To me, you are not a brother. You are my Love

39.

- Aki ! Nyugodj meg kérlek..- képtelen vagyok .. két nap eltelt azóta hogy az orvosnál jártunk. Az amit ott mondott egyszerűen lehetetlen de közben mégis megtörtént.
- Mit csináljak? Egy torzszülött vagyok .. Az lesz a legjobb ha elme... - egyből szám elé helyezte a kezét. Azt se hagyja hogy beszéljek.
- Ayato.. nekem ez tényleg.. Gondolj bele nem hogy egy dolgot tudtam meg ami életet megváltoztattató hanem kettőt.. Egyszerűen felfoghatatlan az egész állapot . Nem vagyok a testvéred ami abból a szempontból pozitívum hogy , így már nem érzem olyan rosszul magam. Azonban az a tudat hogy torzszülött vagyok és éppen gyereket várok . Félek mert ez már nem olyan mint amikor a kapcsolatot kezdtük.. - egyáltalán nem olyan mint amit elképzeltem magamnak vagy neki . Ezt anya vagyis Ayato anyja tudta? Ezért mondta azt amit?
- Ide figyelj , Aki . Igen a mostani helyzet közel sem egyszerű vagy normális ,azonban velünk történik. Egyedivé tesz minket ez a helyzet mégha különös és félelmetes is. Őszintén  furcsa a jelenlegi állapot de én boldog vagyok , Aki. - boldog ? Ilyen .. abnormális ember mellett?
- Pontosan miért is vagy boldog ? Őszintén nem értem Ayato.. néha tényleg olyan mintha odafent valami nem működne rendesen.- böktem homlokára.
- Mert hát egy normális ember erre nem így reagálna.- egyből megjelent arcán az a huncut mosoly.
- Hát igen egy " normális" azonban hozzá kellett volna már szolnod hogy nem vagyok az .- imádom amikor nevet.

- Komolyabbra véve a szót. Szeretném ha nagyiék erről vagy legfeljebb a nagyi tudna róla. Őszintén egy picit azt hiszem hogy sejt is valamit csak nem tudom mit.- benne mindig is megbiztam. Ő tudta hogy ki vagyok és hogy kerültem ide mégis a saját unokájaként törődik velem. Szeretném ha tudná .
- Biztos vagy benne ? Úgy értem pár perccel ezelőtt még eléggé furcsán vélekedtél..- nem olvasott könyveket ez a gyagya soha ?
- Terhességi hormonok ! Készülj fel kedvesem hogy lesznek durva hangulat ingadozásaim .. - engem is meglep hogy tényleg milyen hangulatok vannak bennem.
- Most elkell mennem egy picikit. Egyedül szeretnéd csinálni vagy velem ?- inkább egyedül.
- Szeretnék most csak én beszélni vele , elmodani az érzéseim stb.. Várjunk! Hová mész Ayato?-  azt mondta itt lesz mellettem.
- Segítek a nagypapának bevásárolni. - már érthető miért kérdezte.

***

- Nagyi.. tudunk beszélni egy kicsikét?- Ayato nem rég ment el szóval összeszedtem magamat és lejöttem.
- Igen , bármikor! Hol szeretnél beszélni itt vagy a nagyszobába? - siettet egyből elém.
- Nagyszoba ! Ott sokkal kényelmesebb.-
- Rendicsek, akkor indulj el mindjárt visszek egy kis hűsítő italt. - tettem amit mondott mert már jól ismerem úgy se engedné hogy segítsek.
- Itt is vagyok drágám! Egy kis teát meg a tegnapi sütit hoztam. - még mindig olyan hiperaktív mint egy tini.. időskoromban én is ilyen akkarok majd lenni.
- Mond el kis szívem mi bánt téged. Amikor vissza értetek a kórházból látszott hogy valami olyan hírt kaptál ami nem jó..- inkább azt mondanám az a hír nem mindennapi.
- Hát nagyi.. azt megtudtam hogy Ayato nem a bátyám..  ezt viszont te már biztosan tudod . Nem is vettem észre de többször tettél erre utalást.. utólag megnézve tényleg nagyon sokszor. Szóval az egyik dolog hogy köszönöm azt hogy bár vér nem köt minket te mégis a sajátodként szerettél. -
- Soha nem éreztem azt hogy te nem lennél a családunk tagja . A kisunokám vagy és nem számít hogy vér köt e minket össze!- sírni fogok ezt már most érzem .
- Köszönöm! Remélem az amit most mondani fogok nem fogja megváltoztatni a véleményed..-
- Bármi is történjék a jövőben én ugyanúgy szeretni foglak kis szívem.- erősebben kezemre szorított.
- Az orvos olyan hírt közölt amire sem én sem Ayato de haha még az orvos se volt felkészülve. Nagyi az egész rosszullét egy olyan dolog miatt van ami nem normális hogy velem  történjen. Az egész még most is álomnak tűnik.. rémálomnak...- jó tudom ezt nem kellene így gondolnom de ez a véleményem most.
- Szóval nagyi.. dédi leszel.. - végig szemébe néztem mert így legalább láthatom a reakcióját.
- Micsoda?- kellett pár pillanat amire eljuttot az agyához az információ.
- Igen.. nem hallottad félre.. Az orvos azt mondta hogy gyermeket várok.. hogy terhes vagyok .. Őszintén Nagyi nem tudom mit csináljak vagy hogy .. ez nem normális..- félek attól hogy mit fog mondani.
- Nyugodj meg ! Ez a hír tényleg nem mindennapi.. abból a szemszögből hogy férfi vagy és ez lehetetlen lenne .. Anyátok ő..várj biztosan nem tud róla hiszen ez a vizsgálat pár napja történt..- neki képtelen lennék elmondani neki .
- Nem ő nem tudja és szerintem ő tudod nem is örül ennek vagyis nekünk.. úgy értem Ayato és én .. Ha belegondolok és velem történne az ami vele én se lennék boldog . Félek nagyi.. nagyon félek.. Nem vagyok erre az egészre se lelkileg se testileg felkészülve. Úgy érzem képtelen leszek ezt végig vinni egyedül..- egyből magához ölelt ahogy meglátta a könnyeim.
- Shh ! Kicsikém! Nem vagy egyedül ezt nagyon jól tudod .. Igen egyáltalán nem egyszerű, viszont itt vagyunk neked hogy segítsünk. Ayato én a nagypapa és valószínűleg apukád is mellettetek áll. Ismerem a fiamat és jól tudom hogy bármi is volt a múltban ő mindig próbált segíteni és ott lenni veletek.  Bízz bennünk de először is magadban ! Tudod hogy ez mindennek előtt áll. - igen ha nem bízom önmagamban akkor az egész ennél is nehezebb lesz.. csak ez nagyon nem könnyű. Eddig se bíztam magamban tudatlanul.. így pedig..