My first...

10. fejezet

Mosolyogva léptem be az ajtón és nem tudtam abbahagyni. Elkezdtem szökdösni örömömben. Annyira de annyira boldog voltam.

-Öhm-köhintett egyet Anna kacagva rajtam.- minden okés Jázmin?

-Jaaaaaj minden naaaagyooon okés Anna-válaszoltam furán neki.

-Részeg vagy-kérdezte, mire felröhögtem.

-Tudod ha részeg lennék akkor most csak annyit látnál, hogy kiszaladok az ajtón és szaladok egy fiú után majd olyat csinálnék amit józanon megbánnék és lehet, hogy nem mernék utána a

szemébe nézni-mondtam ki ezt a számomra is érthetetlen mondatot. Sajnáltam Annát, hogy ezt végig kellett hallgassa és hát szegény olyan érthetetlenül nézett rám. Nem csodálkoztam.

-MIVAN?

Ennyi volt a válasza az egészre.

-Hazakíííííísért Magoooor, Annaaaa. Ennyi a lényege az érthetetlen storymnak.

-Nem lett volna könnyebb így kezdeni?-mondta nevetve.

-Bocsi csak annyira beizgultam.

-Veszem észre de gratulálok hugi-mondta őszintén.

-Kösziiii, na most megyek tanulni puszi.

Azzal már ott se voltam. Nagyon beizgultam így olyan sebességeket vettem fel amit én se értettem. Bementem a szobámba, ledobtam a táskám és felfeküdtem az ágyba.

Kicsit tettem még pár idegbeteg mozdulatot aztán sikerült lenyugodnom. Nem is történt olyan nagy dolog, csak még ezt a keveset sem hittem el.

Ma nem volt semmi programom mivel táncon ugye nyíltnapok vannak és a mai nap az ovisok napja. Így gondoltam estefele összefutok Sárával és Tamással, hogy tudjunk kicsit beszélgetni.

7-re beszéltük meg a talit nálunk mivel elég közel lakunk egymáshoz és majd leülünk a játszótérre ami mindhármunk lakásához tartozik.

Addig volt 3 óra így elővettem a házit amiből volt és kicsit beleolvastam a leckékbe, de nem igen volt sok dolgom, mert csak a második hétnél tartunk és a tanárok még nem veszik annyira komolyan.

6:45-kor elkezdtem készülődni. Felvettem egy szakadt farmert, egy hosszúujjú fehér vastagabb blúzot és rá vettem egy fekete Eminemes pólót. Mostanság nagy Eminem fan lettem, nem tudom

miért de nagyon jók a számjai és ezért vettem is egy Eminemes pólót. Eléggé tetszett ez az outfit és nagyon konfortosan elindultam, hogy végre össszefussak a legjobb barátaimmal.

El is indultam, mert már lassan arra járt az idő. Mikor odértem még nem voltak ott ezért leültem egy hintára és elvoltam. Rég jártam már itt és el is felejtettem, hogy milyen jó kis hely.

Elővettem a zsebemből a fülhallgatóm, rámentem egy random playlistre spotifyon és hallgatni kezdtem hintázás közben. Néha beugrott pár ismerős szám is de nem vittem el, hanem csak hallgattam őket sorban és élveztem ott lenni.

Pár perc késéssel megérkeztek Sáráék. Odaszaladtam hozzuk és egyből nekiestem Sárának természetesen. Percekig öleltük egymást, mert ennyit még sosem voltunk távol egymástól, mert míg egy suliba jártunk öt napig minimum mindig láttuk egymást és még a plusz programjainkon hétvégén, ha voltak, de így most ez másképp sikeredett. Mikor elbírtuk engedni egymást odamentem Tamáshoz és őt is jó szorosan megöleltem. Kicsit fura helyen fogott meg, de nem szóltam, mert véletlennek gondoltam. A derekamon lennebb volt a keze aztán lecsúsztatta a fenekemre. Ilyen míg együtt voltunk sokszor

megtörtént csak az a baj, hogy már nem voltunk együtt. Sára hátulról kérdőn nézett a szemembe, mert ő sem értette mi van és visszanéztem rá kimeresztett szemekkel, mire vette a lapot és közbeszólt.

