My first...

Bevezető

Egy normális napnak indult a mai is,de mégis a folytatásban ez megváltozott. Kihívtam a legjobb baratnőmet, hogy egyet sétáljunk mivel már rég nem láttuk egymást. Rólunk azt kell tudni,

hogy másodikos korunk óta legjobb baratnők vagyunk,mindent együtt csinálunk,mindent tudunk egymásról és megbízunk egymásban. Mondhatni 'sister from another mister'

Egy kis tudnivaló még rólunk:a nevem Benkő Jázmin a baratnőm meg Kovács Sára. Mindketten 8. osztályosok vagyunk de 15 évesek mivel évvégén születtünk. ő december 21.-én én meg

december 23.-án.

Na de térjünk is vissza a történethez. Mint mindig én álatlában késve indulok el és ezért szegény Sára mindig kell rám várjon. Ez most sem történt másképp. Megyegyeztük, hogy 17:30-kor

találkozunk nála, csak nem igen jött össze. Na m1, odaértem 12 perccel később, de azt szeretem Sárába, hogy ezért sosem haragszik meg rám, sőt még meg sem szólít, hogy induljak el máskor

hamarabb, hogy időbe odaérjek. Na igen, ilyen egy jó baratnő. Mikor odaértem csak nagy nyugodtan nyomkodta a telefonját és elvolt.

-Szia Sára-köszöntem.

-Helloooka-ölelt meg egy lendülettel.

-Bocsi, hogy megint elkéstem-magyarázkodtam- csak féluton eszembe jutott, hogy nem hoztam a pénztárcám és vissza kellett fussak.

-Semmi baj Jázmin-mondta kedvesen.

Rengeteg dolgról kellett beszéljünk, mert rég taliztunk és kimaradtak a dolgok. Egésszen a központig beszélgettünk,be nem állt a szánk. Igen ez a jó bennünk, hogy sosem áll be a kínos

csend.Sára ,mindent tud rólam így jöhetett a megszokott beszólásom,amire a megszokott választ kaptam minden alkalommal.

-Sára, amúgy én éhes vagyok-mondtam szerényen.

-Hát te hogyne lennél-kaptam a kedves választ,amire felnevettem.

Igen ezt is tudni kell rólam, hogy én mindig éhes vagyok. Na de megyegyeztük,hogy hol eszünk és már mentünk is. Általában együtt mindig egészségtelen kajákat eszünk, de sebaj.

Én megrendeltem a hamburgerem sült krumplival,Sára meg egy pizzát rendelt. Ilyenkor míg megjön a kaja újrakezdjük a kibeszéléseket. Most valamiért a zenébe köttünk bele ami ment a

vendéglőbe.

-Én nem értem,hogy miért nem lehet a rendes előadótól felrakni a számot, és miért kell egy ilyen no name embert berakjanak énekelni egy ilyen jo számot-akadt ki Sára és a kiakadására

akaratlanul is felnevettem.

-Hidd el én sem értem.

Időközben megjött a kaja, ezért megpóbáltunk civilizáltabban viselkedni, mivel enni kezdtünk. Majdnem sikerült de a részleteket inkább nem mondom el.

Megvolt a kaja, így elindultunk lesétálni a kalóriákat. Na igen arra szükségünk lett volna de úgy döntöttünk inkább leülünk egy padra a parkba és megpihenünk. Na az életünk legjobb és

legrosszabb döntése volt egyben. Megláttunk a távolban egy jól kinéző árnyékot, amit egésszen addig követtünk a szemünkkel, amíg annyira közel nem került hozzánk hogy megérintsük.

Azt hiszem Sárával akkor, abban a pillanatban ugyanazt éreztük. Az a fiú elképesztően nézett ki. De ennyi volt a menyországból,mert elhaladt mellettünk. De most inkább újra leírom, hogy

jöjjön át az az érzés. Egyébként volt mellette még két kislány és őket néztük mivel annyira cukik voltak,így rájuk is mosolyogtunk. A fiú ezt észrevette és visszamosolygott ránk.

Ami elképesztően cuki volt. Megvillantak a tengerkék szemei és örökre beleégtek a fejembe és azt hiszem a Sáráéba is. Azt már elsőre kiszúrtuk,hogy a gyerek kosaras lehetett, mert csak

a kosarasak öltözködtek így a mi városunkban és általában mindenhol. Egy nikeos hosszú zokniba volt egy piros jordannel a lábában. Egy kosaras nadrágban és egy nikeos röviujjú blúzban.

Ami meg a legcukibb volt, hogy volt egy hajpánt a hajába, ami igazából nagyon sexin állt neki. A haja meg szőkés barnás volt és olyan se nem hosszú se nem rövid, pont tökéletes.

Egy igazi tökéllyel találkoztunk aznap és nem tudtuk kiverni a fejünkből. Ígyhát cselekedtünk.

-Első lépés: felmenni a Szentgyörgyi kosárcsapat instagram oldarára és ha szerencsénk van már meg is tudjuk ki ő-mondtam magabitosan.

-Zseniális ötlet-ujjongtunk egyszerre.

És hát csodák csodájára egy ötletünk bevállt. Megkapuk az álom fiúnkat,aki kosaras,aki pont úgy néz ki a képen mint élőben és akinek végre tudtuk a nevét. Nagy Magor