10.

1K 50 0
                                    







3 nappal később:







Itt ülünk a nappaliban nagyiékal , egész nap ideges voltam mert a bátyám már tegnap mondta hogy jönnek a nagyszüleink . Semmi mást nem mondott engem meg ilyenkor a családom tényleg az őrületbe tud kergetni . Jó lehet hogy jelen helyzetben a bátyám se tudott akkor többet . A lényeg hogy nagyiék boldogan ecsetelték hogy már nincs mitől tartani.
- Tényleg vége van ? Mit mondtatok nekik amitől feladták a próbálkozást ?!- kérdeztem hitetlenkedve , örülök én neki de ahogy ismerem anyáék felöli ágat. Nem hiszem hogy ennyire könnyen engednek az akaratukból. Ez a jelemvonás rajtunk is eléggé észre vehető és nem mindig jó ...
- Aki . Tudom hogy most mire gondolsz. -nagyi kezemre fogott és lágyan megsimogatta.









- Nagyon jó tudom hogy azon töröd az agyad hogy mégis hogy a fenében tudtuk ilyen könnyen elintézni. A mi tarsolyukban is vannak ütő kártyák amiket most felhasználtunk. Bár meg kell vallani tényleg nehéz volt a jelenlétükben normális felnőttek mondjára beszélni. A lényeg hogy semmi joguk nincsen arra hogy Ayát magukkal vigyék . Ennek jogilag is utána néztünk és minden a mi oldalunkon van !- mosolygott nagyi én pedig idáig bírtam elsírtam magamat . Annyira féltem attól hogy elveszik tőlünk és tönkre teszik még jobban . Most viszont megnyugodtam . 
- Kicsikém! Nyugodj meg most már kérlek ! Rendben lesz minden mi itt vagyunk melletetek!- ölelt erősen magához nagyi .
- Köszönöm!- mondtam erősebben bújtam ölelésébe .















- Szóval hogy tervezitek?!- kérdezte egy kis idő után papo , felfordulás van a fejemben . Az ember nem gondkodik ilyen dolgokon minden nap , nem szabadna ilyen helyzetbe kerülnie.
- Aki otthon lesz Ayaval magántanuló lesz , őszintén nem örülök neki . Viszont a húgom nem adnám más kezébe így is amin keresztül ment , túl sok volt. Biztonságosabb ha ő marad otthon .- nézet a szemembe a bátyám én csak bólintottam . Az autóban szó esett erről és tényleg nem ugrott ki az örömtől a bőréből. Nem engedhetem azt hogy a húgom akit így is sok minden ért .. Ha közösségbe menne biztos hogy rosszabbul lenne. Tudom hogy mennyire is barátságos mennyire nyílik mások felé , de ebben az időszakban mintha árnyéka lenne önmagának .















Ayato ő pedig Ayato. Nem hagyom hogy a mostani állapot miatt tönkre a jövőjét amiért annyit dolgozott. Az én jövőm az nem tervezett szóval könnyen tudok változtatni hogy mit akkarok később. Én nem vagyok olyan mint a bátyám ő már alsó középben tudta mit akkar . Aztán itt vagyok én a mai napig nem tudom hogy mit akkarok kezdeni magammal. Ezért nekem úgyis mindegy hogy be járok vagy sem . Rossz tanuló nem vagyok a vizsgákra fel tudok készülni , rendben lesz minden . Vagyis nagyon remélem.

To me, you are not a brother. You are my LoveWhere stories live. Discover now