My first...

26. fejezet

A régen várt mai nap. El se tudom mondani, hogy mikor volt még egy hasonló nap, mikor ennyire korán, de ennyire gyorsan pattantam ki az ágyból. 6:15 volt és én már nekiálltam fonni a hajam.

Ezzel eltöltöttem pár hosszú percet és utána még kicsit megigazítottam a hajam és kész is volt. A sminkem ma valami nagyon csajosra akartam csinálni, mivel ruhába leszek, vagyis leszünk, az osztályból minden lány abba jön, mert megbeszéltük. Mindenki fekete ruhába, igen kicsit hangulatlan, de ez volt az a szín, amit mindenki elő tudott szerezni.

A sminkem végül barnás-nudeos csillogós lett, és egész jól sikerült. A ruhámat felpakoltam, mivel nem akartunk abba menni, úgyhogy majd ott öltözünk át. Egy mini fekete szűk ruha és a háta kivágott, pántokkal összekötve. Egy színes magassarkút is beraktam, hogy adjak egy kis színt a dologba és meg is voltam. 7:17 volt, mikor ránéztem az órára. Egészen jól álltam az idővel. Leszaladtam a cuccaimmal és türelmetlen tekintettel figyeltem a szüleimet és a tesómat.

-Jó reggelt mindenkinek-mondtam boldogan. Úgy láttam csak nekem van ilyen jó kedvem ilyen korán, de meg is értem. Nekem van egy kicsivel jobb indokom a boldogságra.

-Báli hangulat, igaz Jázmin?-kérdezte a tesóm.-tudod én is így éreztem akkor, úgyhogy megértelek.

-Így van,-helyeseltem.-de elindulhatunk?

-Még fél nyolc sincs Jázmin,-nézett apukám az órájára.-hová sietsz?

Erre nem válaszoltam, csak elindultam az ajtó fele és elkezdtem felhúzni a cipőm, utalva apukámnak, hogy jöjjön már. Nem kellett sokat várjak, apukám már ott is termett.

Ma gyorsan beakartam érni, mivel kellett még gyakoroljuk a táncot a teremben, hogy szokjuk meg a helyszínt, de azon kívül az első három óra meg sajnos meglesz tartva. Azok után meg hagyják, hogy elkészüljünk és még kicsit díszítsük a termet.

Az iskola kapu előtt nagy levegőt vettem és annak ellenére, hogy nem volt párom a bálra boldogan léptem be a kapun. Rólam tudni kell, hogy a fiúk nem szokták elvenni a kedvem , de azért ha megcsókol és utána ignorál akkor azt nem tudom minek vegyem. De sebaj. Koncentrálok most inkább arra, hogy az osztályunk megnyerje a táncunkkal a versenyt és a többi majd jön magától.

Felérve az osztályba mindenkin ugyanazt a jó hangulatot éreztem, mint reggel óta magamon. Vártak rám, hogy indulhassunk a terembe. Párszor el is táncoltuk, és gondoltam, hogy ez lesz. A színpad felállása másképp van, mint a terem, ahol megtanultuk és most mindenki összezavarodva állt és várták, hogy mondjak valamit.

-Na jó-kezdtem nyugtatni őket, mert egy perc alatt mindenki pánikolni kezdett, hogy miért felejtették el.-nincs semmi gond, csak azt kell csináljuk, hogy számolásra átvesszük és utána menni fog. Számítottam erre, de nincs baj. Ez normális mivel más irányba rögzült be minden.

Mikor megvoltunk és az új környezetbe is megtanultuk sietősen indultunk fel az osztályba. Első óránk matek. Persze ez a tantárgy mindig olyan helyen van, hogy ha véletlenségből csak pár óra lesz megtartva, akkor ő úgyis azok között legyen. Mindegy is. A tanárnőnk szerencsére olyan, hogyha talál egy jó hasonlatot egy feladathoz azon percekig rágódik, így telik az óra.

A másodfokú egyenletből mindenkinek elege volt már, de még mindig ott tartottunk. A mai hasonlata meg igazán elképesztő volt. Miszerint az egyenletben mindennek megvan a rendje. Mert nem mindegy, hogy Mariska Pistikével fekszik-e le, vagy Petikével. Csodás. Végre ennek is vége lett, mert már nem bírtam az óráját.

Ezután földrajz jött. Az osztály kedvenc órája. Mivel imádjuk a tanárt. Konkrétan olyan dolgokat mond, ami az egész osztályt megtudja nevettetni, úgy, hogy azért elég különböző az osztály stílusa a humor világában. Ez az óra is eltelt. Ekkor eldöntöttem, hogy kimegyek, hátha történik valami, mert az ezelőtti szünetbe szándékosan nem mentem ki, mert nem akartam találkozni azzal a valakivel. Most Fruzsival mentem ki és úgy döntöttem tartok neki egy kis beszámolót, mert ő került leginkább közel hozzám.

Hát kicsit sokkoltam, de tetszett neki a storym.

-De tényleg azóta nem írt semmit neked?-csodálkozott Fruzsi.

-Tényleg, és nem tudom mit kéne csináljak,-gondolkodtam.-írjak én?

-Nem rossz ötlet-adott nekem igaztat.

-De most komolyan-akadtam ki-megcsókol, amit nem bánok ne érts félre és csinálhatná gyakrabban is-nevettem fel.-, de komolyan, elhívott valaki a bálba és mindjárt igent mondok annak a valakinek, ha nem lesz hajlandó kezdeni valamit velem.

Fruzsi csak meresztette a szemét előttem és kínos mosolyra húzta a száját. Na igen, itt tudtam, hogy elbasztam a dolgokat.

-Mit kezdjek veled, Benkő-szólalt meg egy rekedt hang mögöttem és bennem megfagyott a vér, de közben jóérzés töltött el, de most be is égtem kicsit, a dolgok miatt, amiket mondtam róla.- mond el és meg is teszem.

Nem volt erőm megfordulni és csak hülyén vigyorogtam Fruzsira.

-Szerintem hozzád beszél-mondta Fruzsi.

-Kösz, hogy szólsz, nem is esett le-mondtam Fruzsinak ironikusan.

-Akkor én megyek-hagyott ott engem Magorral.

Még mindig háttal voltam neki, mikor a kezét éreztem meg a derekamon előcsusszani.

-Nos, Benkő-suttogta a fülembe.-beavatnál? Mit szeretnél, mit kezdjek veled?

-Először is,-kezdtem a válaszomnak, még mindig előre bámulva.-sajnálattal hallom, hogy visszatért a régi becenevem, de a kérdésedre meg szeretném, hogy magad gyere rá és ne én mondjam meg.  Gyorsan megfordultam, rámosolyogtam aztán kiszabadultam az öleléséből és beszaladtam az osztályba.