My first...

23. fejezet

Még 8 percem volt, hogy odaérjek és még nem voltam ott, úgyhogy jó, hogy hamarabb elindultam, mert hanem még itt sem lennék. De felgyorsítottam a tempóm és 4 perc alatt megérkeztem.

Bementem a stadionba és nem nagyon tudtam, hogy most mit kéne csináljak, mert hát nem akartam bemenni a fiú öltözőbe. Írtam inkább Magornak, hogy hová menjek.

De nem nagyon kaptam választ. Már egy ideje álltam ott és ugye megígértem neki, hogy fél hétkor ott leszek, így eldöntöttem, hogy bemegyek. Nem volt választásom.

Hát igen, lehet, hogy nem volt jó választás de az tuti, hogy nekem megérte. Mindegyik kosaras fiú póló nélkül állt előttem az öltözőben és kérdőn fordultak az ajtó fele, majd mikor megláttak elmosolyodtak.

-Hát te kivagy?-kérdezte egyik fiú tőlem.

-Én keresek valakit-válaszoltam félénken.

-Ha engem keresel, én benne vagyok-mondta egyik fiú amire felhúztam a szemöldököm.

-Ahm nem, én Magort keresem-mondtam nekik.

-Hát attól tartok, hogy ő meg téged keres.

-És nem tudnátok, hogy hol találom meg?

-Mögötted-mondták a fiúk, mert ekkora Magor már visszajött az öltözőbe.

-Basszus Benkő azt hittem nem jössz el-mondta szomorúan Magor.

-Tudod én 6: 26-kor itt voltam és írtam neked, hogy hová menjek, mert nem akartam ide bejönni, mert gondoltam, hogy ez a látvány fogad, de bejöttem, mert nem írtál vissza.

-Értem, de mégis mi a bajod ezzel a látvánnyal?-nevetett fel Magor. Talán a lány öltözőbe kellemesebb lenne a látvány?

-Jaj ne szivass már, nem úgy értettem-löktem meg a vállát.-, csak nem akartam ezt sem látni, de igazából jó látvány.

-Igazán-kérdezte gúnyosan Magor, mire kínosan felnevettem.

-És...izgulsz?-kérdeztem elterelve a témát.

-Igen, azért hívtalak ide hamarabb, hogy ne izguljak a meccs miatt és errefel miattad aggódtam, hogy eljössz-e.

-Tudod nem szoktam megszegni az ígéreteimet.

-Mostmár ezt is tudom. Legalább megbizonyosodtam róla.

Még pár percet beszélgettünk, aztán elmentünk és bemutatta az öltözőt. Megmutatta a szekrényét, és igazából ennyi volt az érdekes része a dolognak.

-Na jó, már csak 10 perc van kezdésig, át kell öltözzek-jelentette be Magor.

Nem tudtam mit vár el tőlem, hogy elforduljak, vagy kimenyjek, vagy nem is tudom, de nem is kellett semmit se csináljak, mert előttem levette a pólóját és fölvette a mezét.

Kicsit piros lehetett a fejem, mert mikor rámnézett elnevette magát. Ennek sok oka is lehetett, de nem nagyon érdekelt. Lefagytam egy pillanatra és ott ragadtam, hogy Magor póló nélkül.

Ezt se gondoltam, hogy egyszer meglátom. De ez is összejött.

-Na jó, kezdődik, mehetünk-szólt nekem Magor.

-Oké, akkor én megyek ott-mutattam az ajtóra, hogy kimegyek és onnan megyek be a pályára.

-Nem nem, te itt jössz velem-húzott vissza a karomtól.

-De itt nem csak a játékosok mehetnek?-kérdeztem ijedten, mert nem akartam, hogy miattam baj legyen.

-Nyugi, már. De, csak a játékosok jöhetnek és azok, akiket ők magukkal hoznak.

-Biztos ez?-kérdeztem továbbra is, mert tényleg nem akartam bajt.

-Tuti!

