To me, you are not a brother. You are my Love

22.

- Édes kisfiam! Annyira aggódtunk.. végre magadhoz tértél..- sietett be a szobába anya .. valami itt nagyon nincsen rendben .. anya meghalt .. ahogyan apa is mégis itt áll életnagyságban előttem..
- Doktor miért remeg ? Mi a baja ??- valaki mondja el hogy mégis mi a fene történik velem ..
- Menjenek arrébb . Pánikrohama van .. rosszul kezeli a helyzetet.

...

Szét akkar szakadni a fejem mégis mi történt.. S baleset következtében át került valami alternatív világba vagy mi ..
- Kicsikém . Nyisd ki a szemedet ..- anya nem hiszek neki . Ő nem lehet életében .
- Nyugodnak meg , adjanak neki időt sokáig nem volt magánál . - hogy érti az hogy sokáig mégis mi történet velem .
Csiga lassúságal próbáltam kinyitni a szememet ami végül enyhe fájdalmak árán sikerült .
- Mi ... Mih..- kapar a torkom egy rendes hang se bírja elhagyni a számat ..
- Hozzanak neki egy kis vizet !- parancsolt az orvos a nővére rögtön kaptam egy pohárnyit . Két nővér mellém sietett majd segített felülni az ágyban . A pohárba egy szívószálat nyomot majd ajkamhoz nyomta. Mintha évek óta nem ittam volna annyira mennyei .
- Ne olyan gyorsan Aki. Fél évig kómában volt nem szabad ennyire hirtelen .- fél éve .. fél évig ?

- Nyugodj meg ! Ne zaklasd fel magadat megint . Autóbalesetett szenvedtél és kómába estél , érzel valami furcsát? - természetesen érzek, össze vagyok zavarodva hiszem nem mindig közölnek ilyet az emberrel. Főleg hogy eddig mintha más világban léteztem volna még mindig nem tudom hogy most álmodok e vagy akkor .
- Nem emlékszem hogy mi történt ..- találtam hangomra majd furcsán körbe néztem . Jelenleg egyetlen stabil pont az életemben a bátyám de ő.. rám se néz.. Ha igaz ez az egész akkor ami ott történt az itt .. az itt csak álom marad . Bár örökre kómában maradtam volna .. ott akkor  vele lehetnék örökre.