My first...

21. fejezet

Csütörtök. Az az igazság, hogy nagyon nem volt kedvem a mai nap első feléhez, de ez kellett ahhoz, hogy elérjek a nap végére és végre ott legyek a kosármeccsen. Nem bírtam várni. 

A mai nap témája a Gáspár család volt. Tehát cigyányoknak kellett öltözzünk. Felvettem egy bordó bőrnacit. egy fekete hosszúujut, rá egy leorpárdmintás inget és cipőnek egy fekete hosszú csízmát. A többit meg majd a suliba megcsináljuk. Nem volt kedvem túlzásokba vinni a mai szettet, mert hát kedvem sem volt ehhez. Felraktam egy alapsminket és majd fejlesszük azt is a suliban. Mikor megvoltam felvettem a táskám és elinultam lefele. Apu volt csak a konyhában.

-Jó reggel Jázmin-köszönt nekem.

-Jó reggelt-mondtam én is.-a többiek?

-Anyukád és Anna hamarabb elmentek, mert hamarabb bekellett menjen munkába és Anna kész volt, így ment vele.

-Rendben, mi is mindjárt indulhatunk.

Ma nem nagyon volt étvágyam, de megettem egy banánt, hogy utána bevehessem a vitaminjaimat. Ezzel hamar be is fejeztem a reggelimet és indulhattunk is.

Csendben haladtunk a suli fele. Apukám sem az a nagy beszédes reggelibe, de általában viszont pont az ellenkezője, de tudom, hogy reggel neki is ilyen a hangulata. Nem is zavart engem. Szeretem a csendet. Így hosszúnak tűnt az út, hogy nem szóltunk egymáshoz, de nyugodt volt a hangulat. Mikor megérkeztünk kellemes napot kívánt nekem és már el is ment.

Szomorúan sétáltam be a kapunk. Nem tudom ma miért voltam ilyen,talán az idő miatt, de reménykedtem, hogy elmúlik, mert nagy szükségem lesz az energiára.

-Na mi a baj Benkő?-köszöntött Magor.

-Nem tudom pontosan elmondani, de ma így ébredtem és én sem értem.

-Na nem baj majd meghozom a kedved-próbált vigasztalni, mire felnéztem rá és egy nagyot mosolyogtam rá, ami tényleg csak úgy jött, de úgy is gondoltam.

-Na látod, máris sikerült-mosolygott vissza rám.

-Elég könnyen megy neked.

-Tudom, tudom, főleg, ha rólad van szó-mondta büszkén.

-Jaaj ne csináld!-nevettem el magam.

-Oké, akkor látom a ruha rendben van, úgyhogy mehetünk is-mondta nevetve.

-Mi a baj a ruhámmal, hogy kinevetted?

-Semmi, semmi nagyon jól nézel ki.

-Mikor nem?

-Most-nevetett fel gonoszan.

-Ez gonosz volt, de igazat adok.

Néha nagy az egóm tudom, de meg kell, hogy szokja, mert aki velem barátkozik, már megszokta. Ez csak egy tény. Jó igazából nem mindig vagyok ilyen, csak néha kijön belőlem, csak úgy random.

-Na rendben, akkor szünetbe tali. Jó órát neked-mondta kedvesen Magor.

-Neked is.

Volt még 15 perc becsengetésig. Direkt korábban is jöttünk, hogy még tudjunk készülődni. Bementem és már nagyban folytak az előkészületek. A lányok csinálták egymásnak a sminket. A szemünkön lesz a hangsúly, és ilyen nagyon színes lesz. A fiúk meg már nagyjából megvoltak. Volt rajtuk mindenféle színes, csicsás zakó és van aki még félcipőt is húzott.

Aztán mi lányok még kendőket is raktunk a fejünkre. Igaz, hogy Gáspárék nem olyan cigányok, de mi elmentük jobban abba az irányba.

Nagyjából el is készültünk és be is csengettek. 3 órát kell kibírjunk aztán meg jöhet 3 óra tánc. Meglesz. Az első három óra zene, angol és magyar. Könnyű órák.

Be is jött a zenetanárnő és szétnézett az osztályban. Gondolom tudják, hogy milyen hét van, így nem lepődött meg annyira.

-Sziasztok gyerekek, mára azt gondoltam, hogy rakunk be zenéket a hangfalon és éneklünk-mondta is egyből, ahogy bejött.

Nagyon megörült ennek mindenki, hiszen ez lényegében szabad órát jelentett.

Én nem vagyok oda a zeneórákért, mert nem tudok énekelni. Vagyis szeretek, de szar a hangom.

Mindenki sorban rakta fel a kedvenc zenéit és az egész osztály énekelt. Persze alakultak ki olyan helyzetek, mikor valaki beordította, hogy mi ez a gáz szám és akkor a másik veszekedni kezdett vele, hogy az mondta a kedvenc zenéjére, hogy gáz. Na igen, ezt is sok mindenki élvezte, mert hát ki nem szereti a balhét?

Ja igaz, a tanárok. A tanárok semmi mókásat nem szeretnek. Nem értem őket, na de ez van.

Ezzel elvoltunk az óra végéig és hamar el is telt az óra. Viszont azt vettük észre, hogy az idő egyre rosszabb kint és mire kimentünk, úgy elkezdett esni az eső, hogy vissza kellett jöjjünk az épületbe. Az 12. sek azt mondták, hogy a mai feladatsorok elmaradnak az idő miatt, ha az nem változik. Az első legalábbis biztos.

Ezt szomorúan vettük tudomásul, mert mindenki nagyon élvezte a játékokat. De a szivatás része viszont nem maradt el. Sorban egymás után jöttek be a baglyok mindenféle feladatot csináltatni velünk. Guggoltunk párat, énekeltünk is, aminek nagyon örültünk egy énekóra után. Szóval minden is volt. Mikor befejezték a dolgaikat kimentünk kicsit az osztállyal a folyósóra beszélgetni.

Mindenkinek az volt a téma, hogy milyen szomorúak, hogy elmaradnak a mai feladatok. Én igazából nem éreztem így , mert ma még táncot is kellett tanítsak és nagyon nem volt energiám.

De meguntam ezt a témát és rájöttem, hogy éhes vagyok, így elindultam a büfébe.

-Merre megyünk?-kérdezte és ölelte át a vállam Magor.

-Én a büfébe, te nem tudom hová-próbáltam titkolni azt amit érzek, mert ez, ezt amit most csinált nem bírtam elhinni. Ahhh, komolyan odajött hozzám mindenki előtt és átölelte a vállam.

Legszívesebben ott elestem volna és ültem volna pár percet a földön, hogy felfogjam.

-Én meg veled-válaszolta azonnal Magor.

-Rendben, csak nyugodtan.

-És mit akarsz enni Benkő? Várj kitalálom... melegszendvicset?

-Igen-nevettem fel.-, jól megfigyelted.

Magorral bementünk a büfébe és kikérte a melegszendvicset és ki is fizette.

-Nem kellett volna-mondtam azonnal neki, mivel nem akartam, hogy ő fizessen.

-Ez kárpótlás a mai elmaradt feladatokért-viccelte el a dolgot Magor.

-De tudod, ez nem a te hibád.

-Tudom, tudom, de te csak egyed a szendvicsed.

-Rendben-haraptam bele és nem bírtam nem nézni Magort és csodálkoztam, hogy mikor lett ilyen kedves.