Stay with me my love

Part 1.

-Készen állsz?- kérdezte tőlem mosolyogva.
-Naná!-válaszoltam izgalomtól csillogó szemekkel.
Jean kiugrott az autó platójáról, egyenesen a mellettünk lévő ház tetejére. Nem sokkal később én is felmentem és elkezdtem futni. Jean jóval előttem volt már, egyszer-kétszer hátra nézett, de nem állt meg. Jobb oldalt kiszúrtam Sashat es Conniet is, akik egymást lökdösve ugráltak házról-házra. Látva őket elmosolyodtam, majd megint előre néztem és gyorsítottam a tempón.
-Oké gyerekek, mindenki hall?- szólt bele Hanji a kis fülesbe amit kaptunk.
-Igen- válaszoltunk kórusban.
-Szuper, a következő a teendő. Kicsit várnunk kell ezért mindenki a kijelölt helyén rejtőzködve- hangsúlyozta ki-várakozzon. Csak parancsra mozdulhattok. Érthető?-utasított a fönökasszony.
Szintén mindenki igen-nel válaszolt és a gáz segítségével még gyorsabbra vettük a tempót.
Hamar a helyemre értem és szerencsére tökéletesen rálátok mindenre. Egy nagy területen elhelyezkedő busz meg- és végállomás, oldalt két-két hatalmas parkolóval. Mellette egy több emeletes épület tetején foglaltam helyet, velem szemben pedig Mikasat szúrtam ki.
-A helyemen vagyok.- szóltam bele a készülékbe.
-Én is.- válaszolt Mikasa is.
Nem sokkal később Jean jelent meg mellettem.
-Ó igen, innen mindent látunk.- dobta le a cuccát és elkezdte újratölteni mindkettőnk gázát.
-Nem fontos ám szívem, még nem fogytam ki.-szóltam hozzá.
-Nem baj, inkább menjünk biztosra kicsim.-válaszolt egyből és a becenév hallatán elöntött egy pillangó raj.
Sosem fogom tudni normálisan és higgadtan kezelni azt, hogy becézget. Lassan két éve együtt vagyunk és mégsem megy. Mármint nem úgy értem, hogy nem tudom elviselni, hanem hogy nem tudok ellen állni neki. Tudja nagyon jól, hogy ez a gyengepontom. Pont ezért csinálja. Viszont tényleg imádom ha becézget, odáig vagyok érte. A rendes nevemen egyátalán nem hív, csak nagyon ritkán.
Jean mindig is többet jelentett mint barát, csak még magamnak sem tudtam bevallani egy jó ideig. A megismerkedésünk óta vágytam a társaságára és ez az érzés egyre csak nőtt. Végül megmondtam neki kerekperec, hogy fülig szerelmes vagyok belé évek óta. Egész jól fogadta és bevallotta, hogy ő is így érez és itt tartunk.
Az összes bevetésen lecsekkoljuk, hogy meg van-e a másik. Egy puszira mindig összefutunk. Otthon sincs máshogy. Nagyon régóta élünk együtt az osztaggal és minden percét imádom. Mindenki kiismerte a másik jó és rossz szokását és a mi párosunkra vonatkozó rossz szokás az, hogy halál komolyan, tényleg mindenhova együtt megyünk. Nem bírunk elszakadni egymástól, egyszerűen imádom. A kapcsolatunk legelején még szentségűltek velünk a többiek, képtelenek voltak megszokni. De most már mindez feledésbe merült és senkinek sincsen egy rossz szava sem.
Sasha és Connie ugyan ez. Ők ugye nincsenek együtt, szimplán mindkettő ilyen "minden lében kanál". Mindenkit szivatnak, idegesítenek és kikészítenek. Ezt is sikerült megszokni és megszeretni, de az összeköltözés elején nagyon nem mentek könnyen a dolgok.

-Van valami baj?- nézett rám nagy kerek szemekkel a szerelmem.
-Nem nincs, csak kicsit elkalandoztam.-válaszoltam és ránéztem.
-Akkor jó.- mosolygott és mélyen a szemembe nézett.
Csak cikázott a tekintete a szemeim és a szám között. Finoman megsimogatta az arcomat, majd lassan az ajkaira húzott.
Jeannak a gyengéd, finom és a vadító, szenvedélyes csók ötvözete a specialitása. Sosem tudom eldönteni, hogyan csókol éppen. Pont ezért hagyom mindig, hogy ő domináljon. Jean amúgy is az a típus, akit ha nem ébresztessz fel, csak a saját feje után megy. Nálam ezt megengedheti magának, mert én még élvezem is.
-Hé lófejű!- vihogott bele Connie a fülesbe.
-Mivan?- válaszolt Jean két csókunk között.
-Cuppanj le a nődről és maradjatok a tervnél okostojás.- mondta és elkezdtek szakadni a krumplilánnyal.
Jean nagy nehezen élvált tőlem és a két bolondgomba felé nézett. Az arcomat még mindig a kezében tartotta és én csak vágyakozva néztem gyönyörű világos barna szemeibe. Felsóhajtott és vissza nézett rám. Nyomott egy puszit a homlokomra és elengedett.
-Ezért még kaptok bajkeverők.- fenyegettem meg őket, amire válaszul tovább kuncogtak.
-Elég legyen kölykök. Koncentráljunk a tervre. Hamarosan érkezik a csomag.-szólt ránk Levi Hadnagy.
-Bocsi Apa.-nevett Sasha.
-Ugyan Levi te is tudod, hogy még mindig gyerekek. De most már igazán visszafoghatnák magukat.-válaszoltam a Hadnagynak és egyben Sashanak és Connienak is.
Levit a csapatban már senki sem nevezi hadnagynak és senki nem magázza. Ez Hanjival is így van. Elég fura lenne ha otthon megkérdezném, hogy "Uram, ide tudná adni a tejet?".
-Tudom, látszik hogy rég voltatok kint. Csak okosan!-mondta Levi, ami hallatán mindig elönti a szívemet a melegség.
Levira lassan tényleg úgy tekintek mint az apámra. Nagyon hálás vagyok neki mindenért, rengetegszer húzott ki a szarból és mindig mellettem áll ki. Borzasztóan véd minket mindentől, akármennyire is rideg és zord külsővel rendelkezik. Bármit megtenne a csapatunk bármelyik tagjáért, ezért is szeretem ennyire.
-Igaza van Levinak. De ha itt végeztünk karantálok egy tömeg verekedést kisverebek.-fenyegette meg Jean is a két tökfejt, amire elmosolyodtam.
Egy puszit adtam a szájára és elkezdtem össze szedni a cuccaimat. Az uram is felállt és segített összeszedelőzködni. Megfordultam és háttal álltam neki, ő pedig a hátamon lévő felszereléssel ügyeskedett. Majd szép lassan végig simított a hátamon, amitől felpezsdűlt a vérem háromszázezer fokra. Jean előre vezette a kezét és átölelt. Mosolyogva öleltem vissza és csak arra tudtam gondolni milyen szerencsés vagyok.
-Nehéz visszafognom magam, ugye tudod?-súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
-El sem tudom képzelni.-válaszoltam dramatikusan és a fenekemet közelebb toltam a csípőjéhez. Mélyen sóhajtott fel és halkan kuncogott.
-Úgy látom neked sem megy.-hallottam hangján azt a perverz "mindjárt levadászlak" stílust. Teljesen beindított. De nem, nem szabad. Koncentrálj Arko.
Majd' elfelejtettem nem is mutatkoztam be. Arkoni Yazuko a nevem. A többiek általában Arkonak hívnak, de voltam már rengeteg minden más is.