-Najóóó-mentett ki Tamás öleléséből.-,mesélj valamit Jázmin, mert azért vagyunk itt.

Ekkor Tamás végre elengedett és újra szembe kerültem mindkettőjükkel és megpróbáltam nem arra öszpontosítani ami most történt.

-Jaj olyan jó látni titeket-mondtam boldogan.

-Téged is Jázmin-adta választ Tamást.

-És-érdeklődött Sára- akkor kíváncsian hallgatom a dolgokat Magorral.

-Ki az a Magor?-kérdezte rögtön Tamás felhúzva a szemöldökét.

-Jázmin leendő pasija-mondta nevetve Sára.

-Najóó ne túlozz-mondtam védekezve, mert nem akartam így előreszaladni.

-Ahh értem-húzta el Tamás a száját.

-Na mivan Tamáska, nem örülsz Jázminnak? Tudom, hogy szeretnél Magor helyébe lenni de azt már elrontottad-mondta ki véletlenül Sára, mire odakaptam a fejem , mert ezt nem szabadott volna.

-Mégis mit rontottam el?-kérdezte Tamás, mert ebbe tényleg nem avattuk be, csak egyszer azt mondtam neki, hogy legyen vége a kapcsolatunknak, de azt nem tudta meg miért gondoltam így akkor.

-Semmi semmi-próbált javítani a helyzeten Sára-,csak vicceltem.

-Najó Jázmin, vagy most rögtön elmondod, vagy abbahagyhatunk mindent itt és most-akadt ki Tamás.

-Jólvan elmondom. Ugye volt az a nap, mikor összevesztünk nagyon és aznap este volt az a buli, amibe elmentem Sárával. És ott volt Milán ,a legjobb barátod akiről mindig mondtad nekem, hogy milyen jófej meg vicces és minden. És azt hiszem, hogy túl jó színben tüntetted fel és már mikor bejött a buliba akkor szimpi volt nekem és elkezdtünk beszélni. Kiderült, hogy tőled jött és, hogy te azt mondtad neki rólam, hogy annyira egy hiszti csaj vagyok, hogy már nem bírsz velem egy légkörben lenni. Erre nagyon mérges lettem és hát kicsit eldurvultak a dolgok és később Milán megcsókolt én meg túl mérges voltam rád így akkor úgy gondoltam, hogy jól tettem. Aztán el akartam ezt neked mondani csak Milán nem engedte, de mostmár nem érdekel, mert tudnod kell. És borzasztóan sajnálom-adtam ki magamból az egész történetet.

-Na rendben-válaszolt Tamás.-nem akartam beleszólni, de nem kell sajnáld, mert nem haragszok rád, mivel Milán azért nem engedte, hogy elmond mivel én nem is mondtam rád ilyen jelzőket, úgyhogy jól megy neki a manipulálás csak, hogy valakit elszédítsen. De akkor vegyem úgy, hogy ez a semmi miatt szakítottál velem?

-Hát valahogy úgy-gondoltam át.

-Na de akkor...-kezdett bele de Sára megint érzékelte a bajt és beleszólt.

-Jáááázmin-orított Tamás mondatába bele- egy órája várom a Magoros storyt.

-Jaaj kit érdekel, már az hülye Magor?-forgatta a szemét Tamás irigyen.

-Hidd el minket nagyonis érdekel, nem hiába Jázmin mentora-avatta be Sára a dolgokba Tamást.

-Ja, hogy még a mentorod is, az igen-mondta hamisan.

-Hát igen és ma hazakísért suliból, szerdán jön a tánc nyílt napunkra, aztán elmegyünk utána edzeni és a legjobb, meghívott a meccsére amin eldőlhet, hogy felveszik-e az egyetemre-mondtam megint beizgulva.

-Neeeeeeee-visított Sára- ezt hogy? Najo ennyi infót nem birok felfogni.

Odaszaladt hozzám és egyszerre kezdtünk ugrálni, Tamás meg csak nézett ránk, mint két hisztis, hülye, sikítozós lányra.