Stranger [Dabi × Reader - Befejezett]

25.fejezet

[Név] a telefonja csörgésére ébredt. Kómásan, még félálomban kezdett el a mobil készüléke után kutatni, míg nem az végre a keze ügyébe nem akadt. Hunyorogva nézett a képernyőjére, igyekezve leolvasni arról az azon világító nevet, miközben a mellette fekvő is szépen, lassan elkezdett ébredezni.

A lány zavartan nyomott a zöld gombra, majd felülve a füléhez tartotta a telefont, rekedten szólva bele.

- Igen?

- [Név]? – szólt bele a lány barátnője reszketegen, szinte alig hallhatóan, mire az ágyon ülőnek rögvest rossz érezte támadt.

- Mina? Történt valami? – kérdezte rögvest aggodalmasan, mire a túloldalról csak üvöltő csendet hallott.

- É-én... – próbált a lány szóhoz jutni, de aztán hirtelen zokogás lett úrrá rajta, mire [Név] döbbenten kapott levegő után.

- Mina? Mina? – kérdezgette egyre inkább rémülten, a rózsaszín hajú barátnője viszont képtelen volt egyetlen értelmes szót is kinyögni.

- Én... t-tudom, hogy ezt nem így kéne, h-hogy – kezdett bele próbálva összeszedni magát, de a sírása egyáltalán nem csillapodott – Basszus! Midnight... M-Midnight... m-meghalt – a végét már szinte csak suttogta, [Név] viszont nagyon is jól értette az elhangzott szavakat, ám nem volt képes felfogni a jelentésüket.

- M-mih? – kérdezte teljesen meglőtten. Teljesen lesokkolt, képtelen volt reagálni, ép ésszel felfogni mindezt.

Nem. Nem lehet.

A vonal túloldaláról csak a lány zokogását hallotta, míg őt teljes megrázkódtatás érte. Nem tudott megszólalni, mintha el is felejtett volna mindent, hogy hogy kell egyáltalán lélegezni, létezni.

Arcát elöntötték a hatalmas könnycseppek, de egy hang se jött ki a torkán.

Először fel sem fogta, hogy a férfi beszél hozzá, hogy folyamatosan őt kérdezgeti, ahogy a vállát rázza, hogy valahogy visszarántsa a sokkból.

Lehetetlen.

Tekintetét hirtelen a fekete hajúra kapta, kinek szemei ugyanolyan aggodalomtól csillogtak, mint valószínűleg nem rég a sajátjai is Mina zokogása láttán. Lassan meghallotta a szavakat is, ismét a valóságban volt, s nem egy lelassult nem létező világban, melyet az agya generált a számára, hogy megóvja a valóság szörnyűségeitől.

- Mi történt? [Név], válaszolj, kérlek! – rázogatta a férfi egyre idegesebben, de csak nem kapott választ.

[Név] óvatosan leeresztette maga mellé a telefonját, miközben vállai rázkódni kezdtek, s hangosan elkezdett ő is zokogni.

Dabi továbbra sem értette, mi történt, de rögvest a vigasztalásába kezdett, ahogy azt mindig is tette, nem számított mégis mi történt, ő ott volt neki és szorosan átölelte.

Mint az később kiderült, Midnight holttest előző nap késő délután találták meg a város egy félreeső részén. Felmerült a gyilkosság eshetősége, de akkor még zajlottak a vizsgálatok, külső sérülés nem érte, így a halál okát még kérdésessé tették. Ám biztosra tudható volt, hogy a halála óta már több nap is eltelt, a test állapotából ítélve.

[Név]-et és Minát teljes mértékben sokkolta a hír, főleg azután az üzenet után, mely arról szólt, hogy mindössze magányra van szüksége és hogy minden rendben van vele. Nos, nem volt minden rendben.

A lány a hívás után amint képes volt rá, közölte Dabival is a történteket, ki azt követően mindenben igyekezte támogatni a két lányt, kik számára egy sötétebb korszak következett, ahogy minden feladat is rájuk hárult, hisz Midnightnak nem voltak közeli ismerősei, szinte senkije.