My first...

4. fejezet

A suliból hazafele kavarogtak a gondolatok a fejembe, de sietnem kellett, mert még edzésem volt. Hazaértem,felmentem a szobámba, elkészültem és már indulnom is kellett.

Másfél órás edzésem volt és eléggé elfáradtam. Csak annyi volt a baj, hogy mikor jöttem még jó idő volt és rövidujjuba indultam de most meg lehet kint fagyni és a szüleim nincsenek otthon,

úgyhogy nem nagyon van aki hazavigyen. Felkészültem a futásra. Kirohantam az ajtón, kiértem az udvarra és az hittem megfagyok. Na de nem volt mit tennem futottam tovább egyenesen a kapu

irányába. Kifuttam a kapun, fordultam volna el jobbra de olyan lendülettel nekifuttam valakinek, hogy a földre estem és csillagokat láttam. Felálltam mivel az az illető nem volt képes

segíteni.

-Köszönöm a segítséget-mondtam mielőtt még láttam volna,hogy ki áll előttem.

-Nagyon szívesen máskor is.

Na igen itt már tudtam ki áll előttem,mert ismertem a hangját.

-Miért vagy te mindenhol ott mostanában, Magor?-kérdeztem tőle komolyan,mert úgy is gondoltam.Míg nem ismertem sehol se láttam és most mindenhol összefutunk. Néha szó szerint is.

-Biztosan ennyire akarod,hogy mindenhol ahol ott vagy ott legyek és akkor a véletlenből ott leszek. Tudod szokták is mondani, hogy amit nagyon akarsz az összejön.

-Aha most pont veled nem akartam összefutni-mondtam mogorván.

-Naaa Benkő,miért vagy durci?

-Azért, mert ha nem tűnt volna föl halottan jövök edzésről és épp akartam hazafutni, hogy ne fagyjak meg.

-Mire célzol evvel?

-Mégis mi az istenre célozzak egy ilyen mondattal?-akadtam ki,mert már lassan tényleg nem értettem a szövegeit.

-Azt akarod, hogy odaadjam a pulcsim-tudom én.

-Tudod egyáltalán nem akartam, hogy ideadd de egy kedves fiú aki még a mentora is egy lánynak, úgy hogy ő választotta az ezt tette volna de nem baj nem halok bele.

-Na jó látom tényleg nem vagy ma jó hangulatba, de egyébként is odaadtam volna csak kíváncsi voltam a reakciódra-monda szórakozottan.

-Nem kell a pulcsid, tartsd csak meg.

Levette a pulcsiját,úgy hogy alatta fölcsúszott a pólója és láthattam a kidolgozott hasát. Hát mondhatni kurv@ jó látvány volt. Ilyen kockás hasat nem igen sokat látni.

-Naa... kell vagy sem?

-NEM-mondtam határozottan.

Azzal megfogta a karomat és magához húzott. Ilyen válasz nem létezik,és rámadta a pulcsiját.

-Köszi-mondtam megszeppenve.

-Hétfőn kérem vissza-kaptam a választ.

Semmit nem reagálva elindultam.

-Nagy baj lesz ha nem hozod, remélem tudod-kiáltotta utánam.

Visszafordultam és mosolyogva intettem neki. Rámmosolygott aztán ő is elindult.

Elképesztően boldogan sétálgattam haza, azért is mert nem kellett fussak és azért is ,mert rajtam volt Magor pulcsija. A MAGORÉ. Úristen.

Úton hazafele felhívtam Sárát,hogy elmeséljem a dolgokat és, hogy ne unatkozzak. Hát konkrétan kiakadt. Otthon visíttozot a szobájába, olyan hangosan, hogy még az anyukája is bement,

hogy megnézze mi történik odabennt.

Na igen kb. én is úgy éreztem magam, csak én nem akartam sikítani, mert az út tele volt emberekkel.

Végre hazaértem és eltudtam mesélni a dolgokat valaki másnak is. A tesómat nem mindig érdekelték az ilyen sztorik, de most valamiét kíváncsi volt és ezen meg is lepődtem.

Nagyon örült nekem és én meg olyan boldog voltam amiért ő boldog volt miattam.

A hétvégém eltelt semmittevéssel, de nem tudtam nem a jövőhétre gondolni. Már nagyon vártam sok okból kifolyólag. De ez gondolom érthető.