Stranger [Dabi × Reader - Befejezett]

38.fejezet

[Név] némán ült egy hokedlin, a kezében egy ecsetet szorongatva, miközben a maga előtt álló hófehér vásznat bámulta. Remegett a keze, a fülében üvöltött a zene egy MP3 lejátszóból - ilyesféle eszközt évek óta nem is látott, de Dabi, ha már telefonja nem lehetett, megajándékozta eggyel, rajta minden egyes kedvenc zeneszámával, amiket nem akarta tudni, hogy vajon honnan szerezhetett meg.

Igyekezett elmerülni a zenében, kizárni minden rossz gondolatot, s csakis az előtte álló vászonra fókuszálni, de egyszerűen nem tudott megmozdulni, nem tudta rábírni magát a festésre, még egy aprócska vonásra sem. A sírás kerülgette, félt, remegett, egyedül volt a fehér, nyomasztó szobában, melynek falai mintha fojtogatták volna. Úgy érezte nem kap levegőt, pedig tudta, hogy muszáj lesz belenyugodnia. Beletörődnie ebbe az egészbe, ugyanis innen nincs kiút.

Lehunyta a szemeit, majd mély levegőt vett, miközben próbálta kitisztítani a fejét. Ekkor viszont összerezzent ahogy egy gyengéd kéz simított végig a vállán. Újra szorongató érzés lett úrrá a mellkasában, de megpróbálva az érzelmeit magába fojtani, kivette a füleiből a fülhallgatót, felpillantva a mögötte álló férfira.

- Mi a baj? – kérdezte gyengéden Dabi, az üres vászon felé biccentve, mire a lány nagy nehezen rábírta magát a csendben maradásra, noha legszívesebben szarkasztikusan visszaszólt volna, de ehelyett próbált higgadt maradni, mert különben úgy érezte, hogy ha ez az egész így folytatódik, beleőrül.

- Egyszerűen csak... Nem megy – rázta meg a fejét elkeseredetten, mire Dabi biztatóan rászorított a vállára.

- Csak egy kis időre van szükséged – suttogta a füléhez hajolva, miközben a lány visszapillantott a vászonra, mire a férfi apró csókot nyomott a füle tövébe, hátulról átölelve őt. Az érintésétől [Név] összerezzent, Dabi pedig emiatt egy pillanatra ledermedt.

- [Név]?

- Igen? – kérdezte a lány rekedten.

- Nem foglak bántani, ugye tudod? Ha nem ellenkezel akkor-

- Mégis mit vársz? – szakította félbe elkeseredetten – M-már, hogy ne ellenkeznék, én-

- Sh... - csitította el - Semmi baj – suttogta a bőrére – Tudom, hogy nehéz... Tudom... De én ugyanúgy szeretlek és tudom, hogy te is! Csak el kell fogadnod az új helyzetet, az új életed, ennyi az egész – csókolt a bőrébe, a lánynak pedig könnyek csordogáltak végig az arcán, mire a férfi felsóhajtva elengedte őt, majd elé lépve lassan az arcához hajolt, lecsókolva minden egyes könnycseppet az arcáról. [Név] az ajkait vonallá préselve nézett fel rá, mire Dabi lassan az álla alá vezette a kezét, s lehajolva hozzá, gyengéden megcsókolta őt. Egyáltalán nem volt durva vagy vad, s nem is erőltette a csókot amikor az nem lelt viszonzásra, viszont ahogy elvált a lánytól, [Név] láthatta a szemeiben csillogó furcsa érzéseket. Leginkább elkeseredettnek tűnt, ez pedig fura érzést keltett benne. Dabinak is feltűnt a bizonytalansága, így ismételten megpróbálkozott egy újabb csókkal, miben a lány, éppen hogy csak, de részt vett. Ez a férfit mosolygásra késztette.

- Gyere – suttogta az ajkaira, miközben a lány ölében heverő MP3 lejátszót a kis asztalra tette, mely egyébként a festékeit tartalmazta, majd [Név] kezeit a sajátjaiba véve felsegítette őt az ülőhelyéről, elkezdve őt egy másik helyiségbe vezetni, mely a közös hálószobájukként funkcionált. Ahogy a lány ezt realizálta, érezte, hogy összeszorul a szíve, s legszívesebben kiszabadítva magát a másik kezeiből – mely nem került volna nagy erőfeszítésbe -, menekülésbe kezdett volna, csakhogy tudta, hogy sokkal rosszabbul járt volna.

- Nem szeretnéd? – kérdezte óvatosan Dabi, oldalra döntött fejjel figyelve őt. [Név] csak remegő ajkakkal, bizonytalanul bámult vissza rá, majd az ágyukra tekintett, igyekezve nem ismét sírásba kezdeni.