Azért a gimnáziumi/egyetemi éveknek is megvan a maguk szépsége. Például a töméntelen mennyiségű aranyköpés, ami elhagyja a környezeted száját. Nem akarom, hogy ezek a gyöngyszemek idővel megkopjanak, netalántán elfelejtődjenek, így ebbe a könyvbe gy...
Épp egy csodás rajzot készítettünk, amit csatolok is ide. (Tudom, tudom, egy Picasso veszett el bennem, nem kérek kritikát. Plusz, elnézést a minőségért.)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szóval tök nyugiban rajzolgattunk, egészen addig, amíg elértünk a sárga, homokos részhez. Nagy kopogás, hangzavar. Lucifer el is mosolyodott, és mesélni kezdett.
- Már leszoktam arról, hogy betegyem ezt a rajzot a dolgozatba, pedig régen benne volt, és mindig tudtam, hogy mikor értek ehhez a részhez. Elkezdődött a nagy kopogás az összes padnál, tisztára ilyen primary school level volt, meg hát idegesítő is. Szóval kiszedtem.
