13. fejezet

154 1 0
                                    

Megfogta a kezem és szaladtunk le az udvarra. Az ilyeneket már természetesnek vettem valamiért. Még nem volt elkezdődve a játék, de már mondták a feladatot.

-Szóval látom van aki most fut be ezért ő lesz a játék egyik szereplője és a csapata kell elmondja mi a feladat, a másikat meg válasszátok ki.

-Basszus bocsi srácok-kértem gyorsan bocsánatot.

-Semmi baj, úgysem volt jelentkező-mondta az osztályom.

-Szóval Jázmin az a feladat, hogy le lesz rakva egy újságpapír a földre és ketten táncoltok rajta, majd , ha megáll a zene félbe kell tűrni és ezt annyiszor ahányszor megáll a zene, de nem szabad lelépni róla. Úgyhogy gondolom mikor már nagyon kicsi lehettek egymás hátán meg minden.

-Jézusom-akadtam ki.-és ki lesz a párom?

-Én leszek szívesen-mondta Zolika.

-Rendben, akkor menjünk.

Odamentünk és minden osztály készen állt. A táncos résszel nem volt baj, csak féltem, hogy Zoli nem bír fel és akkor az milyen ciki lesz, na meg ha elsőnek esünk ki az mégjobb.

Elindult a zene. Itt még az újság jó nagy volt, úgyhogy nem volt baj. Megállt a zene és simán félbe hajtottuk anélkül, hogy leraktuk volna a lábunkat a földre.

Folytatódott tovább. Jól szórakoztunk míg ment a zene, de egyszer csak megint megállt. Itt sem volt még annyira baj, de tudtam, hogy a következőnél már lesz és fel kell, hogy vegyen.

-Zoli, menni fog?

-Mi ne menne abba, hogy felveszlek?

-Hát nem tudom, hogy tudod...

-Elbírlak nyugi, nem vagy kövér.

Azzal felvett a hátára és még le is tudott guggolni, hogy betűrje az újságot. Meg is lepődtem.

Itt már a C osztály ki is esett, úgyhogy ketten maradtunk. Az A és a B osztály.

Én csak annyit próbáltam csinálni, hogy nem mozgok Zoli hátán. Eléggé jól ment neki, úgyhogy megnyugodtam és hagytam hogy leguggoljon és betűrje a papírt. Meg is volt vele, úgyhogy elkezdett mozogni, amit táncolásnak szánt gondolom. Elég viccesen néztünk ki, de élveztük. Ekkor az A osztály játékosaiból a lány a fiú hátán megingott és leesett onnan.

Tehát nyertünk. Végre valamit megnyertünk és nem mondhatták, hogy csaltunk vagy akármi és jó érzés volt, hogy én is hozzáraktam a győzelemhez.

Az osztályunk egy emberként sikított fel, mindenki odaszaladt hozzánk és ugrálni kezdtek. Egyhamar jó hangulat kerekedett és ez volt a legjobb szünetem.

Bejelentették, hogy nyertünk és engedtek is fel az osztályokba. kicsit meg voltunk csúszva ezért senki nem csinált semmit csak szaladtunk órára, mert már 11 perce be volt csengetve, csak kicsit elhúzódott ez a feladat. Az fizikatanár mérgesen várt minket az osztályban és mikor beértünk elordította magát.

-Mindenki leül és elővesz egy lapot, felmérő!

Ez meglepett mindenkit, de úgy voltunk vele, hogy ez van, ez a mi hetünk és egy fizika felmérő nem veszi el a kedvünket. Most. Majd a szép hármas, mikor kikapjuk, na az talán igen, de az még messze van és addig is élvezzük ezt a hetet. Lediktált 9 feladatot, így hamar kikövetkeztettük, hogy 1-es től osztályoz, úgyhogy így már csak egy kettesben reménykedtünk, ha az a fél pont valahogy összejön. Na igen nem volt egy könnyű feladatsor, de nem nagyon járkált, így megoldottam a telefonom segítségével és reménykedtem, hogy majd a kiosztásnál nem fog visszakérdezni, mert akkor ott lesz a baj. Az osztálycsoportba is jöttek a kérdések, feladat megoldások, screenshotok arról amit megkaptak a neten és sok más ami a segítségünkre volt.

A tanár meg észre sem vette, hogy mi folyik nálunk a háttérben. 39 perc alatt olyan komoly felmérőt írtunk, hogy majd elgondolkozhat javítás közben.

Ez az óra így hamar el is telt és jött a nagy szünet. Már csak mi voltunk az épületben, mert a tanárok ilyenkor hamarabb elengednek, hogy érjünk le az udvarra, csak mivel mi magunkra haragítottuk a tanárt és még felmérőt is írtunk, így nem is számítottunk arra, hogy hamarabb elenged.

Mikor leértünk már mindenki ott volt és vártak minket.

-Kedves B osztály még nyugdíjasabb tempóban nem lehetne-kérdezte a dt elnök aki már kezdett idegesíteni.

Egy nagyszájú fiú az osztályból mérges lett és ordítva ezt mondta neki:

-A múlt szünet miatt felmérőt írtunk és el sem engedett hamarabb a fizikatanár, úgyhogy nem hiszem, hogy neked kéne feljebb álljon.

Ezt azt hiszem, mikor kimonda meg is bánta, de nem volt mit tenni.

-Rendben, akkor kezdődjön a játék-mondta a fiú.-A feladat annyi lesz, hogy ki kell nyalni a pelenkából a csokit. Két embert választunk ki és cserélve csinálják majd.

Ezt hallva mindenki undorodva nézett a másikra és természetesen senki sem akarta elvállalni ezt a feladatot. Az A osztályból már ki is választották a két diákot és közeledett hozzánk a dt elnök és mellette Magor. Igen ő is benne van a diák tanácsba, gondolom ezért is van beleszólása neki is.

-Szóval- érkeztek meg hozzánk.-,ki az aki önkét jelentkezik, mert ha senki akkor én és Magor választunk.

Nem nagyon volt nálunk sem jelentkező, ahogyan másoknál sem. Magor rám nézett és látta, hogy nagyon nem akarom és egyet biccentett a fejével, hogy semmi baj megoldja.

Magor még nem szólt semmit, így a másik fiú belekezdett.

-Jó ha senki, akkor én meghoztam a döntést. Te ott nagyszájú- mondta Patriknak, aki az előbb visszafeleselt neki, és gondoltuk is, hogy ennek lesz hátránya,-és te kislány, hozz szerencsét most is az osztálynak-mutatott rám.

-Nem én ebbe nem szeretnék részt venni-ellenkeztem vele.

-Mégis mióta lett ilyen bátor ez az osztály, mond el, hogy miért is nem szeretnél?

-Azért Gergő, mert a múlt szünetben volt az orvosnál evés problémák miatt és remélem nem várod el, hogy csokit nyaljon ki ezek után egy pelenkából-mondta Magor emelt hangon Gergőnek (a dt elnöknek, így legalább már a nevét is tudjuk),védve engem.

-Jó rendben-mondta gúnyosan.-akkor te ott-mutatott rá egy másik lányra.

-Köszi-súgtam oda Magornak.

-Nincs mit-mondta kedvesen rám mosolyogva.

Most jól jött Magor segítsége, mert szerintem nélküle nem nagyon hitt volna nekem Gergő és én most nem vagyok olyan helyzetben, hogy kitudtam volna nyalni a csokit a pelenkából. Azt hiszem ott hánytam volna el magam.

My first...Opowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz