Aranyköpések

Tábori kalandok

Elmentünk Zoéval és Stellával ifinek a balatoni táborba, amit az általános suli szervezett, ahova jártunk. Hát, kevés olyan helyzet van, ami ennyi aranyköpést termelne. . . Enjoy!

Volt egy kisebbségi 8 év körüli kisfiú, Lacika, aki a tábor bohóca volt kb. Meg is kérdeztük egyszer, mi a kedvenc zöldsége.

- A rágógumi - vágta rá magabiztosan.

***

Sétáltunk a táborban, mikor megláttunk 3 kisfiút, akik láthatóan nagyon próbáltak elrejtőzni valaki elől.

- A Lacika elől bújkáltok? - kérdeztük meg őket.

- Igen, az elől a néger kisfiú elől - felelte az egyik.

***

Stella hajat mosott, egy törcsiből turbánt csinált, és úgy mászkált a szobában.

- Én vagyok a szellem! Aaaaah, hogy is hívják? Gosper?

***

Stella: - ÚúÚúÚúÚ!

Zoé: - Stella, olyan vagy, mint egy kisgyerek!

Stella: - Hát. . . Csapatszellem. (A többiek is kiabáltak - a szerk.)

Zoé: - Ja, csordaszellem. Ezek szerint egy birka vagy, hogy mész a többi után?

Stellla: - Nem, a többi jön utánam.

Zoé: - Akkor te vagy a főbarom.

***

Stella: - SÁRKÁNYPÓÓÓÓÓÓZ! SÁRKÁNY! PISILNOM KELL!

***

Stella: - Ez fizikai képteletlenség.

***

Stella: - Annyit ittam ma, mint a. . . VÉSZMADÁR!

***

Valaki kereste Zoét.

Stella: - A Zoét megette a . . ?

Én: - A bánat.

Stella: - A Gosper.

***

Volt egy fa cuccmó, olyan volt basically, mint egy guillotine. Ez elég brutálisan hangzik, de a lényeg, hogy le lehetett húzni a felső "deszkát".

Random kisfiú: *észreveszi, hogy le lehet húzni a lécet* Bencus, tedd csak oda a fejed!

***

Stella evett valamit, de félrenyelte a morzsát, és majdnem megfulladt, annyira elkezdett köhögni.

Stella: - Ezért nem szeretem szárazon.

***

Valami kábelt kellett elvágnunk, de nem tudtuk, melyiket, mert volt vagy 5.

Stella: - Most akkor mit vágjak el?

Zoé: - A hangszálaidat.

Stella: - Nem. Azokra még szükségeim van.

***

Zoé imád röpizni, de annyit játszott, hogy teljesen begyulladt a válla. Stella mondta, hogy tud valami csodaszert, amitől majd aztán meggyógyul.

Stella: - Az az izé kenőcs. . . Fekete nadálykő.

Végül elkértük a kenőcsöt az egyik tanártól. Ketten voltak egy szobában, egy idősebb fizika- (Laci bá') és egy fiatalabb földrajztanár (Dani). Nagyon jó arcok voltak, rengeteget viccelődtünk velük. Mikor Zoé válla jobban lett, visszavittük nekik a szobájukba a kenőcsöt.

Laci bá': - Azt álmodtam, hogy visszahoztátok, és üres volt.

Dani: - Akkor azért sírtál fel álmodban? Tanakodtam is rendesen, mi lehetett a baj.

Zoé: *benéz a szobába* Húú, mekkora rumli van itt!

Dani: - Hogymicsodaaaaa?! Kikérem magunknak!

Zoé: - Vagyis nem, bocsánat! Ez ilyen. . . férfias rend.

***

Stella egy barna takarót magára tekerve, a fejét is betakarva vele mászkált a táborban. (Mi E.T. jelmeznek hívtuk. - a szerk.)

Stella: - Tetszik a stílusom?

Dani: - Ja. Mint egy menekült.

***

A volt napközis tanárunk pályakezdőként anno még anyumat is tanította. Nagyon-nagyon szerettem, olyan volt, mint a második anyukám. Vele lehetett mindig kézműveskedni, szóval általában mi ott gubbasztottunk egész álló nap mellette a lányokkal, és pletyiztünk.

Néha pedig baromira röhögtünk, mert ő is aztán mondott nekünk cifra dolgokat.

Tanárnő: - Ez olyan, mint a farkas a Piroskának. "Piroska, hazakísérhetlek?" "Meg hát!"

***

Rólam tudni kell, hogy annyi csomaggal megyek egy hétre is, mint aki minimum odaköltözik. Szóval a batár nagy bőröndöm tartott velem. Igazából hasznosnak bizonyult, mert egyik nap kitaláltuk, hogy megnézzük, belefér-e Stella egyik kishúga.

Puhafalú bőrönd, szóval volt helye mozgolódni, bele is tettük a bőröndbe a gyereket. lol

De ha ez még nem lett volna elég, Laci bá' meglátta, mit ténykedünk, megfogta a lezárt, gyerekkel teli bőröndöt, és betette a kocsija csomagtartójába.🤣🤣 Stella kishúga meg visított a nevetéstől, és követelte, hogy engedjük ki. Amit természetesen meg is tettünk. . .
Egy idő után. . .😏🤣