My first...

12. fejezet

Bementem az osztályba és köszönve a többieknek lepakoltam a cuccaimat és hozzá is láttunk a fiúk átalakításának. A fiúk mentorai nem várták ma őket a bejáratnál, mivel megbeszéltük, hogy őket mi kell átalakítsuk, mert az nekük nem menne annyira könnyen, mint nekünk a fiúvá alakulás. Cenge az egyik osztálytársam hozott egy csomó lányos ruhát, amiből a fiúk válogathattak.

Azután kezdődött a sminkelés és a kiegészítők felrakása. Én hoztam egy csomó nyakláncot, hajpántot, felcsiptethetős fülbevalókat és sminket is.

Neki is láttunk. Minden fiú kapott egy piros rúzst, hogy azért látszoddjon, hogy van rajtuk. Szemfesték és pirosító is került rájuk. Az volt a gond, hogy nem fejeztük be órakezdésig és bejött a latin tanárnő. Eléggé meglepődött, hogy mi folyik nálunk aztán elkezdett nevetni. Mi ezt lefagyva néztük és nem mertünk megszólalni. Aztán megszólalt.

-Folytassátok csak nyugottan, ne zavartassátok magatokat. Nem volt szándékomban amúgy sem órát tartani, mivel ez az első találkozásunk.

Elég beteges belépő volt, de legalább folytathattuk a fiúk átalaktását.

Mikor én megvoltam Márkkal leültem a helyemre és elővettem a telefonom, mert jött egy üzenetem. Az előugró ablakban azt jelezte a telefonom, hogy "Nagy Magor válaszolt a történetedre"

A szívem olyan erőssen kezdett verni, nem tudtam mit csináljak. Vajon mit írhatott? És mit válaszoljak rá?

Kicsit lenyugtattam magam és megnyitottam a telefonomat, felmentem instagrammra és rámentem az üzenetre. Magor ezt írta: " Új képet szeretnék, amin a reális outfitted van, mivel ez a reggeli, amit félig otthon hagytál, és a jelölés helyét is szeretném betölteni"

NAAAAJÓÓÓÓ

Ezt már szeretem. Vagyis nem szeretem, ha parancsolgatnak nekem, de Magortól bármikor.

Visszaírtam neki azt, hogy "És ezt mégis miért tenném?"

Azonnal kaptam is a választ: "Tudom, hogy úgyis megteszed"

Hát igen jól tudta. Hogy is ne tettem volna meg? Rámírt, hogy csináljak meg neki valamit. Csak cselesen fogom ezt csinálni.

Abban a pillanatban kicsengettek. Felálltunk a helyünkről és elindultunk az udvarra. Már izgatottan vártuk az első feladatot, ami megint valószínüleg valami torna gyakorlat lesz, azzal az indokkal, hogy ez a reggeli tornagyakorlat. Gyorsan be is álltunk a sorainkba és vártuk, hogy mondják mi a feladatunk.

-Kedves gólyák-kezdték is el.-a mai feladat, mivel ugye nemcsere van nemmás, mint reggeli tornagyakorlat de egy kicsit másképp. A lányok ugye ma fiúk és a fiúk meg lányok. A " fiúk" 15 fekvőtámaszt és a "lányok" 50 guggolást kell csináljanak.

Időnk sem volt ellenkezni pedig kedvünk az lett volna, de sajnos elindították a menetet.

Alig tudtuk megcsinálni azt a 15 fekvőt, de velünk kedvesek voltak és elfogadták. A "lányok" viszont miniszoknyákban, néhányam még magassarkuban is guggoltak és tőlük csak úgy fogadták el, ha egyszerre ment, hanem kezdődött előlről. Úgyhogy a végére már majdnem a 100 fele közeledtek és nem az 50 fele. Mikor megvoltunk elengedtek minket órára.

De nem mindenkinek ment ez olyan könnyen. Volt akit a lépcsőn állítottak meg és volt akit már a folyósón. Én szerencsés voltam és megúsztam, de ott állt az ajtó előtt Magor és várta, hogy odamenjek hozzá. Félve, de odamnetem.

-Hát te?-kérdeztem.

-Milyen dolog leseenelni engem kedves?

-Ja hát igen élőben akartam elmondani a válaszom.