A közös óráinkon az első padsorban ültünk Zoéval, Mayával és Borival. A padunkkal szemben volt a kuka is, kb. 3 lépésre tőlünk. Az egyik kedvenc elfoglaltságunk szünetekben az volt, hogy a helyünkön ülve próbáltunk beletalálni a kukába egy alufólia/folpack vagy akármilyen galacsinnal, ami a kezünkbe akadt.
Az aktuális fordulót Bori nyerte, csont nélkül.
- A Borinak mindig bemegy - méltatlankodott Maya.
- Ja, meg a kukába is - vágta rá Bori.
YOU ARE READING
Aranyköpések
הומורAzért a gimnáziumi/egyetemi éveknek is megvan a maguk szépsége. Például a töméntelen mennyiségű aranyköpés, ami elhagyja a környezeted száját. Nem akarom, hogy ezek a gyöngyszemek idővel megkopjanak, netalántán elfelejtődjenek, így ebbe a könyvbe gy...
