My first...

24. fejezet

Befejezték a bemelegítést és megkezdődött a meccs. Na most úgy voltam vele, hogy nem bírtam levenni a szemem Magorról. Annyira nagyon jól játszott és nagyon szurkoltam, hogy nem hibázzon és jobbnál jobb dobási legyenek. Össze is hozott pár hárompontost is, aminek a közönség állva tapsolt és mindenki ordítani kezdett. Az elején jól elhúztak a pontszámokkal, de a félidő végére 13 ponttal előbbre állt a másik csapat. A fiúk idegesen szálltak le a pályáról és mentek vissza az öltözőbe. Az edző is ment utánuk. Gondolom ilyenkor megbeszélik a dolgokat és új stratégiákat is összeraknak, nem tudom, csak annyit tudok, hogy izgultam Magorért.

Az egész szünetet ott, ülve töltöttem el és nem bírtam elmozdulni, pedig Sára hívott sétálni, de nem akartam elmenni. Ő elment a mosdóba egyedül aztán visszacsatlakozott hozzám.

-Ne izgulj már ennyire Jázmin-parancsolt rám.-ez még nagyonis visszahozható, nyugi!

Próbáltam hinni neki és megnyugodni, de mire ezt képes voltam megtenni megkezdődött és megint stresszelni kezdtem.

Sára csak nevetett rajtam ,de ez nem volt vicces. Magor jövőjéről van szó.

Újra játszani kezdtek. Most mindkét csapatnak nehezére esett kissé a bedobás, mivel pályacsere volt félidőtől és még meg kell, hogy szokják a cserét.

Magorék csapata kezdett felzárkózni. Úgy látszik jó megbeszélést tartottak. Minden kosárnál felállva tapsoltam Sárával együtt.

Kicsit megnyugodtam, mikor sikerült utolérni a másik csapatot. Már csak az kellett volna, hogy el is kerüljék őket. Ez felváltva történt sajnos. Hol az egyik volt előbb, hol a másik.

Ez nagyon szoros meccs lesz, ha így folytassák. Én biztosra akarok menni és nem a végén izgulni, hogy melyik csapaté lesz a mindent eldöntő utolsó dobás.

Úgy tudom, hogy több játékos is megfigyelés alatt van az egyetem által küldött megfigyelőnél és így kéne Magornak egy biztos pont, ami lenyűgözi majd, hogy biztos legyen a helye.

Nem a legjobb a mindent eldöntő dobás, de a filmekben is annak van a legjobb hatása, így reménykedtem, hogy lesz erre lehetősége.

Az utolsó 3 percben voltunk és az eredmény csak ugyanúgy haladt. Egyszer ez dobott, aztán a másik visszahozta. Mindenki nagyon izgult, főleg, hogy telt az idő.

Magortó láthattunk egy gyönyörű zsákolást, amitől fölöttünk hallottam, hogy a lányok olvadoztak. Sárával csak összenéztünk és nevetni kezdünk.

Utolsó egy perc. 96-98 az állás, de pár másodperc múlva megint egyenlő. Nem bírtam odanézni. Most viszont a csapatunk húzta az időt. Látszott a tervük. Nem akartak dobni, csak egy utolsót és jól. Nagy volt a kockázat, de tényleg ez nagy dobás és a leglátványosabb. Elindult a visszaszámláló. A labdát átpasszolták Magornak, aki félpályánál állt és gondolom az volt a terv, hogy onnan bedobja. Magor csak állt és nem dobott. Nem tudom mire várt, de ha nem kezdi el bekiáltok valamit. 5 mp maradt. Magor fölemelte a labdát és eldobta. Lelassítva láttam az egészet. A labda csont nélkül bement. Én nem fogtam fel mi történt és csak ültem, mikor Sára rángatni kezdett.

-JÁZMIN! MAGOR MEGCSINÁLTA, HAHOOO, ÉBREDJ-ordított a fülembe, mire realizáltam a dolgokat és a kezemet a szám elé emelve felálltam, de nem hittem el ami történt.

A tekintetem Magort kereste és láttam, hogy beszélget az sportegyetem megfigyelőjével, aztán kezet fognak és Magor odaszalad a csapattársaihoz és ugrálni kezdenek. Ekkor tudtam... tudtam, hogy sikerült neki.

Magor pár percnyi ugrándozás után felnézett a tömegbe és a tekintete megakadt rajtam. Valahogy kijutott az ugráló csapatból és a csapattársai nézték, hogy merre indul el. Felém jött.

-Basszus Jázmin, remélem tudod, hogy ide jön Magor-visította Sára.

-Igen Sára látom képzeld.

-Oké, akkor kicsit távolabb megyek-ajánlotta fel.

Minden fotós a helyszínen Magorról akart képet csinálni, mivel ez a városi újságba jól fog mutatni. Az riporterek is letámadták Magort, de ő nem állt meg. Egy adott ponton már szaladt fel a lépcsőn, addig míg hozzám nem ért.

-Jázmin, ezt neked köszönhetem, és el nem tudom mondani mennyire hálás vagyok neked, hogy megjelentél az életembe, mert túl sok pozitív energiát adott a sok hülyeséged és tudod már mindennek a kezdetekor bírtalak téged, de az idő alatt amit együtt töltöttünk...én beléd szerettem.

Nem bírtam felfogni, amiket mondott. Csak néztem a szemébe és egy szó sem jött ki a számból. Hülyén mosolyogtam és vártam mi a következő lépése.

Átkarolta a derekamat, magához húzott és megcsókolt. Bizsergett mindenem. Konkrétan nem éreztem, hogy most állok vagy ülök.

Magor kicsit lejjebb csúsztatta a kezét, de ez se zavart. A kezem a nyaka köré csavartam és beletúrtam a hajába. Kissé vizes volt, de nem csodálom egy meccs után, de akkor is jó érzés volt.

Mikor befejeztük a szemembe nézett és megölelt. Ez annyira de annyira jól esett, hogy nem tudom elmondani. 

-Magor!-szóltam közbe.

-Igen?

-Azért észre vettem ám, hogy Jázminnak szólítottál-mondtam neki boldogan.

-Igen, gondoltam eljött már az idő, hogy kimutassam, hogy mennyire bírlak  Benkő Jázmin.