My first...

5. fejezet

Hétfő reggel,téma: pyjama party

Tehát gondolom ezzel arra utaltak, hogy pizsamába kell menni a suliba. Szóval felvettem a legvastagabb pizsim, ami nem volt annyira ocsmány és úgy gondoltam,hogy kibírok benne egy napot

a suliban. Raktam egy kis sminket, de ez most nem lett annyira komoly, mivel épp pizsi party van, ugyhogy arra nem kell egy nagyon alapos smink. Ezzel hamer kész lettem és mentem is le

reggelizni.

-Jó reggelt Jázmin-mondta anyukám.

-Jó reggelt anya!

-Nagyon remélem, hogy csak elfelejtettél felöltözni, és nem ez az első téma a suliba-mondta nevetve apukám,aki, éppen ízletesen reggelizett.

-De, a második megérzésed a helyes.

-Hihetetlen, elég érdekes témákat kaptok,mi lesz holnap?-kíváncsiskodott apukám.

-Majd reggel meglátod-szomorítottam el.

-Rendben, na de most egyél, hogy indulhassunk.

Megreggeliztem és készen is álltunk az indulásra. Ma reggel a tesómat is elvittük, mert nem volt kedve gyalog menni és, mert be akart nézni a kocsiból a sulim udvarára, hogy lássa a sok

pizsomás gyereket. Azt hiszem apukám is ezért sietett annyira reggel, hogy nehogy lekésse ezt az érdekes pillanatot.

-Na sziasztok, kitartás Anna-mondtam a tesómnak-, és neked is apu.

Azzal már mentem is befele a suliba. Útközbe találkoztam Fruzsival, a padtársammal. Elég furin néztünk ki de élveztük.

Aztán észrevettük, hogy minden bagyoly áll az ajtó előtt és várja a gólyáját. Na igen, itt nem tudtuk mire számítsunk de kíváncsiak lettünk és gyorsítottunk a tempónkon.

Leellenőrizték, hogy a témának megfelelően vagyunk-e felöltözve és aki nem volt az guggolt. Következőkor majd biztos beöltözik.

-Jó reggelt Benkő-kezdte Magor a szeretett megszólítással-látom pizsibe vagy, úgyhogy az első akadályon túl vagy.

-Szia Magor-köszöntem gúnyosan, de kedvesen-lenne két kérdésem.

Itt már megindultunk az osztályom fele és útközben beszélgettünk.

-Hallgatlak.

-Az első,hogy mikor fogsz végre a nevemen szólítani?

-Ez egy igazán jó kérdés-mondta-és a válasz rá az, hogy akkor, amikor eléggé megkedvellek, mert egyelőre csak egy kislány vagy,akit azért választottam ,mert tudtam, hogy azt szeretné, hogy én válasszam őt.

Na jó itt nagyon elpirultam, mert volt a mondatának igazság alapja csak hát nem ellenkezhettem, mert ha nem akartam volna, hogy ő válasszon, akkor Dávidot választom helyette.

-Öhm-köhintettem egyet kínosan.

-Oké és mi a második kérdés?- váltott témát, mert látta rajtam, hogy erre nem tudok mit szólni.

-Az,hogy mi a második akadály-kérdeztem kisssé kínosan.

-Na azt hittem meg sem kérdezed-izgult be Magor.-Az, hogy hoztad-e a pulcsim?

-És mi van ha nem hoztam?-kontráztam.

-Akkor itt a guggolás ideje.

-Jó de ha hoztam és nem akarom visszaadni?

-Ilyen lehetőség nincs-nevetett fel.

-Van egy jó indokom rá-mondtam gyorsan, mert már készült guggoltatni.

-Hallgatlak Benkő.

-Ahhh nem bírom ezt a megszólítást-forgattam a szemem.

-Akkor tegyél érte, hogy ne kelljen így szólítsalak-kacsintott rám.

-Fogok is hidd csak el.

-Na de elmondanád végre a jó indokodat-váltott hangsúlyt-,vagy még állunk itt egy fél órát?

Nem bírom ezeket a hangulat ingadozásait de lehet azért vannak, mert néha átvált kedvesbe és nem akarja, hogy annak tűnjön előttem.Na sebaj én bírom a mogorva Magort is. Mindenféle énjét imádom.

-Na szóval, mivel nincs fiús ruhám-kezdtem az indokaimat-,és holnap a nemcsere a téma ezért maradhatna nálam, hogy jó fiú lehessek.

-Kizárt-vágta rá.

Számítottam erre a válaszra, de felkészültem.

-Oké akkor kérek egyet Dávidtól, ő biztos nagyon szívesen ad és a tiedet máris hozom.

-Na várj-kezdett neki-,akkor hozd ide Dávidot, mert kíváncsi vagy arra, ahogy ő is visszautasít.

-Nagyon szívesen, máris idehívom-szaladtam el.

Kicsit sok időbe telt míg megkaptam Dávidot, de sikerült. És igazából azt hittem, hogy haragszik rám, de mikor megszólitottam egyből odajött és nagyon kedves volt velem.

-Szia Dávid-köszöntem neki.

-Szia Jázmin.

Jól esett, hogy végre egy fiú a keresztnevemen szólít.

-Lenne egy kérésem.

-Igen?

-Eljönnél velem valahová?

-Persze.

Na ez ennyi is volt. Dávidot könnyen rávettem a dolgokra.

Visszaértünk Magorhoz aki türelmetlenül várt ott.

-Ennyi idő alatt elmehettél volna pulcsit venni a férfi részregről a plázába és nem kéregetni fiúktól-mondta mogorván.

-Jólvan mr. mindenttudó,most nem kértünk véleményt.

-Oké akkor avasd be Dávidot is, mert úgy néz mint akit fejbeüttek, úgyhogy gondolom nem tudja mi van-mondta sértődötten Magor, mert gondolom nem szokta meg, hogy visszaszólnak neki.

-Na igen-kezdtem-, csak annyi a kérdésem, hogy adnál nekem egy pulcsit holnapra, hogy megfelelően témához tudjak öltözni.

Dávid egy darabig csak nézett engem, amit nem értettem, aztán elkezdte levetni a pulcsiját ami rajta volt.

-Már most odaadom neked Jázmin-nyújtotta át kedvesen a pulcsit, amin nagyon meglepődtem.

Büszke fejjel néztem Magorra, aki mérgesnek látszott és úgy vettem le,hogy legszívesebben leütné Dávidot valamivel. Nagyon élveztem a jelenetet, ami nem is jelenet volt igazából, hanem

csak arckifejezések, amikkel a fiúk komunikálnak.

-Oké, Dávid veheted is vissza, mert csak le akartunk tesztelni-védekezett Magor, és én ezt is akartam, hogy lássam, hogy érdekili-e, hogyha Dávid pulcsijába vagyok vagysem.

-Mi az, hogy letesztelni-kérdezte Dávid-Jázmin?

-Dehogy is-mondtam kacagva- csak Magor nem akarta nekem ideadni és nem hitte el, hogy te ideadnád csak nem meri bevallani.

-Nagyon férfias viselkedés-gúnyolódott Dávid.

-Na rendben elég lesz-mérgelődött Magor-, menj a pulcsiddal együtt vissza az osztályodba.

Azzal mosolyogva egyet rám Dávid elment.