Július végén egyik este kiderül, kit melyik egyetemre vettek fel. Ezen a napon több városban is programokat szoktak szervezni, nálunk is így volt. Miután a téren kihirdették az eredményeket, és mindannyian megkaptuk az SMS-t, elmentünk a kedvenc kávzónkba/bárunkba/kocsmánkba(?).
Egyszer csak leül a mellettünk lévő asztalhoz két nagyszülő, a szülők, és két kisgyerek. Este fél tízkor. KICSI gyerekek. Olyan 3-4 év körüliek.
- A nagyszülők elhozták beb@szni az unokáikat? - hüldezett Gabi.
- És te, Marcika? - hallatszott a nagypapa kérdése a szomszéd asztaltól.
- "És te, Marcika, mit iszol? Én egy vodkaszódát kérek!" - poénkodott Maya.
- A mojito végülis csak egy limonádé, nem? - kontráztam rá.
Kis idő elteltével a kislány elejtette a Calippoját, amit addig eszegetett, és elkezdett sírni.
- Ha abbahagyod a sírást, a papa vesz neked egy másik italt - próbált egyezkedni az anyukája.
- Fejezd be a sírást, mert ez már nekem kellemetlen - közölte az apukája.
- Tudhattam volna, hogy ez lesz. Volt egyáltalán olyan, hogy nem ejtetted le? - vonta kérdőre az anyukája.
- Nem emlékszem - felelte a kislány.
- NÉZZ A SZEMEMBE! Volt olyan? Nem volt, egyszer sem! - folytatta az anyuka.
YOU ARE READING
Aranyköpések
HumorAzért a gimnáziumi/egyetemi éveknek is megvan a maguk szépsége. Például a töméntelen mennyiségű aranyköpés, ami elhagyja a környezeted száját. Nem akarom, hogy ezek a gyöngyszemek idővel megkopjanak, netalántán elfelejtődjenek, így ebbe a könyvbe gy...