-Jó-egyeztem bele.-,és akkor innen, hogy jutok fel a tribünbe?

-Megmutatom, csak ne stresszeld már túl a dolgokat-kért Magor nevetve.

-De nem tudok nyugodt maradni. Ez annyira fontos meccs, és még most bajba is sodorlak mindjárt-nyugtalankodtam továbbra is.

-Jázmin figyelj ide!

Megfogta a kezem és szembefordult velem. Csodálkozva néztem a kezünkre aztán fel a szemébe.

-Azért vagy itt, hogy megnyugtass és úgy látom te idegesebb vagy mint én-mondta Magor mélyen a szemembe nézve.

-Bocsi, csak ilyen helyzetekbe bestresszelek-hadartam.

-Jó, nem baj. Csak, hogy tudd engem megnyugtatott a jelenléted és érzem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz, úgyhogy ne izgulj-kért meg Magor.

-Rendben megpróbálom-válaszoltam neki kissé nyugodtabban.

-Oké, akkor most csak úgy megemlítem, hogy a pálya melletti öltöző kijáraton vagyunk. Itt ha kiérünk jobb felén lesz a tribün. Ott kell bemenj-igazított el Magor.

-Rendben, akkor megyek is. Neked meg sok sikert-léptem el Magor mellől.

-Köszi, Benkő, és azt is, hogy eljöttél-nézett rám Magor kedvesen.

Itt már álltam a tribünben, de nem bírtam csak ennyibe hagyni a dolgot. Visszaszaladtam és megöleltem Magort.

-Ezt miért kaptam?-kérdezte mosolyogva.

-Szerencsét hoz-mondtam magabiztosan.-,de tudom, hogy megcsinálod.

-Tudod Benkő én máris szerencsésnek érzem magam-fordult meg és otthagyott ezzel a mondatával.

Nem is csodálom. Mindig ezt csinálja. Mond valami kedveset és akkor hagy ott.

Elkezdődött a bemelegítés. Mindkét csapat dobigált a kosárba, mikor valaki leült mellém és oda fordítottam a fejem. Sára volt. Azonnal nekiugrattam és ölelgetni kezdtük egymást.

-Úristen, Sára. Annyira jó látni téged-ordibáltam a fülébe, mert kicsit hangos volt a zene és így hangosan kellett beszélni, ami nálam átalakult kiabálásba.

-Téged is, annyira hiányoztál már-mondta nekem Sára.

Nagyon rég nem találkoztunk, és ez nálunk nem volt így, ezért is örültünk ennyire egymásnak.

Eldöntöttük, hogy míg a fiúk bemelegítenek mi kimegyünk popcornt venni.

-És Jázmin, te mit, kit nézel itt?-érdeklődött Sára és várta azt a választ, amit gondolt, hogy kapni fog.

-Hát tudod mondtam, hogy jövök Magor meccsére, és ja itt vagyok-fejeztem be ennyivel a storyt.

-Várom az előzményeket-kíváncsiskodott tovább.

-Jaj azt hittem meg sem kérdezted.-kezdtem bele izgatottan.-Mikor megjöttem be kellett menjek az öltözőbe, mert Magor nem írt vissza és olyan pasik látványa fogadott, amit még álmomba sem láttam. Egyiken sem volt póló, ez a lényeg. Aztán megjött Magor és előttem vette át a mezét, így őt is láttam. Aztán meg ott vitt ki, ahol a játékosok szoktak kijönni. És kb. ennyi-fejeztem be kifulladva.

-Az igen Jázmin, amíg nem vagyok veled olyan dolgok történnek, hogy irigykedek-mondta nevetve Sára.

-Ohh olyan cuki Magor mostanában velem, hogy érzem, hogy kezd megkedvelni.

-Annyira örülök neked Jázmin- ölelt meg Sára.

Végre sorrakerültünk és megvettük a popcornt kólával, mert időközbe meg is szomjaztunk. Visszamentünk a meccsre és pont akkor kezdődött meg.