Kilencedikben, mikor elkezdtünk gimibe járni, infóból kb. félévig csak elméletet vettünk. Ebbe az is beletartozott, hogy meg kellett tanulni ezeket az infós mértékegységeket (bit, byte, stb...), vagy minek nevezzem őket.
Emma a dolgozatban a bitet és a byte-ot olyan közel írta egymáshoz, hogy a tanárnő azt hitte, egybe írta, és ezért egy darabig Bitbájtnak hívtuk Emmát.A civilizáció sokkal érdekesebbnek bizonyult. Az egyik témánk az igazságszolgáltatás volt, így miután átvettük, eljátszottunk egy konkrét pert üléssel együtt, meg minden. A sztori az Aranyhaj és a három medve alapján volt összerakva, Aranyhajat a macik betöréssel és rongálással vádolták. Én voltam a bíró. Walden, a lektorunk állandóan kérdezgette, hogy "Well, guilty, not guilty?". Mindenki rengeteget nevetett, és ezt a mondat is sokszor elhangzott az osztályban.
Mikor is Rebekának remek ötlete támadt.
Emma Bitbájt művésznéven előadhatna egy számot Guilty, Not Guilty címmel, amit majd Rebi megír neki, mert van ilyen hajlama, lol. (Menőn gitározik, meg ilyenek.) Ha jól emlékszem, talán két versszak meg is született belőle, amit sajnos a szerzői jogok miatt nem használhatok fel.🤣
YOU ARE READING
Aranyköpések
HumorAzért a gimnáziumi/egyetemi éveknek is megvan a maguk szépsége. Például a töméntelen mennyiségű aranyköpés, ami elhagyja a környezeted száját. Nem akarom, hogy ezek a gyöngyszemek idővel megkopjanak, netalántán elfelejtődjenek, így ebbe a könyvbe gy...