Stranger [Dabi × Reader - Befejezett]

18.fejezet

[Név] mosollyal az ajkain kopogott be Dabi lakásának az ajtaján. Egy kicsit talán túlzottan is kiöltözött az egyszerű alkalomhoz, ahogy a ruha is túlzottan kihívó volt, nem mintha ez őt zavarta volna, vagy hogy megfordult volna a fejében, hogy netán a férfinak ez nem tetszene. Inkább ellenkezőleg.

Dabi kíváncsi tekintettel nyitott ajtót, majd a lányt meglátva, látványosan végig mérte őt, s kajánul elmosolyodva szélesre tárta az ajtót.

- Üdvözöllek – simította rögvest kezét a lány derekára, magához húzva őt, miközben gyengéd csókot lehelt az ajkaira, beljebb invitálva őt.

A lány orrát rögvest meg is csapták a kellemes illatok. Hitetlenül pillantott fel a férfira.

- Tényleg tudsz főzni? – kérdezte rögvest, mire Dabi akaratlanul is felnevetett.

- Csak nem kételkedtél bennem? – kérdezte oldalra döntve a fejét.

- Ugyan, miért is tettem volna? – kérdezett vissza széles mosollyal az ajkain.

- Nem szerettem volna neked csalódást okozni – csókolt a nyakába, mire a lány még jobban hozzá simult – Tetszik ez a ruha – suttogta a férfi mély hangon a fülébe, [Név] teste pedig azonnal megfeszült – Jól kiemeli minden előnyös testrészed – Nem láthatta, de biztos volt benne, hogy vigyorog – Netán szándékos? – kérdezte, s most már a férfi hangosan kuncogott, a lány pedig akaratlanul is az ajkaiba mart.

Mivel a Dabi nem kapott választ kissé elhúzódott tőle, hogy láthassa [Név] arcát, s tekintetéből olvashasson, mely ezúttal teljesen tüzesen lángolt.

Elmosolyodott.

- Gyere, mielőtt az étel kihűl - vezette beljebb, s a fal ezáltal már nem takarta el a megterített asztalt, mely közvetlen az ő lakásához hasonlóan a panoráma ablak előtt helyezkedett el, kilátást nyújtva az éjszaka fényeire, s az odalent kacskaringó folyóra, mely szépen, lassan a tengerbe veszett. [Név] hitetlenül figyelte a gyertyákat mindenütt, köztük az asztalon is két darab fénye ragyogott. Dabi eközben mögé lépve leoltotta a lámpákat, így mindent az aprócska fények ragyogtak be. A lány szíve hevesebben kezdett el dobogni, ahogy meghatódva a férfira vezette a tekintetét.

- Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire romantikus is tudsz lenni – suttogta alig hallhatóan, a meglepettségtől ez a pár szó is nehezére esett.

- Tetszik? – kérdezte széles vigyorral az ajkain, mire [Név] rögvest bólogatni kezdett, miközben visszapillantott mind arra, amit a férfi a számára előkészített.

Dabi megkérte, hogy foglaljon helyet, míg ő az ételükért ment, a lány pedig még mindig csak úgy érezvén magát mintha egy álomba lenne, engedelmeskedett. Ezzel pedig kezdetét vette a szinte felejthetetlen estéjük.

A vacsorát kellemes, de amolyan semleges beszélgetés mellett fogyasztották el, teljesen hétköznapi dolgokról ejtve szót, majd egy üveg bor került elő, melyet kortyolgatva folytatták az eddigi csevelyt, egészen addig míg az egész üveg ki nem ürült.

Dabi már épp indult volna egy másikért, mire a lány a helyéről felemelkedve a keze után kapott, emiatt a férfi megtorpanva kérdőn vissza pillantott rá, de [Név] időt sem hagyva neki, rögvest összetapasztotta az ajkaikat.

Dabi egy pillanatra megilletődött, de aztán csak elmosolyodva átvette az irányítást, kezeit ismét a lány derekára vezetve, közelebb húzva őt magához, miközben [Név] a fekete tincseibe túrt, minden pillanatát kiélvezve a szenvedélyes csóknak.

Teste szinte reszketett ahogy nyelveik összeértek, Dabi pedig egyre jobban szorította őt magához, míg nem az üvegfal felé kezdte el tolni őt, mellyel amint találkozott a lány háta, a férfi a törékeny kezeit megragadva a falhoz szorította őt, ezzel jelezve neki, hogy itt mégis ki irányít.