Aranyköpések

Sassy, messy, badassy

Tavaly is volt, és idén is van első óránk Luciferrel. Az a jó benne, hogy ő az az ember, aki minimum 10 percet késik, így mindig van olyankor egy kis időnk lelkiekben felkészülni az előttünk álló napra. Most néhány ilyen késős órai szösszenetet hoztam nektek.

Lucifer 20 perc késéssel beesik a terembe, szépen lazán besétál, leül.

- Elnézést a késésért, de nem volt kedvem órára jönni, szóval ittam inkább egy kávét, és mentem egy kört a suliban.

-

Benn ülünk első órán, szokásos késés megvolt. Megbeszéltük, hogy még így is jóval előrébb járunk, mint a másik csoport, szóval ma csak videókat nézünk meg képeket a témával kapcsolatban.

Igazából nem történt semmi, meg Lucifernek is jó kedve volt, de egész végig röhögtünk, mert bármit mondtunk vagy kérdeztünk, mindenre tök flegmán válaszolt.

Valaki nyafogott egy sort, hogy minek kellett bejönni, ha úgysem csinálunk semmit, erre ő teljesen félvállról benyögi:

-Ha mondtátok volna, hogy nem akartok, nem kellett volna ma bejönni első órára.

Erre így mindenki totál lefagyott, hogy ezt nem tudta volna előbb mondani?!

-

Egyik reggel már a szokásosnál is többet késett, és én voltam a hetes, szóval felmentem szólni az irodába, hogy nincs Lucifer. Mindenki teljesen le volt fent sokkolódva, hogy hol van, mert nem írta be magát próba érettségiztetni, és nem is szólt, hogy nem jön aznap.

Végül letudtak minket annyival, hogy intelligens, jó gyerekek vagyunk (hahaha nem), szóval maradjunk csendben a teremben. Később kiderült, hogy Lucifer egész nap nem jött be egyik órájára sem, és fogalma sem volt senkinek, hol van.

Azóta úgy hívom, hogy Nagyfőnök. Ő irányítja az egész gimit, basszus. Ha Lucifer nem akar bejönni? Akkor nem jön be! Fuck everyone, majd ő eldönti, mit akar, nem kell szólnia senkinek, hát ő a pokol ura!🤣🤣

-

Az első tanítási hét szeptemberben kész káosz nálunk - mint ahogy gondolom mindenhol máshol is. Ilyenkor derül ki, hogy hol bukik az órarend, milyen ütközések vannak, stb. . . Szerdán első óránk földrajz, és a 12-es terembe voltunk kiírva. Becsöngetésre már szépen benn is ültünk, vártuk Lucifert, mire berobogott az egyik magyartanár a végzősökkel, miszerint neki kell ez a terem, és ők lesznek itt. Mondtuk, hogy mi vagyunk kiírva, de meggyőzhetetlen volt: márpedig ő fog itt órát tartani.
Jól van, kiszivárogtunk a folyosóra a terem elé, vártuk Lucifert. Meg is érkezett, nagy csodálkozva, hogy hát mi vagyunk itt, mi az, hogy kipateroltak. Beszélt a tanárnővel, hajthatatlan volt. Oké, feladtuk, elkezdtünk vándorolni a suliban, hátha találunk valami üres termet.
SPOILER ALERT: nem találtunk.
Visszamentünk Luciferrel a 12-eshez, addigra már tök ideg volt. Megint bement a tanárnőhöz, hogy ez márpedig így nem működik, nincs üres terem, mi vagyunk kiírva, ez nem székfoglalós, mi leszünk itt, és kész. A kedves asszony elkezdett veszekedni vele, és kb. rávágta az ajtót. 
Esküszöm, hogy én még soha életemben nem láttam dühösnek Lucifert, na de akkor. . ! Szabályosan féltem tőle. Tök vörös volt a feje, azt hittem, mindjárt felrobban.
- Jó, nem érdekel, szarok rá, majd akkor fogok órát tartani, ha a hülye kollégáim képesek kommunikálni egymással, megoldják a problémákat intelligens emberek módjára, és rendeződik ez a helyzet. Menjetek az aulába, csináltok, amit akartok! - És ezzel idegesen elviharzott. Nekünk pedig volt egy lyukas óránk az aulában.

-

Ez nem késős sztori, és nem is saját, úgy mesélték, de nagyon illik a sassy-sorba.

Az egyik felettünk járó osztálynak szokása volt az órák közepén random, teljesen személyes kérdéseket feltenni neki, mert mindig válaszol az összesre. Nem történt ez másképp akkor sem.

- Tanár úr! Hogy hívják a feleségét?

- Asszony.