Hazafelé menet a buszban elég érdekes párbeszédek zajlottak köztünk. Mindenki éhes volt (Arról volt szó, hogy megállunk Szegeden vacsizni, de a tanárok előbb haza akartak érni, így hagytak minket éhezni. - a szerk.), teljesen kimerült, és halálosan unatkoztunk. Megnéztünk két filmet is, de még utána is úgy éreztük, sosem érünk haza.
- Én nagyon morcos vagyok, mikor ideges vagyok - mesélte Maya. Egy pillanatnyi csend után, mikor mindenkinek leesett a dolog, kitört belőlünk a nevetés.
- Ja, ez olyan, mint a "nem tudok evés közben zabálni", és a "magyar ember evés közben nem eszik", nem? - kontrázott Bori.
---
Valamiről beszélgettünk, és megemlítettünk egy esetleges nézőpontot Mayának, amit nem vett figyelembe.
- Az mellékséges - vágta rá azonnal.
---
- Leiszom magam a szárazföldig! - közölte Maya, amikor már úgy gondolta, elege van az utazásból.
Legalább ezzel feldobta a hangulatot, és okozott nekünk néhány vidám percet azzal, hogy utána megvitassuk, hogy az mindig is "sárga földig" volt, nem pedig "szárazföldig".
Végülis, minden nap tanul valamit az ember. LLL, azaz Life Long Learning, vagy micsoda.
YOU ARE READING
Aranyköpések
HumorAzért a gimnáziumi/egyetemi éveknek is megvan a maguk szépsége. Például a töméntelen mennyiségű aranyköpés, ami elhagyja a környezeted száját. Nem akarom, hogy ezek a gyöngyszemek idővel megkopjanak, netalántán elfelejtődjenek, így ebbe a könyvbe gy...
