My first...

9. fejezet

-Merre méssz?-kérdezte Magor tőlem.

-Haza-zártam rövidre, mivel ezelőtt már beavattam, hogy hol lakok, így nem kellett elmagyarázzam.

-Én is arra megyek, elkísérlek-ajánlotta fel.

-Renben, legalább lesz társaságom.

Pár utcányira laktam a sulitól ami gyalog úgy kb. 25 percre lehetett lassú tempóval.De nagyon örültem, hogy Magor úgy döntött, hogy elkísér.

-Te is erre laksz?-kérdeztem tőle, mivel azt mondta, hogy ő is arra megy amerre én, így ezt következtettem le belőle.

-Igen a közelben.

-Rendben.

-És jó hír-jutott valami eszébe.-ez már programnak felel meg, így már hétfőre is lett programunk.

-Ez annak számít?

-Persze-vágta rá.

-De jó,akkor nagyon jól állunk idáig az osztály támogatásával.

-Hááát-gondolta át-idáig még csak három programunk van.

Najó ezt nem tudtam, hogy értelmezzem. Vajon arra akart kilyukadni, hogy dehogy sok az a három program. Mi az a három egy osztálynak? Vagy pedig arra, hogy elég kevés és lehetne több is, mert szívesen elmennék veled több programra, mint három. Nagyon kíváncsivá tett és nagyon megakartam kérdezni, hogy ezt , hogy érti.

-Na Benkő-zökkentett ki a gondolatmenetemből, mert mindig ezt csinálja.-min gondolkodtál így el? Hogy, hogy értettem ezt igaz?

-Fogjuk rá.

-Szerinted?-kérdezte meg tőlem, hogy nehogy már neki kelljen elmondania, hanem inkább én égjek be.

-Két dologra gondoltam-vallottam be őszintén.

-Hallgatom.

-Hát, hogy az a három program nem is sok, vagy, hogy szeretnél többet is a háromnál.

-És miből gondoltad, hogy szeretnék többet is a háromnál-kérdezte komolyan, amire elszomorodtam, mert olyan fejet vágott, mint aki nem érti miért gondoltam ezt.

-Mindegy buta gondolat volt-szabatkoztam-felejtsd el.

-Tudod nem szoktam elfelejteni amiket mondasz..

-Najo elegem van. Miért van folyton két oldalad?-akadtam ki végleg, mert már nem bírtam elviselni, hogy néha egy nagy f@sz velem és néha meg olyan cuki dolgokat mond. Miért van az, hogy ha mondok valami értelmeset akkor úgy válaszolsz rá, hogy ne tudjam megérteni és utána meg mondasz egy kedves dolgot? MIÉRT?

-Pont ezért-mosolygott.-,mert szeretem mikor kiakadsz, mert olyankor olyan aranyos vagy.

-Ohh tényleg? Na ne mond, hogy te ezt bírod?-kérdeztem ironizálva.- Én tényleg nem tudok kiigazodni rajtad.

-Majd kifogsz tudni, csak még nem ismersz annyira.

Aha, szóval akkor ezzel arra utalt, hogy nyugodjak meg, mert lesz időm megismerni annyira, hogy ez a két oldala már természetes lesz számomra.

-Megint mit gondoltál túl?-kérdezte nevetve.

-Na te csak ne nevess és úgysem mondom el, mert már nem vagyok kíváncsi a komoly válaszodra.

-Jólvan Benkő, jól is teszed-értett egyet-,mert úgyis tudom minden gondolatod.

-Jaaaaj ne már-nevettem fel és meglöktem a vállát-ez nem igaz.

-Dehogyis neeeem. Tudom, hogy mikre gondolsz.

-Jó akkor tudjad, csak ne mond ki-mondtam kacagva.

-Rendben, ha úgy akarod.

-Úgy!

Elbeszélgettük az egész utat és észre sem vettem, hogy hazaértem. Elég szomorúan vettem észre be kell, hogy valljam. Annak ellenére, hogy a beszélgetésünk fele konfliktusból alakult át

kedves beszélgetéssé nagyon élveztem mindkettőt.

-Na meg is érkeztünk-jelentettem be.

-Na jó akkor, amúgy meg-mondta Magor-elég szép a házatok.

-De?-kérdeztem, mert tudtam, hogy folytassa a kedves megjegyzését egy Magor féle nem oda illő jelzővel.

-Túl messze van a sulitól-adta a választ.

-Azt mondtad erre nfele laksz-nevettem fel a szememet forgatva-nem mondtam, hogy elkísérj ilyen messzire.

-Igaz de engem nem zavar az, hogy ÉN ennyire messze lakok.

-Jólvan Magor csak hallgass és holnap tali-mondtam nevetve, mert már nem bírtam a bolondos vicceit.

-Alig várom, hogy lássalak az én pulcsimba. Érezd különlegesnek magad, mert még senkinél sem volt egy pulcsim sem.

-Viszlát holnap-zártam rövidre és láttam, ahogyan Magor nem tudta ezt hová tenni, mivel reakció nélkül hagytam azt amit mondott és csak összehúzta a szemét egyet mosolyogva.