncosok kerültek a színpadokra, a rivaldafénybe. Először egy másik ismerős arcot szúrt ki. Hitetlenül pislogott a rózsaszín hajú lányra. Komolyan végül mindössze csak ennyire vitte? De ezt követően megtörtént a fájdalmasabb, a kegyetlenebb. A többség csakis őt nézte. Nem is véletlenül. Szenvedéllyel táncolt, rögvest belelendült az első pillanatban, egyszerűen látszott rajta, hogy élvezettel csinálja. Hogy az egész egy egyfajta eufórikus hatást vált ki belőle.

Ökölbe szorultak a férfi kezei, de nem moccant és a tekintetét sem mozdította el a lányról. Figyelte őt, figyelte, a tekintete szinte lángolt és nagyon nehéz volt tartania magát, amikor a lány az egyik férfira mosolyogva lassan lecsúsztatta magáról a vékony, selyemszerű ruhát, mely egyébként sem takart valami sok mindent.

Dabi élesen szívta be a levegőt, de nem hagyta, hogy az érzelmei teljesen eluralkodjanak rajta.

A lány tehetséges volt, felszabadult és minden mozdulata valamilyen érzést váltott ki az őt figyelő férfiakból, csakhogy ezeknek az érzelmeknek semmi közük nem volt ahhoz, amit most Dabi érzett.

A lány éppen térdre ereszkedve döntötte hátra a fejét a rúdnak, kezeivel megkapaszkodva benne, amikor megtörtént. A lány eddig lehunyt szemeit kinyitva, rögvest találkozott a tekintetük. Igaz, csak egy pillanat volt, hisz Dabi rögvest hátat is fordított neki, a személyzet felé tartva.

[Név] láthatóan először nem fogta fel, hogy mégis kit látott. Szemeit újra és újra végig vezette az elhaladó férfin. Majd észbe kapva, bár remegve, de folytatta a táncot.

Ez lehetetlen.

Aztán alig egy perc elteltével az egyik munkatársa sietett a színpadra, mire a lány lehajolva hozzá, hallgatta a hozzá címzett üzenetét. Bólintott. Nem akarta túlgondolni. Ez egy lehetőség is volt eltűnni a tömeg szeme elől. Az ő szeme elől.

Őszintén remélte, hogy az a valaki csak nagyon hasonlított a férfira, akit szeretett.

Elbúcsúzva az őt figyelőktől, elhagyta a színpadot és követte a kollégáját, ki megvárva míg átöltözik, az egyik privát helyiségbe vezette. [Név] mély levegőt véve mosolyra húzta az ajkait, majd belépett az ajtón, ahol a férfi, aki a privát táncot kérte már várta. A lány lemerevedett, ahogy szembe találta magát a vörös fotelben terpeszben ülő, kezeit maga előtt összekulcsoló férfival. Dabi tekintete elsötétült, ahogy [Név]-en egyre inkább kezdett úrrá lenni a pánik. Nem tudta, hogy mégis mit kezdjen a helyzettel.

- H-hogy... M-miért vagy itt? - kérdezte remegő hangon, mire a férfi kihúzta magát.

- Táncért fizetek, nem beszédért - sziszegte karba téve a kezeit, mire a lány elborzadtan nézett rá.